What do you think?
Rate this book
Az utolsó 450 év
Kőhalmi Zoltán második regénye ezúttal nem skandináv krimi, hanem rendhagyó sci-fi, mely nemcsak a jövőbe, az emberiség utolsó 450 évébe kalauzolja el az olvasót, de olykor a múltba is. Miközben egy macimézes flakon és a hozzá tartozó kupak lebomlik, a szerző féktelen humorát és példátlan cselekménybonyolító képességét csillogtatja. Alig vesszük észre röhögés közben, hogy nagyon is komoly dolgokról értekezik: nemcsak fizikáról és metafizikáról, hanem arról is, hogyan fulladunk bele a saját magunk teremtette szeméthalomba. Mondhatnánk, hogy az vegye meg ezt a könyvet, aki szereti az egyszerre vicces és filozofikus utópiákat (pl. Kurt Vonnegut, Douglas Adams vagy Karinthy Frigyes műveit), de nem mondjuk. Inkább azt javasoljuk, mindenki vegye meg ezt a könyvet, aki szereti a szépirodalmat, a gondolkodást és a nevetést.
- GenresScience FictionFiction
276 pages
First published January 1, 2021
About the author
Zoltán Kőhalmi
3 books19 followers1977-ben született Oslótól délre, Szentesen. Pályatévesztő építészmérnök, aktív humorista.
Bár előadóként lett ismert, mindig is azt vallotta, hogy íróember, aki éppen nem ír.
Halogató alkotó: előbb rövidebb karcolatai maradtak tollban, majd hosszabb, karakteres elbeszéléseit nem írta meg, később már nagylélegzetű, érett regényei nem készültek el.
Eddig meg nem jelent művei:
Űrhajó kapitány űrhajója (2001)
Angyalszenny - versek (2007)
Mindenkönyv (2012)
Ami a Mindenkönyvből kimaradt (2015)
Feleségével és három gyerekével Budapesten él, szabadidejében kávét főz.
Bár előadóként lett ismert, mindig is azt vallotta, hogy íróember, aki éppen nem ír.
Halogató alkotó: előbb rövidebb karcolatai maradtak tollban, majd hosszabb, karakteres elbeszéléseit nem írta meg, később már nagylélegzetű, érett regényei nem készültek el.
Eddig meg nem jelent művei:
Űrhajó kapitány űrhajója (2001)
Angyalszenny - versek (2007)
Mindenkönyv (2012)
Ami a Mindenkönyvből kimaradt (2015)
Feleségével és három gyerekével Budapesten él, szabadidejében kávét főz.
Ratings & Reviews
Friends & Following
Create a free account to discover what your friends think of this book!
Community Reviews
Displaying 1 - 14 of 14 reviews
September 10, 2021
Van a humoristáknak egy tragédiájuk. Hogy ha el akarnak mondani valami komolyat, akkor a többiek azt mondják nekik: ez nem is vicces. Bemennek például a boltba.
- Kérek egy liter tejet.
- Ez nem is vicces.
- De én csak tejet szeretnék.
- Mi van, Kőhalmi úr, kiégett? Mondjuk már a múltkori műsora se tetszett annyira.
- Jól van. Akkor csavard ki tehened csecsét, mert müzlim magányos.
- Kac-kac. Szóval tejet. Mér' nem ezzel kezdte a művész úr?
Egyfelől itt van a tény, hogy ez a könyv vicces. Az a fajta humor uralja, ami Kőhalmi sajátja, és amihez a jelek szerint dicstelen műegyetemi pályafutás és szentesi születés szükséges. Okos, szarkasztikus humor, ami nem kis részt abból táplálkozik, hogy mer mosolyogni saját korlátain. Egészen káprázatos gegek vannak benne, a görbe tükörben ráismerhetünk az általános emberi felelőtlenségre, a sötétzöldek gondolkodásainak anomáliáira, vagy épp a kormányzati válságkezelések keserű torzójára. Meg sok minden másra. Olyan humor ez, mint hogy van a felezőmerőlegesek szektája, akik abban különböznek a többi szektától, hogy ők nem a világvégét, hanem a világközepét várják. Biztos akad, akiből ez a fajta humor csak hümmentést vált ki, de nekem nagyon bejön.
