Senki nem vallaná be magától, hogy füllent. Mégis, minden nap megtesszük. A hazugsághoz való viszonyunk ugyanis leginkább tévképzeteken alapul. Mindannyian hazudunk, ha nem akarunk megbántani mást, ha leplezni akarjuk érzéseinket, ha szeretnénk elfogadtatni magunkat. És mégis úgy gondoljuk, a hazugság romba dönti kapcsolatainkat, tönkreteszi életünket, öl, butít és nyomorba dönt.
Ez a könyv másik oldaláról mutatja be a hazugságot. Szembeszállva az általános elképzeléssel bebizonyítja, hogy a hazugság nem feltétlenül ördögien gonosz cselekedet. A humoros, elgondolkodtató példákon keresztül megtudhatjuk, hogy hazudni bizony emberi dolog. A szerzők rámutatnak, hogy a hazugság intellektuális és érzelmi csúcsteljesítmény, társadalmi életünk elengedhetetlen tartozéka. A valóság megfelelő hajlítgatása nélkül nem létezik tartós szerelem és boldogság. Az okos hazugság a mindennapi és az üzleti életben egyaránt előnyt jelent, jobb kapcsolatokat, szakmai sikert hoz.
Könyvünk nem arra akarja rávenni az olvasót, hogy a hazugság a mindennapi élete részévé váljon, hogy azzal másoknak ártson. Nem buzdítani akar, hanem segíteni abban, hogy könnyebben felismerjük a hazugságokat, azok jellemző jegyeit, sokkal könnyedebben vegyük őket, és jobban megértsük a működésüket.
Ute Ehrhardt és Wilhelm Johnen pszichológusok, neves szaktekintélyek, hosszú ideje dolgoznak pszichoterapeutaként, tanácsadóként és szemináriumi előadóként. Fő területük a pozitív pszichológia.
Nem volt rossz, de többet vártam tőle. Így is akadt benne 1-2 érdekes rész, de összességében semmi olyan nem volt benne, amitől kiemelkedő lenne számomra. Ettől függetlenül egyszeri olvasásnak elment. Mutatott néhány érdekes megközelítést a hazugsághoz :D. De azt hiszem nem lesz többször olvasós.
“Nici adevarul, nici minciuna nu pot ridica pretentia ca ar fi morale, pentru ca standardul moral se judeca la cu totul alt nivel, unde sunt atent cantarite si efectele, si consecintele.” O carte care se situeaza la limita intre “Fii tu insuti. Dar daca nu-i suficient, fii altcineva” (David Nyberg) si “Cunoaste-te pe tine si vei primi vesti proaste.” (John Barth)
I really wanted to like this, but oh well. Where do I start? Saying that reading this book was a waste of time would be an understatement. I started this book two years ago and I just kept on giving up on it just to pick it up again and again, hoping that maybe it will get better later on- it didn't. The mentality is so old fashioned but somehow this book still tries to appear as that nonconformist and groundbreaking work of literature whose theories and povs have never been shown before to the average reader. No offence, but it ain't that deep. The narration wanted to come off as cheeky and intelligent but only managed to be condescending and mediocre at best. I have learned nothing from this book. The best description for this book would be "a nice package for an empty box". The excessive use of fancy words to describe the most simplistic ideas makes this book utterly obnoxious. The topics were interesting but discussed in a shallow manner and everything felt rushed. By the way, there are more types of people than the "idiot macho man" and the " bimbo materialistic woman", maybe look into that. The only things that I liked about this book were maybe a few obvious quotes that I have seen a thousand times before- so yeah, that's it.
Minciuna vazuta ca o parte normala a vietii de zi cu zi. Si mult mai important ne invata cum sa ne ferim sau nu de persoanele mincinoase. Am lasat 4 stelute pentru ca inceputul este destul de haotic dar se aseaza la un moment dat. Recomand. E o altfel de carte care te pune cu burta pe gandit. Spor!
Amuzantă, tonică, revigorantă, se citește ușor. Non-conformistă, provoacă tabu-uri. Recomandată mai ales celor care cred cu greu că oamenii mint, ajută la a pune lucrurile în perspectivă.