What do you think?
Rate this book
Iskolák versenye II. trilógia #2
Higgy nekem
Már ötödik napja tart az IOV, és a címvédő piros csapat még mindig versenyben van, méghozzá nem is akárhogy, a résztvevők és szervezők is őket tartják az egyik legesélyesebbnek a győzelemre.
Az otthoniak azonban továbbra is kétkednek, számukra az idei Szirtes-csapat mindörökre megbélyegzett társaság marad, akiknek az IOV részvétele és eredménye sem változtatja meg a negatív megítélésüket.
Kocsis igazgató próbál tenni ez ellen, és mindent bevetve igyekszik megkedveltetni a négy versenyzőt a szirtesesekkel, miközben a Hortobágyon egyre kiélezettebb a verseny, Sára, Rajmund, Vivi és Dominik pedig az események sodrásában szép lassan rádöbbennek, hogy nemcsak sorstársakra, de barátokra is találtak. Sőt, talán még annál is többre…
A Higgy nekem az Iskolák versenye második trilógia második része.
Az otthoniak azonban továbbra is kétkednek, számukra az idei Szirtes-csapat mindörökre megbélyegzett társaság marad, akiknek az IOV részvétele és eredménye sem változtatja meg a negatív megítélésüket.
Kocsis igazgató próbál tenni ez ellen, és mindent bevetve igyekszik megkedveltetni a négy versenyzőt a szirtesesekkel, miközben a Hortobágyon egyre kiélezettebb a verseny, Sára, Rajmund, Vivi és Dominik pedig az események sodrásában szép lassan rádöbbennek, hogy nemcsak sorstársakra, de barátokra is találtak. Sőt, talán még annál is többre…
A Higgy nekem az Iskolák versenye második trilógia második része.
496 pages, Paperback
First published May 5, 2021
41 people are currently reading
609 people want to read
Ratings & Reviews
Friends & Following
Create a free account to discover what your friends think of this book!
Community Reviews
Displaying 1 - 30 of 45 reviews
May 9, 2021
"- ... Igenis vannak, akik drukkolnak nektek.
- Mindhárom személynek köszönjük."
Leiner Laura könyvei egyszerűen elképesztőek, minden benne van, amit egy műtől elvárunk, az írónő itt sem tett kivételt. Az elején kicsit félve kezdtem olvasni ezt a trilógiát, hisz az előzővel már hatalmasat alkotott, azonban kellemesen csalódtam, mert abszolút eredetien sikerült ezt a könyvet/sorozatot is megírnia. A mű cselekménye roppant szórakoztató, lebilincselő és izgalmas, tökéletesen vegyíti a sírva nevető pillanatokat a mély beszélgetésekkel, egyszerűen zseniális! A verseny teljesen új, nagyon izgalmas, olvasva olyan, mintha én is részvevő lettem volna, együtt izgultam a többiekkel. A szereplők (ahogy az LL könyvek összese) a legjobbak! Érdekesek, viccesek, emberiek, eredetiek. A négy fő(bb)szereplő tökéletes összehangot alkot, imádtam a jeleneteiket olvasni, mindegyikük hatalmas arc. Azonban a kedvencem egyértelműen Rajmund, lelkes Rajmi Army tag vagyok :D Természetesen Tahi és Kocsis is örök kedvencek, a jeleneteiken mindig sírva nevetek. Fontos még megemlíteni a bézs csapatot is, ebben a könyvben csak méginkább a szívemhez nőttek, nagyon jófejek (az öniróniájukon pedig szakadok). Egyértelműen leszögezhető, hogy Laura megint hatalmasat alkotott, a könyv minden szava egy kincs, kihagyhatatlan olvasmány.
"- Olyan gyorsan felnőnek - szólalt meg Rajmund. - Most komolyan. Az egyik pillanatban itt ül, és antiazociálisan, mindenkit utálva néz maga elé, aztán hirtelen rablórömizni megy a barátaival. ..."
SPOILER
ui.: Rajmond és Sára, valamint Vivi és Dominik a legédesebbek együtt vááá, a könyv üt minden tekinteteben
- Mindhárom személynek köszönjük."