Ugyanakkor ez egy komoly könyv, komoly témával. Azzal, hogy tönkretesszük a bolygót, pusztán mert emberekként viselkedünk. És ez szívás. Olvasunk, rötyögünk, de közben ott van, hogy a Kőhalmi által felvázolt jövő igazából k*rva sz**r, és valójában nem is annyira valószínűtlen. Hogy igazából simán bekövetkezhet – talán kevésbé viccesen, talán több fogcsikorgatással, de bekövetkezhet. Ez pedig a humorral átitatva egy kozmikus ambivalenciát teremt.
Amely ambivalenciát csak erősíti, hogy mellesleg ez a könyv nemcsak könyv, hanem – ki merem jelenteni – regény is. Kőhalmi első prózája ugyanis, bár jól szórakoztam rajta, inkább volt egyszerű paródia – ez a kötet viszont jóval több, mint tudományos irodalom kliséiből felépített szórakoztató szövegtest. Hanem: önjogán is kifejezetten jól működő regény. Nemcsak a kreatív ötlet a kerozinja, amellyel a szerző a szedett-vedettséget leplezi, hanem - a pazar ötleteken túl - van egy szemrevaló íve, jól megcsinált karakterekkel operál, magyarán: érett, átgondolt, organikus mű. Erőst gondolkodom rajta, hogy olvastam-e idén jobb magyar regényt. Ez persze merész állítás lesz - ha nem húzom ki. Kedvem is lenne beilleszteni szűkítésül egy „a maga nemében” szófordulatot, de nem fogok. Nincs is olyan, hogy „a maga neme”. Jó regény, az a neme.
* u
** a
- Kérek egy liter tejet.
- Ez nem is vicces.
- De én csak tejet szeretnék.
- Mi van, Kőhalmi úr, kiégett? Mondjuk már a múltkori műsora se tetszett annyira.
- Jól van. Akkor csavard ki tehened csecsét, mert müzlim magányos.
- Kac-kac. Szóval tejet. Mér' nem ezzel kezdte a művész úr?
Egyfelől itt van a tény, hogy ez a könyv vicces. Az a fajta humor uralja, ami Kőhalmi sajátja, és amihez a jelek szerint dicstelen műegyetemi pályafutás és szentesi születés szükséges. Okos, szarkasztikus humor, ami nem kis részt abból táplálkozik, hogy mer mosolyogni saját korlátain. Egészen káprázatos gegek vannak benne, a görbe tükörben ráismerhetünk az általános emberi felelőtlenségre, a sötétzöldek gondolkodásainak anomáliáira, vagy épp a kormányzati válságkezelések keserű torzójára. Meg sok minden másra. Olyan humor ez, mint hogy van a felezőmerőlegesek szektája, akik abban különböznek a többi szektától, hogy ők nem a világvégét, hanem a világközepét várják. Biztos akad, akiből ez a fajta humor csak hümmentést vált ki, de nekem nagyon bejön.
Ugyanakkor ez egy komoly könyv, komoly témával. Azzal, hogy tönkretesszük a bolygót, pusztán mert emberekként viselkedünk. És ez szívás. Olvasunk, rötyögünk, de közben ott van, hogy a Kőhalmi által felvázolt jövő igazából k*rva sz**r, és valójában nem is annyira valószínűtlen. Hogy igazából simán bekövetkezhet – talán kevésbé viccesen, talán több fogcsikorgatással, de bekövetkezhet. Ez pedig a humorral átitatva egy kozmikus ambivalenciát teremt.
