What do you think?
Rate this book
J.K.A. Musäus: Volksmärchen der Deutschen
Die zwischen 1782 und 1786 erstmals herausgegebenen Märchen des Johann Karl August Musäus gehören zu den frühesten Sammlungen ihrer Art in Deutschland. Anders als den Brüdern Grimm und deren Nachfolgern im 19. Jahrhundert geht es Musäus nicht um die möglichst treue Wiedergabe des Volksmunds, sondern um die möglichst kunstvolle Gestaltung überlieferter Märcheninhalte. Er folgt dabei dem Vorbild des französischen Dichters Charles Perrault, der bereits im 17. Jahrhundert so berühmte europäische Märchenstoffe wie Dornröschen, Aschenputtel und Rotkäppchen bearbeitet hat. Aufmerksame Leser werden in der schönen Blanca des Märchens »Richilde« von Musäus deshalb leicht das spätere Schneewittchen erkennen.
- GenresFairy Tales
296 pages, Hardcover
First published January 1, 1842
Ratings & Reviews
Friends & Following
Create a free account to discover what your friends think of this book!
Community Reviews
Displaying 1 - 4 of 4 reviews
March 23, 2021
Johan Karl August Musäus' Deutsche Volsmärchen (the title of which also appears as Volksmärchen der Deutschen) are an 18th century (and thus pretty early) compilation (and retelling) of collected German folk and fairy tales.
My 1989 undergraduate honours thesis at Mount Allison University analysed and attempted to interpret the many different types of roles played by and assigned to female characters in this very collection (and I ended up coming to the conclusion that for a compilation of fairy and folk tales that even in 1989 was more than two hundred years old, Musäus' attitudes towards women, towards the many female characters shown and presented in Deutsche Volksmärchen in both their positive and negative capacities, is truly and indeed surprisingly liberal for its time and place, for the 18th century, even sometimes rather majorly emancipatory, with especially the fact that in almost ALL of the fairy tales that feature majorly negative and witch-like women, the author does not EVER simply portray them as inherently evil incarnate but always attempts to also display and figure out the potential root causes for their negative and problematic behavioural patterns being very much appreciated).
Now the individual tales of Deutsche Volksmärchen, while all most definitely based on traditional themes and lore, are also and indeed presented and penned by the author (by Johann Karl August Musäus) in a satiric, often highly and slyly humorous manner, and are actually (and were originally) meant and really truly much more appropriate and suitable for the entertainment of educated adults, and definitely not so much children. Therefore, they do have a very different look and feel to them than, for example, the fairy tale collections of the Brothers Grimm which, while also of course having been extensively edited for content and style, do manage to always and right from the onset retain a more simple and "folksy" tone of expression and voice (but although I definitely would thus consider Musäus' style of retelling more Kunstmärchen-like than the Grimms, it has now been I think also sufficiently proven that the latter, that the Brothers Grimm did not simply collect their tales and leave them as is, but that they also very much changed and edited them and that while the end result of the Brothers Grimms' editing is generally more folk-analogous, it is also still very much their own style, and as thus equally as composed and as personal and yes also as "artificial" to a point as Musäus, Wieland and other 18th century collectors and retellers of traditional folk and fairy tales are/were considered and deemed to be and often rather critically so).
And if you enjoy fairy tales, are highly fluent in German (which is a real must with Deutsche Volksmärchen, as Musäus' involved and satirical writing style is or at least can be in my humble opinion much too frustrating for novice and even intermediate German language learners) and also appreciate 18th century satiric prose narratives in the manner and style of Henry Fielding or Christoph Martin Wieland, do consider giving Musäus' brilliant collection a try (well at least in my humble opinion, Deutsche Volksmärchen is brilliant). However, a word of warning and necessary caveat based on and gleaned from my own personal reading experience, to not necessarily attempt to read Deutsche Volksmärchen in one continuous reading session, as the author's writing style and literary modes of expression are definitely very much intricate and often minutely, cleverly involved, with numerous and thickly layered allusions to historical/cultural facts, to literary as well as philosophical works, classical mythology, you name it (and if you are anything like me, you will probably also want and even mayhap need to spend time and even more time looking up, researching many of the diverse and interesting allusions in encyclopedias or on the internet, most definitely a fun, diverting and enlightening intellectual activity, but also potentially distracting). And by the way, I also do indeed believe that there are in fact a handful of 19th century English language translations of Deutsche Volksmärchen that exist (but these translations seem to all and sundry be relatively rare "print on demand" historic 19th century versions and thus not modern translations and will therefore also very likely have an old-fashioned and dated feel to them, but that is speculation on my part, as I have only ever read Deutsche Volksmärchen in German).
