Amire nincs bocsánat - Szexuális ragadozók az egyházban

by Rita Perintfalvi

Történetek a magyarországi katolikus egyház eltitkolt szexuális visszaéléseiről, az abúzust elszenvedők történetei alapján.

424 pages, Hardcover

Published June 1, 2021

About the author

Katolikus teológus, a Grazi Egyetem Katolikus Fakultásának tanára, a Magyarországi Teológusnők Ökumenikus Egyesületének elnöke, a felszabter.blog.hu közösség egyik alapítója, ahol kifejezetten teret adnak az ilyen és ehhez hasonló témáknak.

Főbb kutatási területei: zsoltároskönyvexegézis, szinkrón-intertextuális szövegelemzés, feminista és felszabadítás-teológiai bibliaértelmezés.

Reviews

[Kuszma · Rating 5 out of 5]

Teljes joggal érheti kritika ezt a kötetet mint ismeretterjesztő olvasmányt. Különösképpen azért, mert Perintfalvi mintha nem tudna racionalizálni, nem képes/nem akar két lépésre eltávolodni a témától, ami valószínűleg szükséges a tárgyilagos elemzéshez. Ugyanakkor pont ezért tud ez a könyv bitang fontos segítő könyvvé válni: mert a szerző folyamatosan érezteti érintettségét, azt, hogy feltétel nélkül az áldozatok mellett áll - azt gondolom, egy ilyen érzékeny témánál ez nemcsak megbocsátható, hanem szükséges is. Ettől lesz ez a kötet olyasmi, amihez hasonló jelentőségű dolog kevés született a magyar könyvkiadásban.

A másik kulcsa ennek a kötetnek Perintfalvi hite. Ez a mélyen átélt hit teszi lehetővé, hogy a maga teljességében megértse az egyházon belüli bántalmazások minden lényeges motívumát. Ugyanis amikor egy "atya" szexuálisan zaklat* valakit, akkor az nem "egyszerű" zaklatás, hanem egy visszaélés a ráruházott spirituális szereppel. Egy ateista vagy egy agnosztikus számára ez talán nem különösebben látványos aspektus, de a hívő számára feldolgozhatatlan kárt okoz. A pap ugyanis szakrális hatalommal bír, pozíciója folytán ő Isten képviselője, szavainak tolmácsolója, kijelentései elmondhatatlan tekintéllyel bírnak. Ha valaki vallásos, tekintélytisztelő családi közegből érkezik, számára a pap cselekedetei szentek, megkérdőjelezni őket nem lehet. Amikor pedig a felkent személy ezt arra használja fel, hogy manipulatív módon bűnös kapcsolatba kényszerítse a neki alárendelt bárányt, az olyan gonosz cselekedet, amit nem lehet megbocsátani. Ilyen esetben értelmetlen arról elmélkedni, hogy az áldozat "védekezhetett volna" - hisz az egész katolikus struktúra arra épül, hogy a papi autoritásnak feltétel nélkül alá kell vetni magunkat.

A kötet vissza-visszatérő mondata, hogy "Magyarországon nem készültek kutatások a témában". És ez elvezet minket a bűn második köréhez, ami nem kevésbé súlyos, mint az első. Az elhallgatáshoz. Ahhoz, hogy a társadalom (és azon belül természetesen a katolikus egyház) az ilyen esetekben hajlamos az áldozat helyett inkább az egyház renoméját védeni. Vallásos szülők hunynak szemet a zaklatás fölött, bagatellizálva vagy egyenesen eltagadva azt, az egyházi elöljárók számára pedig az a prioritás, hogy el ne jusson az ügy a médiába. Áthelyezik a ragadozót egy másik egyházi intézménybe, ahol persze tovább szedi áldozatait - hátha ott ügyesebb lesz, és nem derül ki. A tabusítással az áldozat szenvedését hosszabbítják meg - mert az, aki nem beszélhet a fájdalmáról, az feldolgozni sem tudja azt. Nem lehet megbocsátani, ha tagadják, hogy van mit megbocsátani. A titok patogén, ahogy Perinfalvi tucatszor elmondja, mérgezi a lelket. Az az egyház pedig, aki egy ilyen bűnt elhallgat, belülről rothad el.

Olyasfajta olvasmány, amit nehéz nem ökölbe szorított kézzel olvasni. (Ami persze megnehezíti a lapozást.) Tanulságos látni továbbá, hogyan reagál a hivatalos "keresztény" politika Perintfalvi tevékenységére. Tőlünk nyugatra (különösen 2019 óta, amikor Ferenc pápa zéró toleranciát hirdetett az egyházon belüli bántalmazással szemben) történtek bizonyos előrelépések. Itthon viszont a magyar katolikus egyház a kormánnyal karöltve vagy ignorálja a kérdést, vagy egyenesen a ballib média cselszövevényeként állítja be. A legtöbb, amit megtesznek, hogy bocsánatot kérnek az elkövető nevében (mert muszáj), de azt eltagadják, hogy ők is bocsánatkéréssel tartoznak, amiért mindezt lehetővé tették. A politika számára pedig az áldozat nem ember, hanem eszköz: fogják, és merőben hazug módon felhasználják a fájdalmát a saját ideológiai küzdelmükben. Nem segítenék, hanem az nézik, hogy válthatnák szavazatokra a szenvedését. Pedig ők keresztények. Nem félnek a pokoltól?

* Meg kell jegyezni: Perintfalvi nem kifejezetten a papi pedofíliáról vagy a papi homoszexualitásról ír (bár minkettőről releváns információkat közöl). Őt a szélesebb spektrum érdekli: az, amikor a pap visszaél a rá ruházott hatalommal. Mert ez teszi lehetővé az egész bűnt. A pedofil, az efebofil, a kétgyermekes anyát vagy szerzetestársát zaklató pap bizonyos tekintetben egyforma: mind ragadozók, akik egy rossz struktúrán élősködnek.

