What do you think?
Rate this book
Podróż w głąb pola karnego
Egy hajdanvolt kisfutballista végigjárja a régi meccsek helyszíneit, Csillaghegytől Hartháig, az 54-es berni döntőtől a 2005-ös megye kettőig (nyugati csoport). Közben fölkerül az egybe, majd megjárva a poklot (az öregedő futballista keservei) megmarad, jobb híján, szurkolónak. Mellesleg politikai rendszerek omlanak össze. (Fejlődésregény?)
Hősünk nem más, mint az Író, aki új könyvében a világról, „mindenről” szól, kiindulópontja azonban mindig „a világ legszebb, legvarázsosabb mértani alakzata, egy speciális téglalap, vonalakkal, zölddel, igen, egy futballpálya”.
Hősünk nem más, mint az Író, aki új könyvében a világról, „mindenről” szól, kiindulópontja azonban mindig „a világ legszebb, legvarázsosabb mértani alakzata, egy speciális téglalap, vonalakkal, zölddel, igen, egy futballpálya”.
155 pages, Paperback
First published January 1, 2006
1 person is currently reading
57 people want to read
About the author
Péter Esterházy
88 books150 followersPéter Esterházy was a Hungarian writer. He has been called a "leading figure of 20th century Hungarian literature", and his books are considered to be significant contributions to postwar literature.
Ratings & Reviews
Friends & Following
Create a free account to discover what your friends think of this book!
Community Reviews
Displaying 1 - 3 of 3 reviews
April 2, 2017
Peter Esterhazy stamt uit een oud, invloedrijk en adellijk geslacht en is een gevierd schrijver in zijn thuisland Hongarije, maar allereerst was hij voetballer. Hij speelde in de vierde klasse, of eigenlijk was het meer de vijfde klasse, of liever nu eens de vierde, dan weer de vijfde klasse.
In dit boek verzamelt Esterhazy zijn voetbalanekdotes en -herinneringen. Centraal staan de gouden jaren van het Hongaarse elftal, met de legendarische overwinning op Wembley als hoogtepunt en als dieptepunt de pijnlijke nederlaag tegen Duitsland in de finale van het WK van 1954.
Ook broer Marton komt aan bod, want die schopte het tot in het eerste elftal van hun geliefde Ferencvaros, ging daarna voor Honved spelen, belandde bij enkele topploegen in Griekenland en verzamelde in de jaren tachtig 29 caps voor het nationale elftal.
Esterhazy’s boek kabbelt aardig door, maar het ultieme voetbalboek is dit zeker niet. Daarvoor mist het toch wat diepgang, inzicht en passie. Ook had ik bij een auteur van dit kaliber meer socio-politieke, culturele en historische duiding bij het spelletje verwacht.
Maar uiteindelijk worden de strafste voetbalverhalen natuurlijk gewoon op het veld geschreven en voor écht sterke verhalen kan je altijd naar de Bosuil, de heilige grond van Royal Antwerp FC.
In dit boek verzamelt Esterhazy zijn voetbalanekdotes en -herinneringen. Centraal staan de gouden jaren van het Hongaarse elftal, met de legendarische overwinning op Wembley als hoogtepunt en als dieptepunt de pijnlijke nederlaag tegen Duitsland in de finale van het WK van 1954.
Ook broer Marton komt aan bod, want die schopte het tot in het eerste elftal van hun geliefde Ferencvaros, ging daarna voor Honved spelen, belandde bij enkele topploegen in Griekenland en verzamelde in de jaren tachtig 29 caps voor het nationale elftal.
Esterhazy’s boek kabbelt aardig door, maar het ultieme voetbalboek is dit zeker niet. Daarvoor mist het toch wat diepgang, inzicht en passie. Ook had ik bij een auteur van dit kaliber meer socio-politieke, culturele en historische duiding bij het spelletje verwacht.
Maar uiteindelijk worden de strafste voetbalverhalen natuurlijk gewoon op het veld geschreven en voor écht sterke verhalen kan je altijd naar de Bosuil, de heilige grond van Royal Antwerp FC.
September 4, 2020
Egy szegény kisfutballista panaszai
Nyáron végre elővettem pár régi, sok éves adósságot. El akartam olvasni EP focikönyvét, emlékezve persze arra is, hogy a szerző öccse gyerekkorom egyik sztárja volt, Esterházy Márton lőtte ugyanis az utolsó előtti magyar gólt futball-világbajnokságon, 1986-ban a mexikói összeomlás (0-6 a SZU-val) után közvetlenül egy nyögvenyelős meccsen. Máig a fülemben csengenek Vitray enervált kommentárjai.