Amely ambivalenciát csak erősíti, hogy mellesleg ez a könyv nemcsak könyv, hanem – ki merem jelenteni – regény is. Kőhalmi első prózája ugyanis, bár jól szórakoztam rajta, inkább volt egyszerű paródia – ez a kötet viszont jóval több, mint tudományos irodalom kliséiből felépített szórakoztató szövegtest. Hanem: önjogán is kifejezetten jól működő regény. Nemcsak a kreatív ötlet a kerozinja, amellyel a szerző a szedett-vedettséget leplezi, hanem - a pazar ötleteken túl - van egy szemrevaló íve, jól megcsinált karakterekkel operál, magyarán: érett, átgondolt, organikus mű. Erőst gondolkodom rajta, hogy olvastam-e idén jobb magyar regényt. Ez persze merész állítás lesz - ha nem húzom ki. Kedvem is lenne beilleszteni szűkítésül egy „a maga nemében” szófordulatot, de nem fogok. Nincs is olyan, hogy „a maga neme”. Jó regény, az a neme.
* u
** a
January 1, 2022
Értékelem az ötletet, amire építkezik a könyv szerkezete. És a szöveg is teljesen rendben volt, írástechnikailag nekem kifogástalan.
Ezen felül azonban csak kifogásaim vannak: regényként ez egyszerűen nem működött jól. Értem én, hogy egy flakon maci sorsa a dramaturgiai lánc, amire felfűzzük az eseményeket és az évszázadokat, hiszen generációk és civilizációk tűnnek el, míg Őműanyagsága ide-oda vetődik az világmindenségben, de lássuk be, egy tárgyhoz elég nehéz olvasóként kötődni. A kiemelt szereplőket ugyan összefűzte valami esetleges genetikai kapcsolat, de nem formálódott dinasztikus történet az egyéni sorsokból, így amilyen könnyen jöttek az új karakterek, olyan könnyedén ejtettük a korábbiakat. Ez a stratégia persze működhet, ha a humor és a szatíra kellőképpen sodró lendületű a könyvben, hogy ne akarjuk a "statisztákkal" törődni... Hát engem nem sodort, inkább csak toszogatott előre. Szóval a könyv íve érdekes volt, de széttöredezett, ugyanakkor az egyes jeleneteket sokszor zsúfoltnak éreztem, túl sok ötlet összegyurmázásának. Hogy egy esetlen hasonlattal éljek: néhol ragacsosan sűrű lett a szöveg, mint a méz.
Nem volt kellemetlen olvasmány, de ennél jobb élményre számítottam.
Ezen felül azonban csak kifogásaim vannak: regényként ez egyszerűen nem működött jól. Értem én, hogy egy flakon maci sorsa a dramaturgiai lánc, amire felfűzzük az eseményeket és az évszázadokat, hiszen generációk és civilizációk tűnnek el, míg Őműanyagsága ide-oda vetődik az világmindenségben, de lássuk be, egy tárgyhoz elég nehéz olvasóként kötődni. A kiemelt szereplőket ugyan összefűzte valami esetleges genetikai kapcsolat, de nem formálódott dinasztikus történet az egyéni sorsokból, így amilyen könnyen jöttek az új karakterek, olyan könnyedén ejtettük a korábbiakat. Ez a stratégia persze működhet, ha a humor és a szatíra kellőképpen sodró lendületű a könyvben, hogy ne akarjuk a "statisztákkal" törődni... Hát engem nem sodort, inkább csak toszogatott előre. Szóval a könyv íve érdekes volt, de széttöredezett, ugyanakkor az egyes jeleneteket sokszor zsúfoltnak éreztem, túl sok ötlet összegyurmázásának. Hogy egy esetlen hasonlattal éljek: néhol ragacsosan sűrű lett a szöveg, mint a méz.
Nem volt kellemetlen olvasmány, de ennél jobb élményre számítottam.