Leiner Laura könyvei egyszerűen elképesztőek, minden benne van, amit egy műtől elvárunk, az írónő itt sem tett kivételt. Az elején kicsit félve kezdtem olvasni ezt a trilógiát, hisz az előzővel már hatalmasat alkotott, azonban kellemesen csalódtam, mert abszolút eredetien sikerült ezt a könyvet/sorozatot is megírnia. A mű cselekménye roppant szórakoztató, lebilincselő és izgalmas, tökéletesen vegyíti a sírva nevető pillanatokat a mély beszélgetésekkel, egyszerűen zseniális! A verseny teljesen új, nagyon izgalmas, olvasva olyan, mintha én is részvevő lettem volna, együtt izgultam a többiekkel. A szereplők (ahogy az LL könyvek összese) a legjobbak! Érdekesek, viccesek, emberiek, eredetiek. A négy fő(bb)szereplő tökéletes összehangot alkot, imádtam a jeleneteiket olvasni, mindegyikük hatalmas arc. Azonban a kedvencem egyértelműen Rajmund, lelkes Rajmi Army tag vagyok :D Természetesen Tahi és Kocsis is örök kedvencek, a jeleneteiken mindig sírva nevetek. Fontos még megemlíteni a bézs csapatot is, ebben a könyvben csak méginkább a szívemhez nőttek, nagyon jófejek (az öniróniájukon pedig szakadok). Egyértelműen leszögezhető, hogy Laura megint hatalmasat alkotott, a könyv minden szava egy kincs, kihagyhatatlan olvasmány.
"- Olyan gyorsan felnőnek - szólalt meg Rajmund. - Most komolyan. Az egyik pillanatban itt ül, és antiazociálisan, mindenkit utálva néz maga elé, aztán hirtelen rablórömizni megy a barátaival. ..."
SPOILER
ui.: Rajmond és Sára, valamint Vivi és Dominik a legédesebbek együtt vááá, a könyv üt minden tekinteteben
January 8, 2022
Szeretem ezt a sorozatot, és bár eleinte voltak kétségeim afelől, hogy el lehet-e sütni még egyszer ugyanazt az ötletet, szerencsére ez a trilógia is izgalmasra sikerült. Jók a karakterek, a feladatok, a helyszín, de valahogy mégis hiányérzetem van picit. Talán mert úgy érzem, hogy kicsit vérszegényebbé teszi a könyveket, hogy ez alkalommal nem csillan meg annyira az írónő humora, amit annyira szeretek. Igazából egyedül Kocsis képviseli ezt a vonalat, de számomra ez egy idő után kezd picit unalmassá válni. A kommentszekció az igazgató posztjai alatt például konkrétan szinte mindig ugyanazok, csak más szavakkal, én a végére ezeket bevallom őszintén, hogy inkább már átugrottam. Panna végtelen és unalmas, teljesen értelmetlen csacsogásait szintén. Egyszet-kétszer még mosolyogtam rajtuk, de egy idő után rettenetesen idegesítőek voltak, és bár elismerem, hogy biztosan nem volt egyszerű az írónő részéről ennyi random badarságot kitalálni, ezek nálam semmit nem adtak hozzá a történethez, nem voltak viccesek, csak az oldalszámot duzzasztották. Összességében nem volt rossz ez a könyv, de remélhetőleg a harmadik rész képes lesz hozni azt a bizonyos „pluszt”, ami miatt öt csillagosak szoktak lenni nálam az írónő könyvei. Kíváncsian várom.
March 13, 2022
I genuinely don't think there's any other author who makes me laugh out loud like this one
June 1, 2024
Legalább annyira nem várom a verseny végét, mint maguk a résztvevők, tényleg annyira megkedveltem mindenkit, nem akarok elbúcsúzni tőlük.
A legtöbb trilógiában a második rész mindig a leggyengébb de ez egy nagyon izgalmas kivétel volt, egy unalmas percem nem volt olvasás közben.
A legtöbb trilógiában a második rész mindig a leggyengébb de ez egy nagyon izgalmas kivétel volt, egy unalmas percem nem volt olvasás közben.