[Barnabás de Bourbon-Saxe · Rating 5 out of 5]

Nagyon. Fontos. Könyv. Tudományos, de közérthető. Ettől még nem könnyű olvasmány. De el kell olvasni. Meg kell értenünk a szörnyűségeket. Hogy soha nem az áldozatok, a túlélők a hibásak. Hogy a katolikus egyházban (is!) rendszerszintű a probléma. Hogy (egyébként nyilvánvalóan) semmi köze a homoszexualitásnak a pedofíliához. Hogy bárkivel előfordulhat - kisgyerekektől felnőtt, házas emberekig. Hogy jóvátételt, szembenézést, bocsánatkérést érdemelnek az áldozatok, különben életük végéig áldozatok maradnak, nem pedig túlélők. És hogy van segítség, sőt, tőlünk is származhat.

[Laura Faludi · Rating 3 out of 5]

It is really hard to rate this book. On one hand, in its very specific context (sexual abuse cases in the Catholic church in Hungary), it is one of a kind, and as such, an infinitely important book. On the other hand however, although well-intentioned, it is such a hot mess, I do not even know where to start. Structurally and tonally it is all over the place. It is also extremely repetitive, to the point that it becomes a little bit cringe-worthy. As I said, the intention is well, giving voice to the victims/survivors of violations in a context (let it be the church or public discourses) that is constantly trying to silence them. Consequently the largest portion of the book consists of victims stories. However, instead of letting the victims speak for themselves, the texts are constantly intersected with Perintfalvi´s lay analysis, that breaks the flow of the stories and directs attention away from them to her. It also emphasizes her interventions, ideas and plans for the future, regularly teetering on the edge of self-promotion. Perintfalvi being a theologist, a closer examination of practices and structures that enable abuse in church could have received more attention. The sections were it does (talking about celibacy, confessions, the meaning of sin, the importance of forgiveness and obedience) are the most insightful parts of the book. However criticism of these practices rarely goes beyond introducing checks that limit the access of potentially harmful individuals. Confrontation with how the self-definition of the institution itself combined with centuries of praxis have created a system that is almost by nature a hotbed for power abuse, is outside of the scope (and intention?) of the author. Instead we spend quite some time pathologizing the perpetrators, which feeds conveniently into the infuriating "bad apple" narrative institutions (military, church, large companies) so willingly retreat to when abuse cases inevitably come to light.

[Tibor Jánosi-Mózes · Rating 4 out of 5]

Egy nagyon olvasmányos - bár nekem itt-ott picit redundáns - könyv volt, igaz lehet hogy erre szükség volt a kauzák boncolgatása és közérthetősége miatt.
Mivel a téma szegről-végről ismert számomra, főleg a külföldi esetek miatt, a kötet újdonságtartalma nekem elsősorban a magyar példák (esetek) felsorakoztatása/bemutatása volt.
Tisztelem a szerző szándékait, a katolikus egyház megújulására vonatkozóan, de ebben nem tudok hinni, mert halott lónak látom az egész rendszert és a saját nézőpontomból csak a dögkút jelent reális perspektívát az egyházszervezet számára.
Nagyon tetszettek a szerző kontemplatív meditációs terápiákra vonatkozó nézetei, de itt is erős gátakat látok, hiszen a keresztény misztikusokat - akik ezt a vonalat erősítették, még a korai kereszténység idején az egyház irtotta ki és mai napig szemben áll minden efféle nézettel, s az hogy tudományosan igazoltak a módszerek előnyei épp a katolikus/keresztény gondolkodásra nézve nem jelent semmit. (Megj.: hát ennyit a keleti nyitásról...)
Minél nagyobb visszhangra van szükség, az áldozatok merjenek előjönni, hogy lássa a világ és minél többen szembesüljenek azzal, hogy egy velejéig romlott, korrupt, aljas és gonosz rendszer bontakozott ki a jézusi tanokból, amelyek negatív társadalmi következményei a XXI. századra sokszorosan meghaladják a lehetséges előnyöket.
A kereszténység nem megoldás, nem válasz a világ problémáira, egyszerűen ki kéne végre nőni. A keresztény egyházat védelmezni magam részéről inkább bűn és ezt kell felismernie minél több embernek.

[toxictomatosoup · Rating 4 out of 5]

It's a very fascinating but devastating book. I loved that the author showed full and unconditional empathy towards the victims despite her religious beliefs. I think it takes a lot of critical thinking to be able to question the power behind your own religion and it's very admirable. Especially in a religion where the key metaphor for its followers is "sheep". By the end, the book became rather repetative of previous topics already discussed in the book but I understand the need to clearify these topics further.

[Gabor Hernadi · Rating 5 out of 5]

It`s one of those books you cannot "love" but everyone should read it. The sexual predation in the hungarian catholic church is still a hushed up subject, this is the first book openly and honestly examining the phenomenon. My only tiny criticism that tha author as a believer and a theologian believes that the catholic church can be reformed but I think tha problem is so deeply rooted that it`s simply impossible.

[Gergő Tóth · Rating 5 out of 5]

Nagyon fontos témáról egy magas színvonalú, rendkívül alapos és átfogó könyv, következetesen felépítve. A roppant súlyos téma ellenére maradandó olvasási élményt nyújt, amiben végig megmarad a szakmai látásmód, mégis tele van érzelemmel. Nem az egyház ellen, hanem a megtisztulásáért íródott. Kötelező olvasmánnyá tenném, nem csak hívőknek.