September 26, 2021
Legyen inkább gyenge négyes, mert nagyon bírom a Kőhalmit. Remek az alapötlet, okos gondolatokat (is) tartalmaz, konzekvensen halad a sztori, elvarródnak az agyament szálak, frappáns a lezárás. Mégis, minden mézízében túl sok. Akármennyire is vicces, széjjelunatkoztam rajta magam. Túl sok az ötlet, túl sok a történés, túl sok a szereplő, túl sok a 450 év ennyi oldalra. Számomra befogadhatatlan, ha minden (tő)mondat egyben egy sziporka is. Jó lett volna a karakterekkel egy kicsit megismerkedni, belehelyezkedni az adott évszázad világába, felkészülni a további eszement ötletekre. (Egyébként akármilyen abszurd is a felvázolt világ, sok mindennek a bekövetkezése elszomorítóan hihető.) Remélem, nem kell sokat várni a következő regényre, mert azt is el fogom olvasni.
December 2, 2021
Na megyek leviszem a szemetet. Addig is itt egy négyes. 4*
September 26, 2021
2021/26. Kőhalmi Zoltán - Az utolsó 450 év (5/3.5)
"Tulajdonképpen Zsákos Frodó korának legkitartóbb környezetvédő aktivistája volt, aki a veszélyes hulladékot visszavitte a gyártónak. A körkörös gazdaság prófétája."
Aki valaha öt percnél tovább nézte a Showder Klubot, annak nem kell bemutatni Kőhalmi Zoltán humoristát, akinek ez a sajátos témájú félig-meddig sci-fi - a maradék felében kicsit szatíra, kicsit iskolai tankönyv - a második regénye. Az elsőt nem olvastam, annak már a fülszövege sem fogott meg, ez viszont felkeltette az érdeklődésemet, ráadásul a havi témába is beleillik.
Viszont most, hogy elolvastam, gondban vagyok, mit is kellene írnom róla. Az első fele nagyjából olvastatja magát, még hozza a hamisítatlan "kőhalmis" humort, ahogy megismerjük Macit és kupakot, a kb. 450 évig életképes műanyagokat, akiknek kalandosnak szánt sztoriját remekül kereteznék az emberi karakterek. De az a baj, hogy nem teszik,a témához méltóan számomra biodíszletek voltak, nincs egy olyan szerethető, akár Greenpeace-harcos, akár "negatív" figura, akiről bármire emlékeznél azután 10 perccel, hogy befejezted az utolsó mondatot.
Nem vártam azt, hogy végig fogom röhögni, mivel elég komoly témát boncolgat a könyv - mivé tesszük a környezetünket, a bolygónkat, ha nem leszünk egy kicsit "zöldebbek" -, de egy ponton annyira leült az egész történet, hogy ennél talán még a jóval demagógabb A bolygó kapitánya című rajzfilmsorozat az izgalmasabb volt gyerekkoromban. Azon túl, hogy leült, logikátlan is volt több ponton, az egymásba kapcsolódás teljes hiányát mutatta, ami miatt többször is vissza kellett lapozni olvasás közben, pedig nem egy hosszú könyv.
A témafelvetés, az ahhoz képesti humor - a leírások, hasonlatok, aktuálpolitikai áthallások - miatt nem bántam meg, hogy elolvastam, de sajnálom, hogy elfáradt és inkább lett egy közepesen száraz tankönyv sok helyen, semmint az, aminek talán a szerzője szánta
"Tulajdonképpen Zsákos Frodó korának legkitartóbb környezetvédő aktivistája volt, aki a veszélyes hulladékot visszavitte a gyártónak. A körkörös gazdaság prófétája."
Aki valaha öt percnél tovább nézte a Showder Klubot, annak nem kell bemutatni Kőhalmi Zoltán humoristát, akinek ez a sajátos témájú félig-meddig sci-fi - a maradék felében kicsit szatíra, kicsit iskolai tankönyv - a második regénye. Az elsőt nem olvastam, annak már a fülszövege sem fogott meg, ez viszont felkeltette az érdeklődésemet, ráadásul a havi témába is beleillik.