EP alapállása ebben a könyvben már a beérkezett Kosztolányira emlékeztet, aki elérte a férfikor zenitjét, ahonnan már nincs feljebb. Az egész kötetet áthatja a könyv írásakor jó ötvenes szerző mélabús vágyakozása a fiatalkor iránt, amikor EP is "kisfutballistaként" (remek szóalkotása ez, és bizony kiderül, hogy a kisfutballista is sokat tudhat) kergette a bőrt Csillaghegyen. A könyv aztán egyszercsak átvált egy kicsit szétcsúszó munkanaplóba, amelynek során szerzőnk német ötödosztályú meccseket látogat végig, egykori NDK-s sporttársak és emlékek után kutatva. Ennél persze érdekesebb az, amikor a focitrianont (az 1954-es berni vb-döntőt) rágja, amely ugye minden magyar futballrajongó férfi közös sérelme egyben, függetlenül attól, hogy akkor élt-e, avagy sem. EP több, de inkább szebb focit láthatott, mint mi, akik negyed századdal fiatalabbak vagyunk, és az ő fociélete nagyobb része még a modern futball előtti, vagy elejei időkre esik. Ezért tehát irigyelhetjük. Vajon másért is? Nem ebből a könyvből derül ki.
Esterházy ma még nem látszik élesen a rajongók és utálkozók által elé épített, idővel szétporladó függönyön át, de az idő majd dönt, elrendez. Az ő jellegzetes korszaka számomra a nyolcvanas évek, annak a hangulatát érezte és jelenítette meg igazán. Bár nem adott túl sokat nekem ez a könyv, de nyári olvasmánynak, a strandon tökéletesen megfelelt, és azért nem volt hiányában a veretes soroknak sem: "Több játék folyik egyszerre, rövid és hosszú távú játékok, egyéni és közösségi, materiális és szellemi, jókkal és jobbikakkal. A jó választásra nincs recept. Közkeletű tévedés, hogy aki veszít, az a jó oldalán áll. Hun ott, hun nem. A hiúság arca ezer, a sport a hiúság szinonímája."
Aki szereti a focit, érezni fogja ezt a könyvet.
Nyáron végre elővettem pár régi, sok éves adósságot. El akartam olvasni EP focikönyvét, emlékezve persze arra is, hogy a szerző öccse gyerekkorom egyik sztárja volt, Esterházy Márton lőtte ugyanis az utolsó előtti magyar gólt futball-világbajnokságon, 1986-ban a mexikói összeomlás (0-6 a SZU-val) után közvetlenül egy nyögvenyelős meccsen. Máig a fülemben csengenek Vitray enervált kommentárjai.
EP alapállása ebben a könyvben már a beérkezett Kosztolányira emlékeztet, aki elérte a férfikor zenitjét, ahonnan már nincs feljebb. Az egész kötetet áthatja a könyv írásakor jó ötvenes szerző mélabús vágyakozása a fiatalkor iránt, amikor EP is "kisfutballistaként" (remek szóalkotása ez, és bizony kiderül, hogy a kisfutballista is sokat tudhat) kergette a bőrt Csillaghegyen. A könyv aztán egyszercsak átvált egy kicsit szétcsúszó munkanaplóba, amelynek során szerzőnk német ötödosztályú meccseket látogat végig, egykori NDK-s sporttársak és emlékek után kutatva. Ennél persze érdekesebb az, amikor a focitrianont (az 1954-es berni vb-döntőt) rágja, amely ugye minden magyar futballrajongó férfi közös sérelme egyben, függetlenül attól, hogy akkor élt-e, avagy sem. EP több, de inkább szebb focit láthatott, mint mi, akik negyed századdal fiatalabbak vagyunk, és az ő fociélete nagyobb része még a modern futball előtti, vagy elejei időkre esik. Ezért tehát irigyelhetjük. Vajon másért is? Nem ebből a könyvből derül ki.
Esterházy ma még nem látszik élesen a rajongók és utálkozók által elé épített, idővel szétporladó függönyön át, de az idő majd dönt, elrendez. Az ő jellegzetes korszaka számomra a nyolcvanas évek, annak a hangulatát érezte és jelenítette meg igazán. Bár nem adott túl sokat nekem ez a könyv, de nyári olvasmánynak, a strandon tökéletesen megfelelt, és azért nem volt hiányában a veretes soroknak sem: "Több játék folyik egyszerre, rövid és hosszú távú játékok, egyéni és közösségi, materiális és szellemi, jókkal és jobbikakkal. A jó választásra nincs recept. Közkeletű tévedés, hogy aki veszít, az a jó oldalán áll. Hun ott, hun nem. A hiúság arca ezer, a sport a hiúság szinonímája."
Aki szereti a focit, érezni fogja ezt a könyvet.
June 9, 2020
Hét lakattal, a kedvencek dobozába zárva.
Displaying 1 - 3 of 3 reviews