July 6, 2021
Hihetetlenül jó könyv lett, elképesztően élveztem az olvasását! Imádtam az első betűtől az utolsóig.
May 12, 2021
Mikor is jon az a 3. resz?
June 13, 2021
Egy szerkesztés nem tett volna neki rosszat..., mert különben minden benne lenne, amiért az ember kezébe vesz és hamar megszeret egy LL könyvet.
May 5, 2023
Továbbra is tetszik a sorozat, nagyon szimpatikus a piros csapat. Néha azért furcsa olvasni, hogy ennyi idősen ilyen éretten és emberien gondolkodnak ezek a fiatalok, de elfogadom, hogy ez egy könyv, egy fikció, illetve szeretnék hinni benne hogy a valóságban is vannak ilyen tizenévesek. Néha azt érzem, hogy túlzottan elnyújtott a történet, vannak üresjáratok amik csak az oldalszámot növeli, de összességében jó rész volt ez is.
January 13, 2024
Akárhányszor olvashaom, mindig visítozok közben🤭❤️🔥
June 1, 2021
Most is megközelítőleg úgy jártam, mint az eddigi LL könyvekkel, kiváltképp a az IOV trilógiák regényeivel. Sokáig éreztem, hogy nagyon nem nekem szól a könyv, nagyon sokáig zavart egy-egy szóhasználat, vagy egy szerintem természetellenes dialógus, aztán kb a könyv felétől behúzott a történet és sodort magával. Akárhogy is van, el kell ismernem, hogy nagyon tehetséges az írónő. Az utolsó könyvet is biztosan el fogom olvasni, amint megjelenik.
July 1, 2023
Rajmi Army
July 10, 2023
rajmi army
August 19, 2021
❝ – Hát akkor – ragadta meg Dominik az üdítősüvegét – arra, hogy számíthatunk egymásra – mondta, mire azonnal letettem a villámat, és bólintva felemeltem a cipőm mellől a kulacsomat, majd a magasba tartottam, ahogyan Vivi és Rajmund is.
– Jóban-rosszban – mondta Vivi.
– Úgy-úgy – bólintottam.
– Főleg rosszban – tette hozzá Rajmund, és nevetve összekoccintottuk az italainkat, majd beleittunk. ❞
↠ teljes értékelés: http://frusromancecorner.blogspot.com...
Ismerős nektek is az a helyzet, amikor egy nagyszerű könyv került a kezetekbe, és olvasás közben egyszerűen elfog titeket egy olyan érzés, hogy úgy olvasnátok tovább, mert már nagyon kíváncsiak vagytok, hogy mi fog történni, de ugyanakkor nem is akarjátok folytatni, mert nem akarjátok, hogy véget érjen a történet? Hát, én pontosan ezt éreztem a Higgy nekem olvasása közben.
Mindössze néhány nappal ezelőtt értem a végére, de még most is nehezen találok szavakat arra, hogy mennyire is imádtam ezt a könyvet. Meg merem kockáztatni, hogy sokkal jobban tetszett, mint a Bízz bennem. Sőt, még az egész első trilógiánál is jobban szerettem. Pedig aztán ezek is teljesen levettek a lábamról.
Nagyon gyorsan a végére értem (sajnos), és most fogalmam sincs, hogy mit kezdjek magammal, amíg meg nem jelenik a harmadik kötet. Miután a Higgy nekem végére értem, annyira nem voltam képes elszakadni ettől a világtól, hogy inkább elkezdtem újraolvasni az Iskolák országos versenye trilógiát a legeslegelejétől, vagyis Hannáék történetétől. Már nem sok van hátra a Maradj velemből sem, és most, ennek az értékelésnek az előkészítése során, ahogy újraolvastam néhány kedvenc jelenetemet a Higgy nekemből, olyan érzésem támadt, hogy most meg ezt szeretném újra elolvasni. Tényleg fogalmam sincs, hányszor fogom még a kezembe venni ezt a sorozatot a második trilógia harmadik kötetének megjelenéséig. Ha tippelnem kellene, csak annyit tudnék mondani, hogy sokszor.
