1974. június. Öt nő várakozik az abortuszbizottságra a nagykőrösi Nővédelmi Tanácsadóban. Mindannyian a városi konzervgyárban dolgoznak. Aznap este egyikük nem tér haza. Eltűnésének oka ismeretlen.
2016. január. Egy budapesti szabadulószobában a fiatal aktivistacsoport vezetője anafilaxiás sokkban életét veszti. Véletlenül ivott volna bele az allergén anyagot tartalmazó italba, vagy valaki szándékosan cserélte ki a poharak fedelét? Tragikus baleset történt, vagy gyilkos rejtőzik a jelenlévő öt aktivista közt?
Magyar Vanda magánnyomozói karrierjének első megbízása összetett ügy. Bár látszólag a véletlen szeszélye rendezi a történéseket, a nyomozás során évtizedes hallgatások törnek meg. Mindennek a mozgatórugója a család és a szeretet, de nem mindegy, mekkora árat kell fizetni érte.
Nem gondolom, hogy ha egy krimiben jelentős szerepet játszik a Nagykőrösi Konzervgyár, és egyes szereplők a Toldi Miklós Élelmiszeripari Szakközépbe jártak, akkor azzal maximálni lehet a vásárlói célcsoport. Azzal együtt, hogy igenis én nem kis részben (ha százalékosítani kéne: 50%-ban) épp ezért olvastam el. Mert én is Nagykőrösön születtem, a Toldiba jártam, és anyukám majd negyven évig (az üzem tragikus végelgyengüléséig) ott dolgozott - ráadásul meósként, mint az egyik szereplő. Szóval elég erős személyes nosztalgiákat hívott elő ez a könyv.
De nem ez volt az egyetlen ok. Hanem hogy Cserháti K.É.Z.-sorozatának első könyvét is olvastam, és tetszett. Olyan kriminek találtam, ami kifejezetten támaszkodik a szereplők közti kémiára - nem egyetlen zsenit rak a központba, hanem öt végletesen különböző személyiséget. És ez a megközelítés ezt a kötetet is jellemzi. Meghal egy feltörekvő ellenzéki politikusfióka súlyos mogyoróallergiával, a tettes: a nutellás kávé. Baleset volt vagy gyilkosság? Naná, hogy gyilkosság, különben nem lenne krimi. Beúszik továbbá a szövegbe egy "döglött akta" is: a nagykőrösi Gonda Rozália eltűnése bő negyven évvel ezelőttről, aki után csak egy bicikli maradt, ő maga szőrén-szálán felszívódott. Elszökött vagy meghalt? Hát, a krimik logikája szerint meghalt. De ki tudja?
Mindenesetre a K.É.Z. (avagy hivatalos nevükön a C ügyosztály nyomozói) nekiállnak kihámozni a kihámoznivalót. Csak hát az van, hogy a K.É.Z. (hogy egy adekvát metaforával éljek) elveszítette egyik ujját. Magyar Vanda ugyanis kénytelen volt kilépni a rendőrség kötelékéből, ő most magánnyomozói karrierálmokat pesztrálgat. És a többiek is viszik magukkal azokat az ellenszenveket, amelyek eddig sem könnyítették meg az együttműködést. Ahogy most sem fogják.
Mert az a benyomásom, Cserhátit nem is annyira az elkövető vagy a bűntény érdekli, hanem az a bonyolult csoportműködés, ami egymástól tökéletesen elütő személyek között kialakul. Mert itt nem arról van szó, hogy van öt ember, aki összerakja, amije van - a profi informatikus hozza a számítógépes szaktudást, a rutinos öreg róka a tapasztalatot, a fiatal meg a lelkesedést, ésatöbbi -, hanem mindenekelőtt ennek az öt embernek le kell győznie az egymással (és gyakran: önmagukkal) szembeni gyanakvást, a mélyen gyökerező ellenszenveket, felül kell emelkedniük saját előítéleteiken. És csak ha ezzel végeznek, nos, akkor eredhetnek a gyilkos nyomába. Megjegyzem, érezhetnek némi csalódást azok, akik úgy számoltak, hogy az első kötet során a csapat összekovácsolódik annyira, hogy ne kelljen előröl kezdeni a csapatépítést. Mert ugye erről szó sincs - a K.É.Z. tagjai itt is úgy viselkednek, hogy néha nem is tudjuk, egymással vagy egymás ellen dolgoznak. De hát ilyen az élet - az elfogadás nem könnyű dolog. Az ellenszenvek a mélyben gyökereznek, egyetlen közösen megoldott gyilkosság még nem elég arra, hogy szerelmes összeborulást idézzen elő - mégpedig olyat, ami nem múlik el másnapra. De talán két megoldott gyilkosság! Vagy ha az nem, hát három! Etc, etc.
El tudom képzelni, hogy Cserháti sorozatának legfőbb dinamikáját az fogja adni, ahogy ezek az ellenszenvek fokozatosan feloldódnak. Kíváncsi vagyok, képes lesz-e megfelelő ütemben adagolni a változásokat. Hogy érezze az olvasó a csoportkohézió fejlődését, ugyanakkor maradjon kraft a következő kötetekre is. Ez kifejezetten izgalmas projektnek ígérkezik.
Az előző könyvet már nem emlékszem, hogy milyen ajánlásra olvastam el, a mostani részre pedig Kuszma értékelése hívta fel a figyelmemet. A krimi és főleg a magyar krimi egyáltalán nem az én területem, de ez a könyv is tetszett. A nyelvezete ugyan okozott néha gondot, kicsit úgy éreztem, hogy hullámzó a megfogalmazás módja, mert néha nagyon természetes, gördülékeny, máskor kicsit recsegett-ropogott nekem a kifejezésmód, de a történet folyása nagyon magával ragadott és így gyakorlatilag 2 "ülésben" el is olvastam. Teljesen egyetértek azzal, amit Kuszma is írt az értékeléssel, hogy a konkrét gyilkossági ügyeknél sokkal érdekesebbek a csoportdinamikák alakulásai és szerintem ebben simán benne van még legalább egy könyv. Én legalábbis szívesen venném kézbe, ha így lenne.
Rögtön az első könyv után olvastam el. Megtetszettek a karakterek és kíváncsi voltam, mi lesz velük a következő könyvben. Úgy látszik a krimi mellett mindig van valamilyen történelmi visszatekintés, és ahhoz köti a jelenkori történéseket. Nem szokatlan koncepció, erre kell számítani. Ezúttal a magyar nők helyzetéről, az abortuszról és a konzerviparról tudunk meg többet. Önmagában ezek a részek is érdekesek, olyan témára irányítják rá a figyelmet, amelyre eddig nem volt rálátásom, ezek a részek engem nem zavarnak. A jelenkori történésben nehéz volt nem aktuálpolitikai utalásokat (=fiatalok agilis csoportja pártot alapít) nem észrevenni, de ezen túl tudtam lépni. Érdekes - nyilvánvalóan szándékos -, hogy a terhességmegszakítás témakör és a női társadalmi szerepkör, illetve a kapcsolódó társadalompolitikai kérdések előjönnek. Ettől függetlenül krimiként is érdekes. A konkrétumok kapcsán nekem a magánnyomozós szál hiteltelen volt. Ilyen végzettséggel és tapasztalattal sokkal tudatosabb döntéseket várnék a karaktertől. Vasvári lépései nem tűntek természetesnek, de nehéz belelátni egy nyugdíjközeli alkoholista rendőr gondolkodásába. Legjobban Tenki-Nagy és Admin szálai tetszettek, szimpatikusak a karakterek.