My 1989 undergraduate honours thesis at Mount Allison University analysed and attempted to interpret the many different types of roles played by and assigned to female characters in this very collection (and I ended up coming to the conclusion that for a compilation of fairy and folk tales that even in 1989 was more than two hundred years old, Musäus' attitudes towards women, towards the many female characters shown and presented in Deutsche Volksmärchen in both their positive and negative capacities, is truly and indeed surprisingly liberal for its time and place, for the 18th century, even sometimes rather majorly emancipatory, with especially the fact that in almost ALL of the fairy tales that feature majorly negative and witch-like women, the author does not EVER simply portray them as inherently evil incarnate but always attempts to also display and figure out the potential root causes for their negative and problematic behavioural patterns being very much appreciated).
Now the individual tales of Deutsche Volksmärchen, while all most definitely based on traditional themes and lore, are also and indeed presented and penned by the author (by Johann Karl August Musäus) in a satiric, often highly and slyly humorous manner, and are actually (and were originally) meant and really truly much more appropriate and suitable for the entertainment of educated adults, and definitely not so much children. Therefore, they do have a very different look and feel to them than, for example, the fairy tale collections of the Brothers Grimm which, while also of course having been extensively edited for content and style, do manage to always and right from the onset retain a more simple and "folksy" tone of expression and voice (but although I definitely would thus consider Musäus' style of retelling more Kunstmärchen-like than the Grimms, it has now been I think also sufficiently proven that the latter, that the Brothers Grimm did not simply collect their tales and leave them as is, but that they also very much changed and edited them and that while the end result of the Brothers Grimms' editing is generally more folk-analogous, it is also still very much their own style, and as thus equally as composed and as personal and yes also as "artificial" to a point as Musäus, Wieland and other 18th century collectors and retellers of traditional folk and fairy tales are/were considered and deemed to be and often rather critically so).
And if you enjoy fairy tales, are highly fluent in German (which is a real must with Deutsche Volksmärchen, as Musäus' involved and satirical writing style is or at least can be in my humble opinion much too frustrating for novice and even intermediate German language learners) and also appreciate 18th century satiric prose narratives in the manner and style of Henry Fielding or Christoph Martin Wieland, do consider giving Musäus' brilliant collection a try (well at least in my humble opinion, Deutsche Volksmärchen is brilliant). However, a word of warning and necessary caveat based on and gleaned from my own personal reading experience, to not necessarily attempt to read Deutsche Volksmärchen in one continuous reading session, as the author's writing style and literary modes of expression are definitely very much intricate and often minutely, cleverly involved, with numerous and thickly layered allusions to historical/cultural facts, to literary as well as philosophical works, classical mythology, you name it (and if you are anything like me, you will probably also want and even mayhap need to spend time and even more time looking up, researching many of the diverse and interesting allusions in encyclopedias or on the internet, most definitely a fun, diverting and enlightening intellectual activity, but also potentially distracting). And by the way, I also do indeed believe that there are in fact a handful of 19th century English language translations of Deutsche Volksmärchen that exist (but these translations seem to all and sundry be relatively rare "print on demand" historic 19th century versions and thus not modern translations and will therefore also very likely have an old-fashioned and dated feel to them, but that is speculation on my part, as I have only ever read Deutsche Volksmärchen in German).
February 26, 2021
1. A szerző
Musäus (1735-1787) a weimari hercegség irodalmi-kulturális köreiben (Goethe és Schiller árnyékában) a második vonalba tartozott, de a maga idejében kellő elismertségben részesült. Mint udvari hivatalnok, nyugodt polgári életet élt, s mint irodalomkritikus és mesegyűjtő is nevet szerzett. Életművéből ez a mesegyűjtemény a legmaradandóbb: 1782-86-ban adta közre, 5 kötetben.
