Mondatok ​a csodálkozásról

by Edina Szvoren

Szvoren Edina legújabb írásaiban senki sem csodálkozik, az írások mégis csodálkozásra késztetnek.
A kötet két részből áll: az egyperceseket idéző Ohrwurm-jegyzetekből és hét hosszabb novellából. Mennyi minden adhat okot egy lónak a pánikra? Miért utaznak a vakok a libegőn? Milyen következményekkel jár, ha alacsonyabb házakba költözünk?A novellákból megtudhatjuk azt is, milyen hatással van egy család életére egy a vasfüggönyön túlról hozott videolejátszó, mit lehet tenni, ha egy anyát túlságosan idegesíti a fia haja, vagy hogy mi mindenre használhatók a Képes krónika kemény fedelű kötetei.
A Mondatok a csodálkozásról meglepő és lélegzetelállító olvasmány, mint egy sötét tűzijáték.

Genres: Hungarian Literature, Short Stories, Fiction

256 pages, Hardcover

First published January 1, 2021

Reviews

[Kuszma · Rating 5 out of 5]

Szvoren az apró dolgok mestere. Mondatai pontos, finom szerkezetként gördülnek előre, aztán Szvoren alájuk nyes, ettől kapnak egy pici csavart, és máris védhetetlenül surrannak a felső ficak felé. Bizonyos körökben ezt nevezik "szürrealitásnak". (Meg biztos sok egyébnek is.) Akárhogy is: ezt a bőr alá fészkelő bizonytalanságot, ez a halkan motoszkáló gyanút, hogy itt valami más van, mint amit olvasunk, ezt a megfoghatatlanságában izgató kényelmetlenséget - nos, mindezt én csak Szvorennél lelem meg.

[Csabi · Rating 5 out of 5]

Efelől a könyv felől nézve az előző Szvoren novellás kötetet némileg más fényt kap az akkori fanyalgásom. Valami változást láttam az írásokban, amiket nem tudtam hová tenni, és nem is éreztem azt a nyelvi és gondolati erőt, mint a korábbiakban. Most már úgy tűnik, hogy a Verseim egy átmenet volt, és Szvoren novellisztikája egy hangsúlyos változáson esett át. Korábban egyértelműen a belső történéseken volt a hangsúly, a sötét tónusok pszichotikus képet festettek a szvoreni hősökről, akiknek nem volt feltétlenül szükségük a külvilág nyomására, hogy magukba roskadjanak.
Ezek a mostani írások mások, sokkal személyesebbek, jobban érezni a személyes tapasztalatot, de emellett egyfajta semleges külső szemlélőként is viselkedik az író, rámutatva a furcsára, a szokatlanra. Kénytelen vagyok kimondani, Hazai Attila hatását érzem ezeken az írásokon, az ő weirdo látásmódja köszön vissza ezekben a történetekben. Különösen a kötet első ciklusában, az Ohrwurm-jegyzetekben, amire egy leheletnyi humor is jellemző, tényleg csak bújtatva, ezzel egyben kapcsolódva a Verseim bevezető írásához, aminek aztán ott nem lett folytatása. Mármint a humornak. Rövidebb írások ezek, amik eddig nem voltak jellemzőek Szvorenre. Talán erre utal a ciklus címe is, az Ohrwurm ugyanis zeneileg fülbemászót, slágert jelent, és ezek a novellák tényleg könnyebben befogadhatóak, mint sok korábbi novella.
A kötet második felében hét, a korábbiakra jobban emlékeztető hosszabb novella kapott helyet, de ezek is inkább a szatirikusság felé mozdultak el. Én már látom a jövőt, amikor majd hangosan felröhögünk egy-egy Szvoren szatírát olvasva.

