Győzelmi kényszer

by Rényi Pál Dániel

Rényi Pál Dániel, a 444.hu politikai újságírójának első könyve, a Győzelmi kényszer bár jórészt futballról szól, nem focikönyv. A szerző több tucat háttérbeszélgetés, interjú, beszéd, élménybeszámoló, korábban ismeretlen archív dokumentum, és több száz cikk alapján rakta össze információmozaikját, amiből kibontakozik Orbán Viktor politikai gondolkodásának fejlődéstörténete. A Győzelmi kényszer pályamenti történetek sokaságán keresztül segít megérteni, miért hasonlítanak a magyar politika mindennapjai egy soha véget nem érő kiesési rangadóhoz, ahol mindenáron győzni kell, minden nap, és mindig eggyel veszedelmesebb az ellenfél.

Genres: Politics, Nonfiction

395 pages, Paperback

First published January 1, 2021

Reviews

[Kuszma · Rating 5 out of 5]

Ezt nevezem én oknyomozó újságírásnak. Hogy a firkász fogja magát, utánamegy a dolgoknak, aztán megírja tárgyilagosan, világos prózában az egészet. Rényi Pál Dániel kötete az egyik leginformatívabb szöveg az Orbán-jelenségről, alanyát végigkíséri a Budaörsi úti kolesztől (én is oda jártam, csaxólok) meg a Bibó Szakkollégiumtól, magyarán a kezdetektől egészen a 2010-es kétharmadig, és közben precízen bemutatja, hogyan lesz egy piciny összetartó közösségből komplett országot elnyelő Leviathán. Láthatjuk, hogyan emelkedik magasba a „kapitány”, aki már az egyetemi kispályás bajnokságokon is uralni kívánta a pályát, hát most ugyanezt csinálja, csak nagyban. Rendszerek és módszerek sorjáznak, mind eggyel közelebb viszik hősünket a hatalomhoz – ami pedig távolabb, hát attól is mintha csak erősödne. Borzongató például belegondolni, hogy Orbán 2006-ban mennyire közel került ahhoz, hogy politikai pályafutása derékba törjön... Gyurcsány azon a választáson egyszerűen feltörölte vele a padlót, leghívebb híveinek is megrendült benne a bizodalma. A párt közgyűlése fontolgatta lemondatását, mert úgy érezték, csak kerékkötője a Fidesznek. És kik kapacitálták a leginkább a többieket a tisztújításra? Áder* és Schmidt Mária**. Bizony. De Gyurcsány bődületes öngólja az őszödi beszéddel, majd az azt követő rendőri túlkapások megágyaztak egy pazar diadalnak az őszi önkormányzati választásokon, így Orbán a hatalomban maradt. (Nem volt hátrány, hogy – ekkor még - legjobb barátjánál, Simicskánál volt a kasszakulcs.) És innentől már nem lehetett vele packázni. Tudta, mi a teendő. Az önállóakat partvonalon kívülre tette, kiszúrta a szemüket valami érdektelen stallummal, jöttek helyettük a Rogánok meg a Szíjjártók, ezek a robotok, akiknek egyetlen ambíciójuk, hogy a gazdi örömtől csillogó pillantását egyszer-egyszer rajtuk legeltesse. Megszűnt a Fidesz mint párt, lett belőle Fidesz mint Orbán kiterjesztése. Ó, ha 2006-ban másképp alakultak volna a dolgok! Akkor most alkalmasint Áder vagy Pokorni lenne a miniszterelnök, és nem akarná kikaparni egymás szemét két ember csak azért, mert az egyik emeszpés, a másik meg fideszes.

