A Ladann folyó völgyében egy ideje béke uralkodik, ám a felszín alatt évtizedes ellentétek, hatalomvágy és bosszúszomj szövi át a mindennapokat. Ráadásul a déli falvakban rejtélyes halálesetek történnek, a híres és gazdag hajóépítő város folyómedréből pedig eltűnik a víz. Az egy évszázada száműzött őslakosok – a hurrogónok – titokzatos építkezései is egyre nagyobb aggodalommal töltik el az uralkodót. Vajon hány családot dönthet nyomorba egy királyné személyes tragédiája? És mi igaz a balladákból, amelyek makacsul őrzik a reményt, hogy a Véres Sziklák Éjszakáján nem halt meg a királyhoz hű Lasnarog család minden sarja? A kérdések egyre csak gyűlnek, és a bizonytalanság komor fellegként borul a birodalomra… Schmal Róza fantasy-trilógiájának első kötetében a ladanni birodalom története, nemesi családok hatalomért és szerelemért folytatott harca tárul elénk. A varázslatos, képzeletbeli középkori világot aprólékosan kidolgozott birodalmi térkép, lenyűgöző városrajzok és családfák hozzák még közelebb az olvasóhoz.
„Gyerekkoromban szerettem történeteket kitalálni és rajzokat készíteni hozzájuk. Mire felnőttem, ebből az utóbbi maradt: miután elvégeztem a Képzőművészeti Egyetem festő szakát, könyvillusztrálással kezdtem foglalkozni. Ladann-völgy első terveit kamaszkoromban, a szentendrei HÉV-en és balatoni nyarakon firkáltam a füzeteimbe, de csak akkor tértem vissza hozzájuk, amikor már a fiam volt kamasz, és nem nagyon lehetett vele másról beszélgetni, mint a Trónok harcáról. Ezek a beszélgetések felidézték, hogy milyen jó volt a saját kitalált királyságom történetét szőni. A felfedezés, hogy ezt most is megtehetem, hirtelen jött, és a mai napig örömmel tölt el.” Schmal Róza
A Trónok harcát fájdalmas olvasni, mert minden szereplő, akit szeretek meghal. Mint kiderült, rosszabb, ha a szereplők életben vannak, de az élet nem bánik velük túl jól.
Ezt a történetet leginkább tényleg a Trónok harcához vagy a Vajákhoz tudom „hasonlítani”, az összetettsége miatt. Ez problémás is lesz, ha jön a második rész, mert biztos újra kell majd olvasnom, hogy emlékezzek a nevekre, helyekre és eseményekre. Merthogy érdekel a folytatás. Nagyon. Az elején sokszor kellett oda-vissza lapozgatnom, hogy összetegyem ki-kicsoda, micsoda, mit csinált, hol csinált, de egy idő után belerázódtam a dolgokba, és utána nagyon gyorsan és könnyen csúszott a kötet, pedig egy fél tégla. Miután az ember nagyjából összerakta az alapokat, csak úgy repíti magával a sztori. Izgalmas, érdekes, tekervényes. Rövid fejezetekből építkezik, amit én különösen szeretek, mert sokkal feszesebbnek hat a történet üteme, és sokkal hatékonyabb a „csak még egy fejezet” ördögi kör. Hiszen három-négy oldal az csak pár perc, az belefér még, igaz?
A kötet maga ifjúsági, de nem túl gyerekes, és nem is túl felnőtt. Valahol pont a kettő között, megfelelő szinten van. Ugyan, annyi ember nem hal meg benne, mint pl. a Trónok harcában, sokkal rosszabb volt nézni egy-egy szereplő sorsának balul alakulását. Mert annyira szerettem volna, ha jól alakulnak a dolgaik és boldogak, de nyilván ez nem mindig így van, és ez még csak a trilógia első része.
Egyedi világot ismerhetünk meg, csodálatos illusztrációkkal kiegészítve. Sokszor lapozgattam vissza a térképhez keresgélni egy-egy esemény helyszínét, és élvezettel tanulmányoztam a városrajzokat és családfákat.
Ezek után nagyon kíváncsi vagyok a folytatásra, mert még rengeteg rejtélyre homály borul, és mindent tudni akarok.
Egyáltalán nem fogott meg a történet. Túl sok szereplő volt ( aminek szerintem a felét meg se jegyeztem) maga a történet se tetszett úgyhogy nekem egy kínszenvedés volt ezt végig olvasni.
Egy nagyívű történet első részét olvashattam e lapokon. A Laddan folyó völgyében zajló események izgalmasak, fordulatosak, magukkal ragadók. Különös dolgok történnek, különös, különleges karakterek sorsa alakul és változik folyamatosan, ahogy a Laddan hömpölyög tova medrében. A sorsalakulások nem mindig jók. Nem mindig szépek. És nem mindig olyanok, amit az olvasó kívánna kedvenc hőseinek. Mert akarva-akaratlanul néhányan - és nem is kevesen - belopják magukat az ember szívébe, és csak azon kapja magát az olvasó - Én -, hogy már nagyon drukkol értük. Már nagyon együtt érez velük. Már nagyon segítene neki, hogy vágyott céljaikat elérjék. Persze, vannnak ármánykodók, nélkülük nem is lenne izgalom egyetlen történetben sem. Éppen ők segítik, hogy a poziítv karakterek szerethetőbbek legyenek. Csodálatos az a világ, melybe az írőnó repít minket, a könyvben lévő rajzok csak segítik és elmélyítik a kapcsolatot, a kötődést ehhez a világhoz, ezzel a világgal. A neveket szokni kell. Furcsa hangzásúak. Kicsit mintha a kelta világból kerültek volna elő, vagy valami vad viking vidékről. De ha már eligazodik az olvasó a szereplők és neveik között, onnan nincs megállás: olvasni kell, hogy megtudja, hova futnak ki a szálak. Ami kifutnak, persze, a könyv végére; néhány elvarródik, és jónéhány, sejtésem szerint, elő fog még kerülni a várható folytatásokban. A magam részéről már most várom a folytatásokat. Ami néha kissé zavart, hogy nagyon rövid, kicsi jelenetekből építkezik a szerző. 2-3-4 oldal, és már megyünk is tovább, leginkább más helyszínre, más szereplőkhöz. Olyan volt, ugrik be most, mint egy dokumentarista tudósítás, mint az akciófilmek jeleneteinek gyors váltakozása. Mondom, ez néha zavart, de nagy segítség volt, hogy minden fejezetcím alatt ott volt, hol vagyok éppen. Ez sokat segített a zavaromban. Összességében remek könyv, remek történet, gyönyörűszép borítóval és illusztrációkkal. Csak ajánlani tudom!
I really liked the complexity of the plot and the little details in all the world-making. That the charachters had their own roads, but sometimes these roads crossed. Some of the charachter dynamics were forced to me, but at this number of relationships and charachters to develop it is hard not to force things, even if it is a 500+ pages book. Overall I would recommend this book, and it felt good to read a book with calm vibes and many twists without unnesecarily over-romantic scenes.
Élvezetes világ, jó a sodra a történetnek és szerintem könnyen olvasható. Ami nekem nehézséget okozott az a nevek. Funkciójat nem találtam a történetmondas szempontjából, magyarként nehezen megszokhatónak találtam. Osszessegeben örülök, hogy egy ilyen jó kis világot ismerhettem meg egy magyar írónő által. Várom a folytatást!
A magyar “Trónok harca” 😊 Örülök, hogy rábukkantam erre a könyvre. Elvileg ifjúsági regény, de én 37 évesen is nagyon élveztem. Amikor elolvastam, azonnal megvettem a 2. részt 📚