2. A gyűjtemény
Ezek - a címmel ellentétben - nem népmesék. Műmesék, sőt, gyakran egy adott helyhez, korhoz, személyhez kapcsolódó regék, legendák. Erősen fel vannak hígítva kegyes szentenciákkal, erkölcsprédikációkkal, felvilágosodásbeli kiszólásokkal, antik mitológiai célzásokkal. Udvari szellemben szólnak, gáláns stílusban, olyan választékos nyelven, ami a francia szalonokban volt divatos. A gyűjtemény erénye tulajdonképpen a kezdeményezés, amellyel megelőlegezte a Grimm-testvérek mintegy harminc évvel későbbi, jóval szakszerűbb munkáját.
3. A szövegek nyelve (a magyar olvasók kedvéért)
A szövegek persze kissé avultak, 240 év nem semmi. Részben régies a szókincsük, részben kicsit tájnyelvi (pl. Gebirge helyett Gebürge, Heirat helyett Heurat van bennük). Mindemellett követhető a szöveg, s inkább a lapos szentenciák fárasztják az olvasót, mintsem a nyelvi nehézségek. Ezzel együtt nyelvtanulás céljából nem ajánlanám.
4. A java történetek
Ez a gyűjtemény az egykor megjelent öt kötet teljes anyagát tartalmazza. Akadnak benne ismerős motívumok (pl. a Richilde a Hófehérke egyik változata, a gonosz mostoha szemszögéből), de a Grimm-meséknél jóval terjengősebben előadva. A legértékesebb, s egyben népmesére leginkább emlékeztető történetek a második könyv Rübezahl-legendái. Rübezahl a Szudétavidék (cseh-lengyel nevén Karkonosze : Óriáshegység) hegyi szelleme, aki hol jóságos segítő, hol rosszmájú tréfacsináló szerepében tűnik fel. Az öt legenda egyike a magyar A kékfényű lámpás című válogatásban is megjelent, s véleményem szerint valóban az a gyűjtemény egyik legmaradandóbb darabja. Tetszett még a negyedik könyv első meséje Stumme Liebe - Néma szerelem: a jó útra tért pazarló ifjú tanmeséje, kellő kacifántokkal.
5 Összegzés
Visszarettenni nem kell tőle, mesekedvelőknek érdekes forrás, de nyelvtanulásra nem ajánlom.
Musäus (1735-1787) a weimari hercegség irodalmi-kulturális köreiben (Goethe és Schiller árnyékában) a második vonalba tartozott, de a maga idejében kellő elismertségben részesült. Mint udvari hivatalnok, nyugodt polgári életet élt, s mint irodalomkritikus és mesegyűjtő is nevet szerzett. Életművéből ez a mesegyűjtemény a legmaradandóbb: 1782-86-ban adta közre, 5 kötetben.
2. A gyűjtemény
Ezek - a címmel ellentétben - nem népmesék. Műmesék, sőt, gyakran egy adott helyhez, korhoz, személyhez kapcsolódó regék, legendák. Erősen fel vannak hígítva kegyes szentenciákkal, erkölcsprédikációkkal, felvilágosodásbeli kiszólásokkal, antik mitológiai célzásokkal. Udvari szellemben szólnak, gáláns stílusban, olyan választékos nyelven, ami a francia szalonokban volt divatos. A gyűjtemény erénye tulajdonképpen a kezdeményezés, amellyel megelőlegezte a Grimm-testvérek mintegy harminc évvel későbbi, jóval szakszerűbb munkáját.
3. A szövegek nyelve (a magyar olvasók kedvéért)
A szövegek persze kissé avultak, 240 év nem semmi. Részben régies a szókincsük, részben kicsit tájnyelvi (pl. Gebirge helyett Gebürge, Heirat helyett Heurat van bennük). Mindemellett követhető a szöveg, s inkább a lapos szentenciák fárasztják az olvasót, mintsem a nyelvi nehézségek. Ezzel együtt nyelvtanulás céljából nem ajánlanám.
