A 20. századot olyan totalitárius ideológiák rombolták szét, melyeknek az volt céljuk, hogy átalakítsák a világot – ám ehelyett csak tönkretették. Hiba volna azt gondolni, hogy ezek az illúziók elmaradtak mellőlünk, mert bár a terrort elvetettük, az átalakítás kísérletei tovább folytak. Ma a vita és küzdelem két oldalán azok állnak, akik utópikus eszméket követve most is lecserélnék világunkat, illetve akik a meglévőt akarják óvni és megőrizni. Delsol meggyőződése, hogy a posztmodern Nyugat totális emancipációt követelő része hadat visel a valóság ellen. A szerző így határozza meg a késői modernitás programját: a francia forradalom jakobinus ága és a kommunizmus nyomdokaiba lépő, felszabadító demiurgoszkodás a gúny eszközével immár az egyéni vágyakra támaszkodva mesterkedik önmaga megvalósításán. Ezt világítja meg ez a csípős és kompromisszumok nélküli tanulmány, korunk egyik legjelentősebb filozófusának tollából.
Chantal Delsol is a French philosopher, political historian and novelist. Founder of the Hannah Arendt research institute founded in 1993. She is openly Catholic, and a disciple of Julien Freund and Pierre Boutang, describes herself as a "liberal-conservative".
Chantal Delsol main political ideas are liberalism, federalism, as well as the principle of subsidiarity based on the idea of singularity.
Nem tudok nem érzelmektől mentesen véleményt írni erről a "gonosz" könyvről, ami egy dialektikus csapdát állít az olvasó elé, amiből fokozatosan kezd relativizálódni minden jóról és rosszról alkotott alapfogalom. Mint minden filozóiai mű esetében, ezzel önmagában nem is lenne probléma, mert sokszor esik az ember darabokra és kénytelen újra összeraknia magát, de itt hiányzik egy magasztosabb szándék (amit eleve kritizál és megvet a szerző, mint hazugság és illúzió bélyegez meg) és csak a dekonstrukció dekonstrukciója marad, bérmiféle építmény nélkül, a szerző csak romokat hagy maga után. Ennél már tényleg jobb olyan ideákban hinni, mint a kommunizmus, vagy a liberalizmus emancipációs törekvései... Egy klasszikus trójai-falónak tűnik ez a könyv, ami a kritizált elvek módszereivel támadja a világot. A "világ gyűlölete" itt nem a kiritizáltban van, amit okkal lehet kritizálni, sokkal inkább a kritikusban, akinek esze ágában sincs kritikusan szemlélni önmagát. Jobbulás kívánok a szerzőnek!