Szerettem ezt a regényt. Emészthetőbb, könnyebben folyó stílusban lett megírva, mint sok más történelmi jellegű regény, amihez eddig szerencsém volt. Nekem az első rész volt a kedvencem az ízes, emberi, szeretnivaló, jópofa falusi életképekkel, de nyilván nem lehet és nem is akarok elmenni a történelmi, jobban mondva politikai mondanivaló mellett sem -szájbarágás és giccsesség nélkül mesél korrupcióról, a bátorság hiányáról. A második részben leginkább az tetszett, ahogy meg lett lebegtetve az a kérdés, hogy mi is az az identitás, és mi is az a valóság, hogy amit valóságnak érzékelünk, az-e, és birtokában van-e bárki is az igazságnak, illetve hogy ki lehet-e mondani bárkire is, hogy mindig tisztán gondolkodik. Nagyon érdekes volt, ahogy a deák apakeresése először mint egy kósza gondolat jelenik meg, aztán annyira rögeszmévé válik, hogy a végén már értelmezhetetlen kombinációk születnek meg az agyában.
Az olvasási (vagy jelen esetben inkább hallgatási, mert audiokönyv formában fogyasztottam) élményemből az elvett egy picit, hogy a regények többségénél jobban élvezem /értékelem azt, ha egy vagy max. 2 fontosabb gondolatra van felfűzve a történet, ez a regény meg eléggé csapongott... tökéletesen elégedett lettem volna, ha főleg az identitáskeresés és a pap kiváltása lett volna a fókuszban, de emellett elment még olyan 2-3 vágányra a történet (pl. a szerelmi-szexuális vonalak), ami nekem megakasztotta a befogadást, és sok ilyen mellékszálat nem is tartottam annyira organikusnak a regény világában.