4. A java történetek
Ez a gyűjtemény az egykor megjelent öt kötet teljes anyagát tartalmazza. Akadnak benne ismerős motívumok (pl. a Richilde a Hófehérke egyik változata, a gonosz mostoha szemszögéből), de a Grimm-meséknél jóval terjengősebben előadva. A legértékesebb, s egyben népmesére leginkább emlékeztető történetek a második könyv Rübezahl-legendái. Rübezahl a Szudétavidék (cseh-lengyel nevén Karkonosze : Óriáshegység) hegyi szelleme, aki hol jóságos segítő, hol rosszmájú tréfacsináló szerepében tűnik fel. Az öt legenda egyike a magyar A kékfényű lámpás című válogatásban is megjelent, s véleményem szerint valóban az a gyűjtemény egyik legmaradandóbb darabja. Tetszett még a negyedik könyv első meséje Stumme Liebe - Néma szerelem: a jó útra tért pazarló ifjú tanmeséje, kellő kacifántokkal.
5 Összegzés
Visszarettenni nem kell tőle, mesekedvelőknek érdekes forrás, de nyelvtanulásra nem ajánlom.
July 17, 2018
3,5 Sterne
Musäus erzählt seine Märchen unerwartet humorvoll. In einigen Märchen sind außerdem die Frauenfiguren für die damalige Zeit schon fast revolutionär dargestellt. Die Sagensammlung von Rübezahl und Libussa haben mir am besten gefallen. Allerdings wurden mir zu viele unnötige Nebengeschichten erzählt, von fast jedem Nebencharakter wird ausführlich der persönliche Werdegang dargestellt. Das kann interessant sein wie bspw. bei Richilde, das Pendant zu Schneewittchen. Hier wird beschrieben wie und warum die böse Stiefmutter so eitel und grausam wurde. In vielen Märchen haben mich diese nebensächlichen Erzählstränge jedoch ermüdet und die Länge der einzelnen Märchen sehr ausgedehnt. Daher auch die Punktabzüge.
Ansonsten eine sehr interessante Sagensammlung und gute Ergänzung zu den altbekannten Grimmschen Hausmärchen. Wobei mir die immer noch besser gefallen, was vermutlich jedoch damit zusammenhängt, dass ich mit ihnen aufgewachsen bin.
Hier eine relativ neu aufgelegte Ausgabe: https://amzn.to/2L2c7gf
Oder wer nur die Rübezahl-Legenden lesen möchte: https://amzn.to/2zIfNhW
Musäus erzählt seine Märchen unerwartet humorvoll. In einigen Märchen sind außerdem die Frauenfiguren für die damalige Zeit schon fast revolutionär dargestellt. Die Sagensammlung von Rübezahl und Libussa haben mir am besten gefallen. Allerdings wurden mir zu viele unnötige Nebengeschichten erzählt, von fast jedem Nebencharakter wird ausführlich der persönliche Werdegang dargestellt. Das kann interessant sein wie bspw. bei Richilde, das Pendant zu Schneewittchen. Hier wird beschrieben wie und warum die böse Stiefmutter so eitel und grausam wurde. In vielen Märchen haben mich diese nebensächlichen Erzählstränge jedoch ermüdet und die Länge der einzelnen Märchen sehr ausgedehnt. Daher auch die Punktabzüge.
Ansonsten eine sehr interessante Sagensammlung und gute Ergänzung zu den altbekannten Grimmschen Hausmärchen. Wobei mir die immer noch besser gefallen, was vermutlich jedoch damit zusammenhängt, dass ich mit ihnen aufgewachsen bin.
Hier eine relativ neu aufgelegte Ausgabe: https://amzn.to/2L2c7gf
Oder wer nur die Rübezahl-Legenden lesen möchte: https://amzn.to/2zIfNhW
January 22, 2013
Die Märchensammlung von Musäus wurde durch die Brüder Grimm völlig in den Schatten gestellt. Dabei ist sie wundervoll. Ein absolutes Muss für Freunde von Volksmärchen. Rüberzahl, zum Beispiel. Mochte ich schon als Kind. Und viele andere wunderbare Märchen. 100% empfehlenswert.
Displaying 1 - 4 of 4 reviews