Viszont most, hogy elolvastam, gondban vagyok, mit is kellene írnom róla. Az első fele nagyjából olvastatja magát, még hozza a hamisítatlan "kőhalmis" humort, ahogy megismerjük Macit és kupakot, a kb. 450 évig életképes műanyagokat, akiknek kalandosnak szánt sztoriját remekül kereteznék az emberi karakterek. De az a baj, hogy nem teszik,a témához méltóan számomra biodíszletek voltak, nincs egy olyan szerethető, akár Greenpeace-harcos, akár "negatív" figura, akiről bármire emlékeznél azután 10 perccel, hogy befejezted az utolsó mondatot.
Nem vártam azt, hogy végig fogom röhögni, mivel elég komoly témát boncolgat a könyv - mivé tesszük a környezetünket, a bolygónkat, ha nem leszünk egy kicsit "zöldebbek" -, de egy ponton annyira leült az egész történet, hogy ennél talán még a jóval demagógabb A bolygó kapitánya című rajzfilmsorozat az izgalmasabb volt gyerekkoromban. Azon túl, hogy leült, logikátlan is volt több ponton, az egymásba kapcsolódás teljes hiányát mutatta, ami miatt többször is vissza kellett lapozni olvasás közben, pedig nem egy hosszú könyv.
A témafelvetés, az ahhoz képesti humor - a leírások, hasonlatok, aktuálpolitikai áthallások - miatt nem bántam meg, hogy elolvastam, de sajnálom, hogy elfáradt és inkább lett egy közepesen száraz tankönyv sok helyen, semmint az, aminek talán a szerzője szánta
January 14, 2023
Roviden: szerintem olvashatatlan.
Hosszabban: Nekifutottam 1-szer. Napi 1 oldalt sikerult nagy nehezen elolvasni. Olyan mintha vmi Btk-t es tarsashazi kozgyules jegyzokonyvenek az osszegyurasat probalna vki vmi humor for dummies konyv segitsegevel fogyaszthatova tenni. Nem letezik h ezt vki szabadidejeben szorakozasbol olvassa egy faraszto nap este, majd felall es azt mondja, h hu de nagyon szorakoztato volt. Fel evvel kesobb nekifutottam meg egyszer, es ugyan nem segit h a telefonkonyvnyi szereplore egyikre sem emlekszem, de nagy reszuk teljesen feleslegesen is szerepel, mert kb. fel oldalnyit van benne egy gag-nek szant story erejeig. Ezek kozul voltak raadasul ismeros gag-ek is, pl. a ingyombingyom. Egyaltalan nem illik a kontextusba, hallottam is mar, eloben eloadva jobb, a konyvben olvasva rettenetesen bena.
Kohalmi jo humorista. Nem a szuletett tehetseg, hanem a sok-sok meloval es a kozonseg visszacsatolasa segitsegevel a 2-3 evente eloall egy 1 oras musorral amin lehet jokat mosolyogni fajta. Az mindenkeppen erenye h nem a keson erkezok szekalasaval tolti ki az idejet vagy h azt meseli h a masik humorista az elozo fellepes alkalmaval milyen vicces volt az autoban. A munka biztos h meg van ebben a konyvben is, de a visszacsatolas hianyzik. Az h az elso 10-30 oldal utan vki azt mondja neki h ilyen vontattott hulyeseget ne folytass kerlek.
Ami kulonosen nagy hiba szerintem ha vki nem az aktualis ujsag hatoldalara szant rovid torteneteket alkot, h az aktual politika es leginkabb az aktualisan TV-ben futo musorokra kutya nem emlexik fel eves idotavban sem. Ezeket vegig vinni a teljes konyv hosszaban nagyon fantaziatlan, es onpusztito. Nem hiszem persze h a szerzo az orokkevalosagnak irt volna, de igy a fogyaszthato cimke, kb. a kovetkezo par ev, de semmikeppen nem a muanyag flakon bomlasi ideje.