Az egészen végigfut a foci mint metafora. Mert Orbánnak mindene a foci – talán ezért olyan szagú a demokráciaideája, mint a férfiöltözők sarkában hat napja heverő izzadt sportszár. Érdekes belegondolni persze, mi lett volna, ha Orbán a sakkhoz, vagy a gobelinszövéshez vonzódik ennyire. Akkor talán kevésbé volna konfrontatív a politika. Mert ha a sport a politika analógiája, azzal van egy-két gond.
1.) A sportban a siker mércéje a győzelem, ez világos. De ha ezt a szemléletet átvisszük a politikába, az beláthatatlan következménnyel jár. Ugyanis a politikában nem szabad, hogy a győzelem legyen a cél – a győzelem csak eszköz, hogy az országot előre mozdító feladatokat elvégezhessük. Elméletileg. Orbánt viszont a győzelem motiválja, meg a folyamatos harc – erre utal az is, ahogy váltogatja az ideológiákat, liberálisból polgár, polgárból populista lett, mindig azt a ruhát öltve magára, ami eladhatóvá tette őt mint terméket. Eddig csak a kommunizmussal nem kacérkodott, de még annak is eljöhet az ideje.
2.) A focicsapat közösség, és a közösség szép dolog. Megszakadnak egymásért a srácok, vállvetve harcolnak, az ember szíve repes. Ugyanakkor a zárt közösség veszélyes, ha a politika gócpontjába kerül, mert saját céljait óhatatlanul azonosítja a nagyobb közösség (a nemzet) céljaival, és előbb-utóbb maga is elhiszi, hogy a kettő azonos. A csoportkohézió pedig arra kényszeríti a tagokat, hogy külvilággal szemben zárjanak össze, és ebből az összezárásból becsületbeli ügyet csinálnak. Ha van is kritikai észrevétel, az a közösségből nem kerülhet ki, mert az – úgy vélik - egész csapat megítélésére kihatna. Amennyiben pedig a csoportban van egy erős kezű autoriter személyiség (a „kapitány”), aki a közösség védelmére hivatkozva csírájában fojtja el ezeket az ellenvéleményeket, könnyen elérheti, hogy saját személyes céljaival váltja fel az eredeti csoportcélokat.

Gyöngyszem a kremlinológia szerelmeseinek. Épp a minap olvastam amúgy politikai krimit – hát ez a kötet politikai krimibb annál. Tövig rágtam rajta a körmöm, komolyan mondom. Úgy drukkoltam, hogy valaki állítsa le az antagonistát még idejekorán, adjanak neki mondjuk zsíros szerződést egy NB1-es csapatnál, amíg fiatal, hátha nem jut eszébe politizálni... de nem állította le senki. Pedig biztos van rajta fék. Csak meg kell keresni.

* Elmélkednék kicsit a gerincről, e káprázatos emberi szervről, amiről azt gondolnánk, szériatartozékunk. Mert ugye fontos látni, hogy ezek a pacákok, egy Kövér, egy Áder, egy Deutsch, nem voltak feltétlenül gyáva gyerekek, és ha a nyolcvanas években futok velük össze, akkor biztos sok közöset találtunk volna egymás célkitűzéseiben. Voltak önálló gondolataik, volt véleményük. Aztán mi lett belőlük? Kövér kapott egy házmesteri állást, Áder lett a párt aláíró keze, Deutschot pedig Brüsszelig küldték, hátha nem látszik ide, épp mit szív. Azt gondolom, megalázó semmi pozíciókkal fizették ki őket, amit azzal igyekeznek megszolgálni, hogy időnként mondanak valami marhaságot a twitteren vagy valami hatodrangú falunapon. (Mondjuk Áder kivétel, ő csak szilveszterkor szólal meg. Szerintem akkor kapcsolják be.) Hát hová tűnt a gerincük? Mit tud ez a Viktor, hogy így leszívja a karaktert életerős férfiakból? Miféle vuduval csinál belőlük üresfejű zombit? Tud valamit róluk? Vagy csak ilyen erős a csoportkohézió ereje – még akkor is ott állnak a csapatkapitány mellett, amikor már szénné alázta őket? Sőt, ilyenkor még rákapcsolnak a kreténségre, hátha visszaszerzik a bizalmát? Nem értem én ezt.
** Schmidt azóta is triplázott erőfeszítéssel küzd, hogy a legszánalmasabb benyalásokkal feledtesse akkori tevékenységét. Utoljára ezzel rukkolt elő: https://444.hu/2021/07/07/schmidt-mar...

[Tibor Konig · Rating 4 out of 5]

A 444 fontos feladatot lát el a Makró kiadványok és a könyvek segítségével: dokumentálja a 21. század Magyarországát.

A Győzelmi kényszer hiteles(nek tűnő) betekintés Orbán Viktor és a hazai politika és gazdaság további szereplőinek gondolkodásmódjába, sok mindent megmagyaráz az irányváltások és személyi döntések közül. Pozitív és negatív értelemben is figyelemfelkeltő olvasmány.

