Az Édesvízi mediterrán sorozat szerzője ezúttal a 19. század végi Balaton partra kalauzolja el az Olvasót, ahol együtt talán felfedezhetjük azokat az ízeket, illatokat, mámorokat, amik után titkon mindig is vágyakoztunk…
Három évvel vagyunk az utolsó magyarországi kolerajárvány után. Egy évvel az egész országot (sőt még a császárt is) megmozgató millenniumi ünnepségek előtt. Egy fiatal újságírót a rossz magaviselete miatt úgymond száműznek Balaton-Füredre…
Az országos történésektől mentes kis település lakói, de a fővárosi zaj elől idemenekülő nyaralóvendégek is csak egy különc, fura szerzetet látnak benne… Ám vannak, akik mégis kíváncsiak az ő belső világára: a Jókai villát felépítő mester, a füredi társaságot elkápráztató szakácsnő, a szeretetotthont igazgató „svájci” fantaszta, az egyik első hazai női fotós, az egyik utolsó bakonyi betyár, és nem utolsósorban Eötvös Károly, a Balatoni utazás című könyv szerzője…
Mindez akár idilli végkifejletet is jelenthetne, ha… a Balatoni Futár alapító-főszerkesztője nem botlana bele abba az eltűntnek hitt szerelmi levelezésbe, amelyet a házas Jókai folytatott a tizennyolc éves gyámleányával…
Az Édesvízi mediterrán sorozat szerzője ezúttal a 19. század végi Balaton partra kalauzolja el az Olvasót, ahol együtt talán felfedezhetjük azokat az ízeket, illatokat, mámorokat, amik után titkon mindig is vágyakoztunk…
Ez a könyv egy hangulat. Annak persze zseniális - néha érezni lehet olvasás közben a Balaton illatát. De sajnos történet helyett is próbál hangulat lenni: nincs eleje, közepe, vége. Az egészet el lehetne intézni egy novellában, mégis nagyon sok minden hiányzik belőle. A hangulat fontos része a nyelvezet, ami tökéletesen passzol hosszú oldalakon keresztül, majd néha belerondít egy egyáltalán nem odaillő kifejezéssel. Sokszor el tudtam veszni ebben a hangulatban, akkor szerettem is olvasni, máskor alig vártam, hogy végre történjen valami. Nagy ritkán történt; ennél sokkal gyakrabban letettem a könyvet és elmentem aludni.