Ma a világ talán legismertebb és legelismertebb kapusa Gianluigi Buffon. Egy nagy edző mondta róla, ha ő játszik, az olyan, mintha tizenketten lennének a pályán. Sok elismerés mellett megkapta a Minden Idők Legjobb Kapusa-díjat is. Gigi Buffon valóban az első, a Numero 1 az 1-es mezszámot viselők között. Jelen pillanatban nem a szűk tucatnyi bajnoki cím, a kupagyőzelmek, a világbajnoki cím, a számtalan egyéni elismerés tűnik a legelképesztőbb dolognak a pályafutásában, hanem az, hogy 23 évnyi játék után még mindig ugyanolyan zseniális kapus, és ugyanolyan győzeleméhség dolgozik benne. Nem a Parmával és a Juventusszal aratott olasz és nemzetközi sikerek mondanak a legtöbbet róla mint sportemberről, hanem az, hogy élete első elveszített Bajnokok Ligája-döntője után olyan mély depresszióba zuhant, hogy egy éven át pszichológushoz járt, annyira megviselte a 2003-as vereség. Nem az egészen elképesztő védések, hárított büntetők és a védelemnek adott magabiztosság miatt lesz örökké helye a Juventus-szurkolók szívében, hanem azért, mert amikor a csapatot 2006-ban kizárták az első osztályból, Buffon aláírt előszerződése ellenére nem igazolt a topcsapat Milanhoz, hanem vállalta a másodosztályt, a Serie B-t a torinóiakkal. Nem a világbajnoki cím, az Eb-döntő és a válogatottban bemutatott számtalan bravúr miatt vallhatja magát szinte az egyetlen olasz labdarúgónak, akit világszerte szeretnek, hanem azért, mert Gigi Buffon egy végtelenül pozitív, barátságos, mindig sportszerű játékos, akit egyszerűen nem lehet nem kedvelni. Ne azért olvasd el ezt a könyvet, mert Juventus-, esetleg Parma-szurkoló vagy, hanem azért, mert most testközelből ismerheted meg a világ tán valaha volt legjobb kapusát, Gianluigi Buffont, a Supermant.
Bardzo fajnie się czyta, pomimo że książka krótka, ale może właśnie to sprawiło, że nie ma tu momentów nużących i przegadanych. Jeśli ktoś czytał autobiografię Pirlo, to ta jest utrzymana w podobnym klimacie. Pamiętam kiedy przed jednym z meczów Buffon kuca naprzeciw dzieciaka odprowadzającego go na boisko i toczy z nim pojedynek wzrokowy próbując go rozbawić. Tak właśnie mi się kojarzy ten piłkarz - bardzo pozytywnym trochę szalony, a przy tym wyprawiający takie rzeczy w bramce, że na długo pozostają potem w pamięci. Taki właśnie jest Buffon na łamach swojej autobiografii. To co jednak najbardziej przypadło mi do gustu to jego dystans do siebie, który przebija się z każdej niemal kartki tej książki. W ogóle jest coś takiego w tych wielkich bramkarzach, że mają często duże poczucie humoru i są pozytywnie szaleni, bo kiedy myślę o Buffonie i czytam o jego wyczynach okołoboiskowych, to mam skojarzenia z karierą Artura Boruca, który też często prezentował podobne zachowania. Zdecydowanie polecam tą książkę zarówno fanom piłki nożnej, jak również tym, którzy lubią poznawać ciekawe postacie i ich historie. Bardzo fajna!
A short and superficial book about Gigi: it shows some small main parts of his life, but at the same time, you can understand his motivation and actions a little bit better.
I would recommend this book more for the hardcore fans, as even with the annotations there are a lot of information of players and matches that require research and might put off the everyday reader. Of course, the most likely audience are people who do not need help with the dates and the matches mentioned in the book. A good read into the the thoughts and feelings of one of the best players in the history of European football.
Ну такое себе. Собственно, что и требовалось доказать. Чуть больше сотни страниц от лица главного голкипера последнего времени. местами интересно, но назвать выдающимся нельзя. Пока ни один спортсмен, на память, не прославился на литературной ниве.
Being a fan of Buffon's game, I should say that almost all parts of the book were familiar, but there were small nuances that make the book interesting. I had a light and pleasant time reading this book