Fejtől s lábtól - Kettő orvos Erdélyben

by Andrea Tompa

Míg Tompa Andrea előző könyve, A hóhér háza egy magányos leány huszadik századvégi bildungsromanja, addig az új regény egy magányos férfi és egy magányos leány különös kettősét rajzolja meg száz évvel később. Felváltva beszélnek hozzánk: a Brassó közeli aljegyző fia és az enyedi zsidó kereskedő lánya. Lehetne e könyv romantikus példázat, de nem az. Hőseink első találkozásának emlékét kiradírozza az összeomlás, az új időszámításban mellékesen, véletlenszerűen sodródnak megint egymás mellé. Az igazi nagy, szenvedélyes találkozás a tudásra és hasznos működésre szomjas lelkeké Kolozsvárral, a polgári Erdély kultúrájával, szellemi potenciáljával, a fejlődés igézetével.

Genres: Fiction

544 pages

First published January 1, 2013

Reviews

[Bibibii · Rating 5 out of 5]

Egy valami hasznost azonban mégiscsak meg lehetne tanulni az állattól. S énnekem lehet, kedvem volna efféle állatnak lenni. Hogy ugyanis az semmit el nem képzel, hogy neki hogy s mint lehetne másként a sora. Nincs másik élet. S nem képzeleg, mint mi, emberiség. Őnála nincsen soha más idő, csak mindég, mit épen tesz. Hogy nem kell neki annyit emlékezni mindég. Mert az embert az ilyesmi emlékezés s képzelgés rontja el. Egészen megöli. Nem-e volna boldog élet, ha ilyesmi egyáltalában nem volna, kérdem. Emberben ez a borzasztó. Folyvást képzeleg, ókumulál, hogy így s úgy. Minekünk ha jó, ha rossz a sorunk, biza mindég képzelegünk másról, vagy ellenkezőleg, félünk elveszítni, mi össze lett kuporgatva. Most jó. Holnap meg nem jó. S megfordítva. Kár a sok remélés, nem igaz, kérdem. Erről kell az embernek leszoktatni magát mesterségesen. Akarata erejével.

Bővebben itt: http://bibikeolvas.blogspot.com/2015/...

(a kedvencekről mindig nehezebb írni… mindig nehezebb okosat írni… mindig nehezebb szépet írni… ez bosszantó ám, de nagyon…)

[tamásróbert · Rating 5 out of 5]

Én úgy gondolom, hogy egy regény attól lesz nagyregény, hogy valamilyen kihívás elé állítja az olvasót. Ez volt az első regény amelyet Tompa Andreától olvastam és már a könyv elkezdése előtt tudtam, hogy az Ő esetében a kihívás az erős dokumentumszerűség lesz. Azt kell tudni ugyanis a szerzőről, hogy nagyon komoly kutatás előzi meg a regényeit. Egy hangszínház előadás után mesélt a Fejtől s lábtól alkotói folyamatáról és arról, hogy például különböző korabeli étlapokat is megvizsgált a regény írása folyamán. Ezek az apró dolgok pedig nagyban hozzá járulnak ahhoz, hogy korhű legyen a regény. Mert habár nem olvastam semmilyen fajta írást az 1900-as évekből mégis elhiszem, hogy abban az időben ilyen tájszólásban és így beszéltek az emberek. Szóval a regény kihívására is inkább mint ajándékra tekintettem a szerzőtől.
A regény története pedig rettentő izgalmas. Van bennem némi elfogultság mert kolozsvári lakosként olvastam a regényt. Fantasztikus volt felfedezni az utcákat, az épületeket és a bennük pezsgő életet. A két főszereplő is kellően érdekesre sikeredett, nekem az enyedi lány volt a kedvencem. A történet végig halad az első világháborún, a trianoni eseményeken és az azt követő felfordulást is nyomon követhetjük.
Számomra nagyon fontos regény lett a Fejtől és lábtól és az is biztos, hogy Tompa Andrea összes alkotását el fogom majd olvasni. Mindenkinek ajánlom a könyvet akit kicsit is érdekel az orvoslás, a gyógyfürdők világa, a trianoni események feldolgozása vagy csak egy hús-vér történetre vágynak.

[Dani Dányi · Rating 5 out of 5]

Csupa jót hallottam erről a könyvről, és hosszasan olvasgattam, apránként. Különös dolog ez, hogy orvosok, és történelem, és Erdély – ami nekem amellett, hogy szép emlékű táborhely nagyon is konkrétan, de emellett mindig is valami misztikus izével körülvett szimbólum, mitagadás: másoké. Egy érthetetlen dolog, amiből most azt hiszem kaptam eleget a tájékozódáshoz*. Az orvostudományi meg fürdőfejlesztési részek azt hittem jobban fognak érdekelni, de a végeláthatatlan világháborús és poszt-Trianonos politikai mizériát eléggé púpos kanalakkal mérik a szereplők mind, mikor pedig sokkal érdekesebb lenne a személyesebb dolgaikkal foglalkoznom, olvasóként – szerencsére az emberi tényező itt azért mégis túlragyogja az aktuális bigyókat. Igaz, egy darabig nem esett le a tantusz, hogy két férfi elbeszélő is van az egy női mellett, de nyilván szándékos, hogy nehéz viszonylag szétszálazni, hogy épp ki mesél**, olyan egységes a nyelvezet. Az a hiper-hitelesnek ható, archaikus és hát „ízes” nyelvezet, na ez volt a fő feature ebben a könyvben, ettől lett igazán érdekes nekem, delikát csemege.*** Hogy ez a remek mondatfűzés és dikció ilyen tartalmas is, az egyszerűen szuper.
Gyors összefoglaló benyomás a hosszabb-részletesebb tartalomról: a száz évvel ezelőtti progresszív modernség meglehetősen hasonlít a maihoz. Hm.
A szerelmi szál kényelmetlenül szívhezszóló, miután annyit a tárgyilagos, orvosi-klinikális nézőpont felé tolódtunk, tolódtak – hát ez igen romantikusra kerekedett. Valahogy elfér, annyi rossz között, mint ellenpont. Ha már szabódni kell az ilyesmiért, egyáltalán.
Tompa Andrea nagyon összeszedett, részletes, beleélhető, és szórakoztató szöveget adott nekünk – hát, köszönjük szépen.

