Carla Ruud Oslóból a szülőfalujába utazik, hogy meglátogassa a helyi otthonban élő édesanyját. Útitársa lesz egy ismeretlen fiatal nő, Synne, aki ugyanabba az irányba tart. Egy jeges kanyarban elveszíti uralmát az autó felett, és felborulnak. Synne megsérül, Carla pedig nem tudja megmenteni az életét. Carla hatvanéves határozott nő, elismert aneszteziológus és felnőtt gyermekek édesanyja. A baleset után fel kellene dolgoznia magában a a tragédiát. Képes lesz-e visszatérni élete megszokott ritmusához? Megbirkózhat-e a történtek miatt érzett bűntudattal? Vajon szembe tud-e nézni a halott lány családjával? A regény három különböző generációhoz tartozó nő összetartozásának, sebezhetőségének és bizonytalanságának lírai megjelenítése. A fájdalmat mindaddig el lehet viselni, amíg célja van – de mi történik akkor, ha ez már nincs így? És kik leszünk attól a naptól fogva, amikor úgy érezzük, hogy szükségtelenné váltunk?
Cecilie Enger (f. 1963) debuterte i 1994 med romanen Nødvendigheten, og har siden utgitt en rekke kritikerroste romaner. Hun fikk sitt store gjennombrudd med romanen Mors gaver i 2013. For den mottok hun Bokhandlerprisen og ble nominert til Kritikerprisen.
Egy könyv, amit csak odébb akartam tenni, de kinyitottam, és huppsz, a harmadát el is olvastam, majd gyorsan a másik két harmadát is. Mert ez egy ilyen könyv, nagyonolvasós, inhalálós, lenemtevős. Carla 60 éves aneszteziológus, aki teljesen komfortos az életében, gyerekei felnőttek, szakmájában sikeres, édesanyjához készülve elvállalja, hogy elviszi magával egy kollégája unokahugát. Útközben egy jégfolton megcsúszik az autó, Carla karcolásokkal kiszáll, de az utitársa meghal a nyakához pattanó táskákától, miközben Carla tudja, hogyan segíthetne ezen egy kórházban, de az út szélén egy összetört autóban semmilyen más lehetősége nincs, mint végignézni, hogyan fullad meg Sinne. Carla a munkájában megszokta, hogy az emberek néha meghalnak körülötte, de Sinne halála nem a kórház steril környezetében történt, hanem a privát életében, ennek a kezelésére nincs jól bevált eszköztára. A traumától elkezdi kicsit kívülről nézni magát, szépn rájön, az élete megváltozott, nincs értelme ragaszkodni a múlthoz, újrakeretezi kapcsolátát az édesanyjával és a lányával is, mert mindkettejüket el kell engednie, csak más-más irányba. Megint egy olyan téma, ami akár giccses is lehetne, de nem, a szöveg szép és elegáns, semmi hatásvadász drámaiság, semmi vájkálás, végig könnyed marad, de közel sem súlytalan.
Elég jó lélektani regény, de túl sok téma és probléma merül fel benne: a halálos baleset miatti bűntudat mellett az idős szülő ápolása, elengedése, túlkoros gyerek elengedése, könyvírás, öregedés. Valahogy számomra nem jött át a sok probléma miatti zaklatott lelkiállapot, túl higgadtan volt leírva.
God bok om skyld og skam etter å ikke ha klart å gjennomføre en prosedyre som egentlig var kjent for Carla (lege). Skriver fint om livets slutt for moren. Kan man tilgi seg selv den smerten man påfører andre spør hun. Kanskje? Kanskje forsone seg?
Hun skriver at hun er uerfaren i å miste sin mor, og å bli gammel. Men alle er jo uerfaren på de områdene.