❝ – Köszönjük a kedves szavakat. Nekem személy szerint nagyon sokat jelent, és úgy érzem, hogy itt, a verseny alatt szintet lépett a kapcsolatunk, ezért szeretném megkérdezni, hogy ezentúl hívhatom Dénesnek? – kérdezte, mire mi felnevettünk, Tahi pedig unottan meredt ránk, és horkantva megrázta a fejét.
– Fehér, te annyira hülye vagy – jelentette ki, és hatalmas kezével Rajmund tarkója felé nyúlt, mire ő röhögve behúzta a nyakát, és vigyorogva kitért a mozdulat elől. – Na jó, erről ennyit, tűnés reggelizni! Gyerünk-gyerünk, mozgás! Fehér kinyírta a szép pillanatot, lefelé innen, elég volt – utasított minket Tahi, és a hatás kedvéért még tapsolt is párat (…). ❞
Dominiket, Sárát, Rajmundot és Vivit már az első kötetben is sikerült nagyon megkedvelnem, hihetetlenül hamar a legkedvencebb karaktereimhez sorolhattam az ő négyesüket. Csapatként egyre zseniálisabbak lettek, lenyűgözőnek találtam azt, ahogy egy-egy feladatra kiválasztják azt, hogy ki is menjen, szerintem rendkívül leleményesek és kreatívak, nem hagyják, hogy a feladat elhatalmasodjon felettük, nem dőlnek be egykönnyen a versenyt szervezők trükkjeinek.
Örültem annak is, hogy egy kicsit jobban megtudhattuk, hogy miért is olyan „balhésak” ezek a karakterek, és azt kell mondjam, Dominik vallomása ütött a legnagyobbat, a szívem szakadt meg ezért a fiúért, miközben a részletes mesélését olvastam.
❝ – Cowboy, kéred a másikat? – pillantott Rajmund Dominikra, aki éppen újragumizta a haját.
– Egy ciginek jobban örülnék – ismerte be stresszesen, majd észrevette a mogorván rábámuló Tahit, és hozzátette: – Ha dohányoznék. De nem! – tette fel a kezét visszatartott röhögéssel.
– Én is így gondoltam – biccentett Tahi. ❞
Egyedüli negatívumnak azt tudnám felhozni, hogy én már vártam azt, hogy Sára és Rajmund kapcsolata is egy kicsit komolyabbra forduljon. Olvasás előtt az járt a fejemben, hogy a Maradj velem nagyon romantikus volt, rengeteg cuki jelenete volt Hannának és Kornélnak, és én egy kicsit azt vártam, hogy majd ebben is hasonló élményben lesz részünk. Annyiból ez valóban jó, hogy a történet szerelmi szála így nem volt kiszámítható, és az tény, hogy számos nagyon imádnivaló jelenet van Sára és Rajmund főszereplésével, nekem egy hangyányival mégis jobban tetszett volna, ha ők is összejönnek már ebben a regényben. Remélhetőleg erre a harmadik kötetben sor fog kerülni, és nagyon szorítok, hogy ne a legeslegvégén történjen meg.
Ezen kívül már csak egy dolog volt, ami egy kicsit zavart, az pedig nem más, hogy Kocsis posztjainak említése után sokszor több oldalon keresztül is csak a bejegyzések alatti kommentekről olvashatunk, amelyek az esetek többségében kifejezetten szórakoztatóak, viszont akadtak olyan alkalmak, amikor azt éreztem, hogy ezek helyett inkább lehetett volna a Szirtes csapat is főszerepben, szívesebben olvastam volna róluk. Értem én, hogy szükséges ezeket látnunk ahhoz, hogy ténylegesen átéljük, milyen sarazáson is esik keresztül ez a négy fiatal, de szerintem nagyon ideillő az a mondás, hogy „a kevesebb néha több”.
Megvannak ennek a könyvnek is a maga hibái, de ezek egyáltalán nem vettek el az olvasás élményéből, így is mindenféle habozás nélkül meg tudom adni neki az 5 csillagot.