*És ezennel hivatalosan is megúszom Wass Albert olvasását, kétlem, hogy ehhez még sok érdemit hozzá lehetne.
** Ez meg a Trainspotting-ot idézte fel nekem, speciel.
*** Na tessék, hát tulajdonképpen ez is, mint a Welsh könyvénél. na jó, több párhuzamot már semmiképp! Félrevisz. Bár csak valamennyire: a sírvamulatós skót nemzettudat ott is valamelyest összevág emez magyarokéval…

[Barlai Gábor · Rating 4 out of 5]

Pont nekem való volt az első fele. Két szereplő csupán, csodálatos nyelv, történelem és családtörténet és mese, mese, mese. A felétől azonban átment hosszú orvosi szövegekkel teletűzdelt unalommá. Nehezen értem a végére. Talán a következő könyv 🙂

[Margit · Rating 4 out of 5]

Elképesztően gazdag élmény volt. A legelső oldalaltól kezdve úgy éreztem, hogy háromdimenziós elbeszélőket követek, hogy pontosan tudom, mikor melyikük beszél, és hogy minden egyes információmorzsa az előéletükből informálja a könyv jelenidejét.
Céltudatosnak láttam a felépítést, matematikai precizitással középen vágva, a végén ragasztva. És végtelenül izgalmasnak találtam a történelmi időben kiválasztott elhelyezést, amitől egyszerre teljesen kilátástalan és reményteli és fenyegető és ideologikus a regény. Túlságosan valódi a könyv fájdalma ahhoz, hogy az élményem ötcsillagos legyen.

[Krisztina · Rating 5 out of 5]

Érzésből írott gyönyörű történet. Egy kolozsvári léleknek, frissen Budapestre költözve jobb nem is lehet. Csodálatosan leírt orvosi események, s sok minden más. Az hogy te ki vagy mint erdélyi magyar, mi az a haza s milyen is az őszinte élet.
Határozottan "el kell olvasni ebben az életben" olvasmány.

[Agnes Kelemen · Rating 4 out of 5]

Nehéz volt megszokni a nyelvezetét az elején, de a történet annyira mozgalmas, hogy viszi az embert és mivel a történet olvastatta magát, megszoktam a fura nyelvezetet is (mintha utánozná az 1910-es és 20-as évek magyarját). A női főszereplőben azt hiszem egy kicsit túl sok dolgot sűrített össze az író: zsidó orvostanhallgatónőként szocialista is lesz és pszichoanalízisbe is jár. Mindenesetre nagyon tetszett, hogy ez a regény az irodalom nyelvén tesz értelmes állításokat a Trianon-traumáról (mint T-szindróma), a dualizmus idealizálása nélkül.

[Annamária · Rating 5 out of 5]

Azt hittem sosem jutok a végére. Letehetetlen regény, mert az embert beszippantja a rettentő mennyiségű adat, amelyre fény derül a száz évvel ez előtti társadalmi helyzettel kapcsolatban. Olyan részletességgel íródik egy-egy nap vagy esemény, hogy öröm olvasni. Végig az az érzésem, hogy egy igazán értékes művet tartok a kezemben, ezért nem fogom abbahagyni. Csak épp két és fél hónapon át olvastam és én nem szoktam ennyit ücsörögni egy-egy regénnyel bárhány-száz oldalas legyen is. Örülök, hogy elolvastam, nem a könnyed kategória.

[Orsi · Rating 5 out of 5]

Ez egy csodálatosan tartalmas könyv történelemről, orvoslásról, felnőtté válásról, szerelemről és még ezer másról. A sok munka ami a kötet mögött van végig nyilvánvaló de mégsem lett dokumentumszerű. Illetve úgy látom nem írta itt még senki, de ez egy szenzációs humorérzékkel írt regény. Nyilván ez addig igaz amíg a háborúig nem ér a történet, onnantól viszont igazán szívhezszóló és drámai.
Minden egyes mondata egy gyöngyszem, tényleg csak lassan szabad olvasni.
Először olvastam Tompa Andrea regényt, örülök, hogy rátaláltam és elolvashattam.

[Lr · Rating 5 out of 5]

Szokni kellett a nyelvezetet, de utána, ahogy valahol olvastam, ez a könyv "simogat", és olyan, mint a víz: hol hömpölyög, ho lassan csordogál, hol csak hagyja, hogy csillogjon rajta a fény, mint a vonatos jelentben. A végéig fogva tartott.Gyönyörű.

[Annipanni · Rating 5 out of 5]

"Medikus kisasszony szerelmes lett a piros pontokba, melyeket mint bacillusvadász ő lessz felfedezendő! A piros pontokba, a fürdőkbe, a vízgyógyászatba, miről egy kukkot se tud még, az utazásba és veszedelmes álruhás kalandba, mert én mindbe szerelmes voltam aznap éjszaka. S utána egész út alatt.

[Eszter · Rating 5 out of 5]

Excellent writing, good story, beautiful language.

[tupturupp]

Kb. a könyv harmadáig jutottam. Sajnos a végeláthatatlan értekezés a fürdőkről nem az én világom. Talán rövidebben, más nyelvezettel érdekelt volna a téma.