[Dani Dányi · Rating 5 out of 5]

Nem csodálkozom semmin, de most mondhatnám hogy csodálkozom, végülis eddig nem ez volt a tapasztalatom Szvoren Edina írásairól, a régebbi köteteiben egész más volt a világosítás, sokkal sötétebb volt, és villanásnyi apró szikrái voltak csak annak a lehetséges humornak, ami itt kiderült. Öröm, és sokkal szerteágazóbb mint hogy kétállású móka-kacagás áramkörökre redukáljuk. Az Ohrwurm-ciklus kis skiccei annyira rafináltan kurvajók konkrétan, és azt hiszem a magyar széppróza egyik poénja volt, amikor vissza kellett lapozzak, hogy most akkor ez így hogy, és a tartalomjegyzék igazított végül csak el, muha.
A "rendes" novellák is működtek, sőt. Sőt. Azt hiszem a Dinnyemag a kedvencem. És ha az egészet újraolvasnám, lehet hogy más lenne megint.

A borítóra külön csillagot adnék, de annyi már nincsen idelent.

[Veronika Nyerges · Rating 5 out of 5]

Ez a Szvoren pont ugyanaz a Szvoren, akit eddig is olvashattunk, tökéletes mondatok, tökéletes dramaturgia. Ez a Szvoren más, mint az eddigiek, személyesebb, hétköznapibb, közelebb van. Mindegy, el kell olvasni. A kötet elejét az Ohrwurm-jegyzet teszi ki, 29 rövid írás olyan témákról, amiről nem jutna eszembe írni, gondolkodni. Ilyen például amikor a vakok libegőznek, vagy a zenélés közben odébbmászó citera, esetleg annak a felsorolása, mitől pánikolhat egy ló, a Mindenből kettő van pedig… olvassátok el.
A kötet második fele hét novella, olyan szvorenes fajta, az a szürreálisan reális, amit már megszoktunk, amit vártunk, mert Szvoren egységesen magas szinten ír, a legkisebb kilengések nélkül. Minden írásában teljesen hétköznapi események jelennek meg, teljesen idegen szemszögből, kicsit ismerős, kicsit idegen, kicsit rideg, kicsit intim, kicsit régi, kicsit új.
Ha valaki most kezdene Szvoren Edinát olvasni, ezt a kötetet javasolnám.

[David Karacsony · Rating 5 out of 5]

Számomra az Ohrwurm-jegyzetek voltak igazán szórakoztatóak, a hét novella közül pedig az Utunk a mólóhoz a viadukton át érintett meg leginkább. Szvoren Edina megmosolyogtat, szembesít saját életünk abszurditásaival, éppen csak egy centivel húzza tovább a vonalat a lap szélénél, és rögtön egy másik dimenzióba kerülünk, ahol talán mindenből kettő van. A hétköznapiság a könyvben erény, a szürkeség elvárás, talán épp ebből a roppant kiegyensúlyozott, a lehetőségek világos falai által körülhatárolt életben történnek a leghajmeresztőbb dolgok. Nagy élmény volt olvasni, rendszeresen kuncogásra késztetett, egyfajta összekacsintásra író és olvasó között a szereplők feje felett. Nem mintha nem eshetne meg velünk is egészen hasonló szituáció, anyám színésze és a függönyökkel érvelő emberek rendszeresen betévednek az életembe, apámék barátjában magamra ismertem, a fekete karaktercipő pedig tökéletesen felváltható az életemben a karórámra. A beregi barokkról szóló írást Pintér Tibor zeneesztéta lelkesedéstől fűtött hangján véltem hallani, és amint tudjuk, mindenből kettő van.

[Dávid L · Rating 5 out of 5]

Szerepfelfogás, Ikrek, mindenből kettő van.

[Annipanni · Rating 3 out of 5]

Határozottan kellemesebb, de egyben felejthetőbb, mint a Pertu

[András Jókúti · Rating 5 out of 5]

A megfigyelőképesség, amellyel a Szvoren-novellák (szvorennák) az élet groteszk apróságait ábrázolják, és az elhallgatott vagy épp kiemelt, hátborzongató kis részletek olyan elegyet alkotnak, hogy az ember fogvacogva, és szinte szégyenkezve röhög a történetek olvastán. Remek gyűjtemény.

[Nora · Rating 5 out of 5]

Karcsú, de lassú kötet. Szvorenre időt kell szánni: nem órákat, hónapokat inkább.