❝ Azért vagyok itt, mert unok az lenni, akiről mindenki hallott, de akit senki nem ismer. ❞
Mindent figyelembe véve, Leiner Laura Higgy nekem című regénye méltó folytatása lett a Bízz bennemnek. Tökéletes nyári olvasmány, bátran merem mindenkinek ajánlani, aki egy szórakoztató, mégis elgondolkodtató történetre vágyik. Higgyetek nekem, maradandó élményben lesz részetek.
Értékelés: 5 csillag
– Jóban-rosszban – mondta Vivi.
– Úgy-úgy – bólintottam.
– Főleg rosszban – tette hozzá Rajmund, és nevetve összekoccintottuk az italainkat, majd beleittunk. ❞
↠ teljes értékelés: http://frusromancecorner.blogspot.com...
Ismerős nektek is az a helyzet, amikor egy nagyszerű könyv került a kezetekbe, és olvasás közben egyszerűen elfog titeket egy olyan érzés, hogy úgy olvasnátok tovább, mert már nagyon kíváncsiak vagytok, hogy mi fog történni, de ugyanakkor nem is akarjátok folytatni, mert nem akarjátok, hogy véget érjen a történet? Hát, én pontosan ezt éreztem a Higgy nekem olvasása közben.
Mindössze néhány nappal ezelőtt értem a végére, de még most is nehezen találok szavakat arra, hogy mennyire is imádtam ezt a könyvet. Meg merem kockáztatni, hogy sokkal jobban tetszett, mint a Bízz bennem. Sőt, még az egész első trilógiánál is jobban szerettem. Pedig aztán ezek is teljesen levettek a lábamról.
Nagyon gyorsan a végére értem (sajnos), és most fogalmam sincs, hogy mit kezdjek magammal, amíg meg nem jelenik a harmadik kötet. Miután a Higgy nekem végére értem, annyira nem voltam képes elszakadni ettől a világtól, hogy inkább elkezdtem újraolvasni az Iskolák országos versenye trilógiát a legeslegelejétől, vagyis Hannáék történetétől. Már nem sok van hátra a Maradj velemből sem, és most, ennek az értékelésnek az előkészítése során, ahogy újraolvastam néhány kedvenc jelenetemet a Higgy nekemből, olyan érzésem támadt, hogy most meg ezt szeretném újra elolvasni. Tényleg fogalmam sincs, hányszor fogom még a kezembe venni ezt a sorozatot a második trilógia harmadik kötetének megjelenéséig. Ha tippelnem kellene, csak annyit tudnék mondani, hogy sokszor.
❝ – Köszönjük a kedves szavakat. Nekem személy szerint nagyon sokat jelent, és úgy érzem, hogy itt, a verseny alatt szintet lépett a kapcsolatunk, ezért szeretném megkérdezni, hogy ezentúl hívhatom Dénesnek? – kérdezte, mire mi felnevettünk, Tahi pedig unottan meredt ránk, és horkantva megrázta a fejét.
– Fehér, te annyira hülye vagy – jelentette ki, és hatalmas kezével Rajmund tarkója felé nyúlt, mire ő röhögve behúzta a nyakát, és vigyorogva kitért a mozdulat elől. – Na jó, erről ennyit, tűnés reggelizni! Gyerünk-gyerünk, mozgás! Fehér kinyírta a szép pillanatot, lefelé innen, elég volt – utasított minket Tahi, és a hatás kedvéért még tapsolt is párat (…). ❞
Dominiket, Sárát, Rajmundot és Vivit már az első kötetben is sikerült nagyon megkedvelnem, hihetetlenül hamar a legkedvencebb karaktereimhez sorolhattam az ő négyesüket. Csapatként egyre zseniálisabbak lettek, lenyűgözőnek találtam azt, ahogy egy-egy feladatra kiválasztják azt, hogy ki is menjen, szerintem rendkívül leleményesek és kreatívak, nem hagyják, hogy a feladat elhatalmasodjon felettük, nem dőlnek be egykönnyen a versenyt szervezők trükkjeinek.