Hosszabban: Nekifutottam 1-szer. Napi 1 oldalt sikerult nagy nehezen elolvasni. Olyan mintha vmi Btk-t es tarsashazi kozgyules jegyzokonyvenek az osszegyurasat probalna vki vmi humor for dummies konyv segitsegevel fogyaszthatova tenni. Nem letezik h ezt vki szabadidejeben szorakozasbol olvassa egy faraszto nap este, majd felall es azt mondja, h hu de nagyon szorakoztato volt. Fel evvel kesobb nekifutottam meg egyszer, es ugyan nem segit h a telefonkonyvnyi szereplore egyikre sem emlekszem, de nagy reszuk teljesen feleslegesen is szerepel, mert kb. fel oldalnyit van benne egy gag-nek szant story erejeig. Ezek kozul voltak raadasul ismeros gag-ek is, pl. a ingyombingyom. Egyaltalan nem illik a kontextusba, hallottam is mar, eloben eloadva jobb, a konyvben olvasva rettenetesen bena.
Kohalmi jo humorista. Nem a szuletett tehetseg, hanem a sok-sok meloval es a kozonseg visszacsatolasa segitsegevel a 2-3 evente eloall egy 1 oras musorral amin lehet jokat mosolyogni fajta. Az mindenkeppen erenye h nem a keson erkezok szekalasaval tolti ki az idejet vagy h azt meseli h a masik humorista az elozo fellepes alkalmaval milyen vicces volt az autoban. A munka biztos h meg van ebben a konyvben is, de a visszacsatolas hianyzik. Az h az elso 10-30 oldal utan vki azt mondja neki h ilyen vontattott hulyeseget ne folytass kerlek.
Ami kulonosen nagy hiba szerintem ha vki nem az aktualis ujsag hatoldalara szant rovid torteneteket alkot, h az aktual politika es leginkabb az aktualisan TV-ben futo musorokra kutya nem emlexik fel eves idotavban sem. Ezeket vegig vinni a teljes konyv hosszaban nagyon fantaziatlan, es onpusztito. Nem hiszem persze h a szerzo az orokkevalosagnak irt volna, de igy a fogyaszthato cimke, kb. a kovetkezo par ev, de semmikeppen nem a muanyag flakon bomlasi ideje.
March 2, 2022
Szuper könyv!
Viccesen fest le egy sötét jövőképet. Nekem legalábbis nagyon bejön Kőhalmi humora: intelligensnek és eredetinek találom. Nagyokat röhögtem olvasás közben.
A karakterek, akik az elején bukkannak fel, egész alaposan ki vannak dolgozva, visz a cselekmény, “regényes” az olvasási élmény. A végére egy kicsit rohanós lett a tempó, sok a szereplő, hipp-hopp eltelik pár száz év. Itt nekem már inkább csak a poénok vitték a sztorit, de nem unatkoztam. A végkifejlet is tudott meglepetést okozni.
Várom Kőhalmi következő könyvét is :)
Viccesen fest le egy sötét jövőképet. Nekem legalábbis nagyon bejön Kőhalmi humora: intelligensnek és eredetinek találom. Nagyokat röhögtem olvasás közben.
A karakterek, akik az elején bukkannak fel, egész alaposan ki vannak dolgozva, visz a cselekmény, “regényes” az olvasási élmény. A végére egy kicsit rohanós lett a tempó, sok a szereplő, hipp-hopp eltelik pár száz év. Itt nekem már inkább csak a poénok vitték a sztorit, de nem unatkoztam. A végkifejlet is tudott meglepetést okozni.
Várom Kőhalmi következő könyvét is :)
November 5, 2021
Végig az volt az érzésem, hogy Kőhalminak kezdetben volt egy 1-2 mondatos poénja az újrahasznosításról és műanyagokról, majd az évek során egy egész könyv született róla. Ráadásul egy jó, szatírikus sci-fi lett (& társadalomkritika) - ahol emlékeztetnünk kell magunkat, hogy minden viccnek csak a fele vicc.