Örültem annak is, hogy egy kicsit jobban megtudhattuk, hogy miért is olyan „balhésak” ezek a karakterek, és azt kell mondjam, Dominik vallomása ütött a legnagyobbat, a szívem szakadt meg ezért a fiúért, miközben a részletes mesélését olvastam.
❝ – Cowboy, kéred a másikat? – pillantott Rajmund Dominikra, aki éppen újragumizta a haját.
– Egy ciginek jobban örülnék – ismerte be stresszesen, majd észrevette a mogorván rábámuló Tahit, és hozzátette: – Ha dohányoznék. De nem! – tette fel a kezét visszatartott röhögéssel.
– Én is így gondoltam – biccentett Tahi. ❞
Egyedüli negatívumnak azt tudnám felhozni, hogy én már vártam azt, hogy Sára és Rajmund kapcsolata is egy kicsit komolyabbra forduljon. Olvasás előtt az járt a fejemben, hogy a Maradj velem nagyon romantikus volt, rengeteg cuki jelenete volt Hannának és Kornélnak, és én egy kicsit azt vártam, hogy majd ebben is hasonló élményben lesz részünk. Annyiból ez valóban jó, hogy a történet szerelmi szála így nem volt kiszámítható, és az tény, hogy számos nagyon imádnivaló jelenet van Sára és Rajmund főszereplésével, nekem egy hangyányival mégis jobban tetszett volna, ha ők is összejönnek már ebben a regényben. Remélhetőleg erre a harmadik kötetben sor fog kerülni, és nagyon szorítok, hogy ne a legeslegvégén történjen meg.
Ezen kívül már csak egy dolog volt, ami egy kicsit zavart, az pedig nem más, hogy Kocsis posztjainak említése után sokszor több oldalon keresztül is csak a bejegyzések alatti kommentekről olvashatunk, amelyek az esetek többségében kifejezetten szórakoztatóak, viszont akadtak olyan alkalmak, amikor azt éreztem, hogy ezek helyett inkább lehetett volna a Szirtes csapat is főszerepben, szívesebben olvastam volna róluk. Értem én, hogy szükséges ezeket látnunk ahhoz, hogy ténylegesen átéljük, milyen sarazáson is esik keresztül ez a négy fiatal, de szerintem nagyon ideillő az a mondás, hogy „a kevesebb néha több”.
Megvannak ennek a könyvnek is a maga hibái, de ezek egyáltalán nem vettek el az olvasás élményéből, így is mindenféle habozás nélkül meg tudom adni neki az 5 csillagot.
❝ Azért vagyok itt, mert unok az lenni, akiről mindenki hallott, de akit senki nem ismer. ❞
Mindent figyelembe véve, Leiner Laura Higgy nekem című regénye méltó folytatása lett a Bízz bennemnek. Tökéletes nyári olvasmány, bátran merem mindenkinek ajánlani, aki egy szórakoztató, mégis elgondolkodtató történetre vágyik. Higgyetek nekem, maradandó élményben lesz részetek.
Értékelés: 5 csillag
July 12, 2025
Őszintén mondom… hogy áldom az eget, hogy vártam vele eddig és nem olvastam el… MERT az tuti, hogy nem bírtam volna ki a következő részig… Most fejeztem be, de már most nem bírok magammal és olvasnám a következőt… de nem baj, szerencsére már nem kell sokat várnom. ❤ Megérte a várakozás, miközben ez a két csodamű ott röhögött rajtam a polcomról.
Még mindig szeretem a Csapatot, mert ez tényleg egy csapat. Megmutatják nekünk, hogy hinnünk kell egymásban és azt, hogy ezzel a hittel hova lehet eljutni.❤ Szeretem nagyon a szereplőket, de egy baj van… Rajmundot és Dominikot is imádom. Nem bírnék dönteni, de talán nem is kell. Sára és Vivi… nagyon örülök, hogy „egymásra találtak”, s jobb barátnői egymásnak, mint Sziszi valaha volt Sárának. Örülök, hogy végre ők is megtalálják a boldogságot. Tahiról nem is tudjam mit írjak… mert imádom a szócsatáit Rajmunddal, sőt imádom őt is. Kocsis nagyon jó tanárt választott a Csapat mellé. Kocsis… hát ő mindent visz, ezt a celeb igazgatót, hát na… nem lehet nem szeretni. ❤
Nagyon elszomorít az emberek viselkedése a másikkal szemben, hiszen azért nagyon durva kommenteket kapnak a Csapat tagjai. Elszomorít, hogy az emberek nem tudják, nem fogják fel a csöpnyi agyukkal, hogy a szóbeli bántalmazásokkal életeket tesznek tönkre. Ideje lenne, ha tudnák, hogy hol a határ… (De azért annak, hogy Milánt az interjú közben nem szivatták és nem mondtak rá egy rossz szót sem… na azt haladásnak könyveltem el.) Közben persze örülök annak, hogy végre nem mindenki szidja őket, s így van pár pozitív hozzászólás a sok rossz között. Csak így tovább. ❤
Hajrá Szirtes, jöhet a folytatás!
Még mindig szeretem a Csapatot, mert ez tényleg egy csapat. Megmutatják nekünk, hogy hinnünk kell egymásban és azt, hogy ezzel a hittel hova lehet eljutni.❤ Szeretem nagyon a szereplőket, de egy baj van… Rajmundot és Dominikot is imádom. Nem bírnék dönteni, de talán nem is kell. Sára és Vivi… nagyon örülök, hogy „egymásra találtak”, s jobb barátnői egymásnak, mint Sziszi valaha volt Sárának. Örülök, hogy végre ők is megtalálják a boldogságot. Tahiról nem is tudjam mit írjak… mert imádom a szócsatáit Rajmunddal, sőt imádom őt is. Kocsis nagyon jó tanárt választott a Csapat mellé. Kocsis… hát ő mindent visz, ezt a celeb igazgatót, hát na… nem lehet nem szeretni. ❤
Nagyon elszomorít az emberek viselkedése a másikkal szemben, hiszen azért nagyon durva kommenteket kapnak a Csapat tagjai. Elszomorít, hogy az emberek nem tudják, nem fogják fel a csöpnyi agyukkal, hogy a szóbeli bántalmazásokkal életeket tesznek tönkre. Ideje lenne, ha tudnák, hogy hol a határ… (De azért annak, hogy Milánt az interjú közben nem szivatták és nem mondtak rá egy rossz szót sem… na azt haladásnak könyveltem el.) Közben persze örülök annak, hogy végre nem mindenki szidja őket, s így van pár pozitív hozzászólás a sok rossz között. Csak így tovább. ❤
Hajrá Szirtes, jöhet a folytatás!
July 13, 2023
Egyre inkább megkedveltem a szereplőinket. Néha ugyan még zavar ahogyan a sok komment és lenézés árad feléjük, mintha folyton ugyanazt kellene elolvasnom, de mégis annyira megfog a könyv, hogy csak lapozok és lapozok tovább :)
Kedvenc feladatom a Tisza-tavon / lápon való csónakázás közbeni zászlógyűjtés volt. [off] Kicsit a saját kenuzásomat juttatta eszembe. [/off]
Ugyanakkor a tehetségkutató részen nevettem a legtöbbet. Tetszett ahogy a többi csapat igyekezett kihozni a maximumot a feladatból, még ha nem is voltak tehetségesek, mint a furulyázni nem tudó furulya előadás, vagy éppen a fejben számolás 3 percig.
Kocsis insta élőzései nagyon feldobják az egész hangulatot, ugyanakkor a kommentek leírása egyáltalán nem tetszik, néha már unalmas mindig ugyanazt olvasni másképp leírva.
Tahi is egyre szimpatikusabb, nagyon megtetszett a mogorva fizikatanár ahogyan igyekszik segíteni a csapatát. Nevettem amikor letáborozott egy székre a két ház közé, hogy éjjel ne szökhessenek át Vivi és Dominik egymáshoz :D
Kedvenc feladatom a Tisza-tavon / lápon való csónakázás közbeni zászlógyűjtés volt. [off] Kicsit a saját kenuzásomat juttatta eszembe. [/off]
Ugyanakkor a tehetségkutató részen nevettem a legtöbbet. Tetszett ahogy a többi csapat igyekezett kihozni a maximumot a feladatból, még ha nem is voltak tehetségesek, mint a furulyázni nem tudó furulya előadás, vagy éppen a fejben számolás 3 percig.