Ajánlom mindenkinek - még ha az előző könyve nem is tetszett annyira, ezt érdemes elolvasni.
Ajánlom mindenkinek - még ha az előző könyve nem is tetszett annyira, ezt érdemes elolvasni.
August 23, 2022
Érdekesen induló, társadalmi és környezetvédelmi témákat ötvöző könyv, mely ugyan néhol humoros is, sajnos unalomba fullad.
A történet izgalmasan kezdődik, már-már Szentesen érezhetjük magunkat, Kőhalmi gyerekkorában. Még a következő évszázad bemutatása is érdekes, aztán olyan szinten felgyorsulnak az események, hogy valahogy unalmassá válik. Az utolsó évszázad megint izgalmasabb, mert jobban kifejtésre került.
A történet izgalmasan kezdődik, már-már Szentesen érezhetjük magunkat, Kőhalmi gyerekkorában. Még a következő évszázad bemutatása is érdekes, aztán olyan szinten felgyorsulnak az események, hogy valahogy unalmassá válik. Az utolsó évszázad megint izgalmasabb, mert jobban kifejtésre került.
May 8, 2025
Nem vágtam, ki a szerző. Aztán a szöveg irányba állított. Ez egy abszurd sci-fi, amit csak akkor lehet végigolvasni, ha nem gondolunk tudományosan nagyon bele, mert akkor kiidegel a felületessége és a hülyülése. Egyszerre marháskodó és végtelenül kiábrándító a szemétközpontú világ, ami kibontakozik a lapjhain.A Maci és a Kupak nagyot ment. Kemény 450 éven át együtt és közös kalandjaik között lehettem tanúja a világ elmúlásának. Agymenés minden oldalán.
January 1, 2026
Ígéretesen indult, viszont hamar kiderült, hogy egy egyperces vicc poénját viszi jóformán végig, emiatt hamar kimerült és fárasztóvá vált. Adams/Pratchett rajongóknak lehet, hogy jobban csúszik, nekem hamar megfeküdte a gyomrom.
Tipikusan az a sztori, ami novella terjedelemre ideális, de regényt kár volt kerekíteni belőle.
Tipikusan az a sztori, ami novella terjedelemre ideális, de regényt kár volt kerekíteni belőle.
June 15, 2026
Annyira azért nem volt jó. Próbálom a könyvet és nem szerzőt értékelni, mivel ő a kedvenc humoristám, de inkább hallgatom a standupját. Túl sok szereplő, túl abszurd, nehéz követni hogy mivanmi. Némi időutazás is szorult belé, ami bár ötletes és legalább nem annyira agyfacsaróan paradox mint ahogy általában tálalják, de mindeközben a bújtatott "zöldség" mármint maga a lebomlik-e a műanyag téma nekem annyira nem hiányzott. Az biztos, hogy mostmár soha többé nem tudok ugyanúgy tekinteni a macimézre, szóval ha az cél volt, akkor azt biztos elérte. Viszont szerintem nem volt valami vicces így az egész, néha-néha elmosolyodtam, de egy negyedórás fellépésen többet röhögök az tuti. Lehet segített volna, ha valami humorista (ha nem is ő) olvassa fel, pl. Dombóvári, akinek alapból vicces a hangja, vagy ilyesmi.
September 30, 2024
Humoros olvasmány érdekes koncepciókkal. Nagyon tetszett a kontinuitás az évszázadok között, hogy minden összefügg mindennel, de egyet kell értenem azokkal, akik szerint túl sok történetszál és karakter van benne.
January 3, 2024
An absurd story of a bear-shaped plastic bottle. You can sense the work that went into it and it's not a bad read at all, but I liked the previous novels better.
Displaying 1 - 14 of 14 reviews