Kocsis insta élőzései nagyon feldobják az egész hangulatot, ugyanakkor a kommentek leírása egyáltalán nem tetszik, néha már unalmas mindig ugyanazt olvasni másképp leírva.
Tahi is egyre szimpatikusabb, nagyon megtetszett a mogorva fizikatanár ahogyan igyekszik segíteni a csapatát. Nevettem amikor letáborozott egy székre a két ház közé, hogy éjjel ne szökhessenek át Vivi és Dominik egymáshoz :D
August 1, 2021
Nagyon szeretem Laura könyveit. Ez a rész is rettentő vicces ,fordulatos és izgalmas volt. A verseny feladatai különösen kreatívak voltak ebben a részben, a csapat összetartása irigylésre méltó. Ami nem tetszett annyirw, hogy a legtöbb feladatban mindig a piros csapat végzett elsőként, ami nem biztos, hogy annyira reális (spoiler: kivéve persze a műveltségit, de ott is megmenekültek szerencsére). Sármund pedig igazán beteljesedhetne végre.
July 27, 2024
Úgy döntöttem, hogy nem érdekel, hogy megjelenik benne a Laura-könyvek összes hibája (túlírtság; erőltetett humorú kommentszekció; a tény, hogy a rengeteg csapat közül egyedüliként a pirosok jönnek rá a feladatok mögötti turpisságra, vagy pedig ők az egyedüliek, akik fairen játszanak; valamint hogy ennyi sztereotípiát és ítélkezést bizonyos típusú tinikről könyvben még nem láttam), mert ezek ellenére kikapcsolt, ha csak pár órára is.
November 6, 2025
Nem tudom mennyi “szegény rút óriásmutánskacsa Andinak nulla önbizalma van a dögös csajok mellett” poént és “verbálisan csipkelődtük egymást Rajmunddal hihihihi szóval megkergetett hihihihihi de amúgy ha elkap sem történik semmi hehehehehe max néha megcsikizi az oldalamat hehehehe és amúgy ezzel mindenki ránk figyel mert mi már csak ilyen krézik vagyunk hehehehe” flörtöt (flörtöljünk változatosabban légyszi) bírok még ki ép ésszel.
De amúgy elvagyok. Csak néha kell vegyek egy mély levegőt.
De amúgy elvagyok. Csak néha kell vegyek egy mély levegőt.
February 11, 2023
Inkább 4,5✨, de csak azért mert másodjára olvastam. Ebben a részben pedig elég sok plot twist volt (amiket ugye mind tudtam), ez pedig picit vissza vett az élményből. Ennek ellenére nagyon élveztem és továbbra is az egyik kedvenc sorozatom.
March 11, 2023
second riology second part. I never ever want to finish reading these books. I could not put it down. My schedule was sleep, read, eat, read, eat, read, sleep. many things happened that I never expected to. maybe thats why i loved it so so much.
May 17, 2021
Szupeer volt! 🥰 Bár Leiner Laurától ez már megszokott, de akkor is zseniális 😍
May 30, 2021
It is amazing book!
My favourite!
My favourite!
July 5, 2021
Egyszerűen imádtam. Tele van humoros részekkel, mindig történik valami így megunni sem lehet. Aki teheti olvassa el! ❤️
March 2, 2022
Itt már egy kicsit más feladatok vannak nem annyira kreatívak de szerintem szuper az egész story
March 19, 2022
Határozottan jobban tetszett mint a Bízz bennem,bár továbbra is az első trilógiát preferálom jobban. Itt egy kicsit már megismerhettük a karaktereket ill. a feladatok is nagyszerűek.
October 9, 2022
jo konyv bar kicsit vontatott.
January 16, 2023
Nagyon Jo
March 11, 2023
Nem fűzök hozzá semmit! 📚🤍
October 18, 2024
Rajmund=best l&l boy
Displaying 1 - 30 of 45 reviews