Csatlakozom a máshol már megírt kritikához: kár, hogy a könyv megáll 2010-nél. De nem emiatt vontam le egy pontot, hanem amiatt, mert a futballpárhuzam, bár általánosságban jól működik, néha erőltetett és öncélú.

[Bogi Takács]

Political nonfiction, describing and discussing Viktor Orbán's political trajectory and how it combines with his interest in soccer. I enjoyed it - I always think it's illuminating to look at people through their main interests. I really enjoyed the exploration of Orbán & friends' college soccer teams, this wasn't something I'd learned about elsewhere in such detail. I was sad that the book ended in 2010, I was especially looking forward to reading about the most recent years and the soccer academy in Felcsút. I would love a sequel, but I understand the decision...

______
Source of the book: I asked my mom to send it to me from Hungary and she did (thank you Mom!)

[Aurel Pasztor · Rating 5 out of 5]

Jobb lett volna, egy távoli országban játszódó fictionként olvasni ezt a könyvet, de nem így lett.

Nagyon alapos kutatómunka van benne, stílusa objektív, könnyen olvasható. A vége felé a foci-politika párhuzamok már nagyon direktek, de ettől még állnak.

Kötelező olvasmány.

[Bálint Pál · Rating 5 out of 5]

Egy könnyen olvasható, élvezetesen megírt sztori a Fidesz történetéről és Orbán hatalomra jutásáról, ami különös figyelmet szentel a focinak. Nekem voltak fekete lyukak az elmúlt 20-30 év történetében, ezzel a könyvel néhány dolog helyére került. Jó volt látni a Fidesz és Orbán történetét összeszedve egyetlen írásba, szerintem ez akár a futballos részek nélkül is megállná a helyét. Ha nem érdekel a futball, akkor nem tudom jó szívvel ajánlani, hiszen a világ- és magyar futball események köré szőtt érzületek, történetek és hasonlatok adják a mű gerincét.

[esztereszterdora · Rating 4 out of 5]

A foci iránti érdeklődésem a négyévenkénti EB-re és vb-re korlátozódik, amikor éppen focis időszakom van, egyébként tudok mondjuk 10 focista nevet, az Orbán-rendszer machinációi viszont nagyon érdekelnek. Orbán hatalomtechnikájának és politika-felfogásának vizsgálata a focin keresztül kifejezetten eredeti, mégis illeszkedő megközelítés, és meglepően sokat magyaráz is a miniszterelnök személyiségéből és politikai pályafutásából. Azt persze nem mondom, hogy ez az Orbán-jelenség egyetlen és kizárólagos magyarázata (biztos vagyok benne, hogy következő 15-20 évben könyvek és megközelítések tucatjai fognak megjelenni róla, és következő 100-120 évben olyan történelmi viták lesznek vele kapcsolatban, mint Horthyval/ Károlyival/ Kádárral kapcsolatban).

Az egyetlen hibája, hogy 2010-nél ér véget, viszont az elmútnyócév elmúlt tizenkét évben a foci és politika kapcsolata valószínűleg még szorosabb és érdekesebb lett (és nyilvánvalóbb), de valószínűleg pont ez az oka, hogy nem került be - kitenne egy második könyvet :)

[Peter Megyeri · Rating 5 out of 5]

A könyv a fülszövegében azt állítja, hogy ez elsősorban nem futball-könyv és a focihoz nem értők, sőt, nem vonzódók számára is közérthető. Ezt teljességgel alá tudom támasztani. És bár általában a politika szintén messze nem tartozik az érdeklődési köröm középpontjába gyakorlatilag két "leülésre" végigolvastam az egészet. Nagyon érdekes, a megérteni vágyást előtérbe helyező kötet. Csak ajánlani tudom.

[Judit Komlos · Rating 5 out of 5]

Erdekes volt ugy olvasni ezt a konyvet, hogy igazabol a focu teljesen hidegen hagy, es a politikaban sem melyedtem el kulonosebben. Megis elveztem a konyvet, ami a laikus olvasokat is szepen vezeti be Orban palyafutasa es a magyar foci alakulasanak parhuzamaiba, emellett latva a tortenet egyes reszleteinek kidolgozottsagat, az informaciok mennyiseget, azt gondolom a temaban szakavatott olvasoknak is erdekes.

[Ármin Scipiades · Rating 4 out of 5]

Szuper összefoglaló nem csak Orbán Viktor pályafutásáról, de az 1989-2010 közötti időszak történelméről is. Hiába éltem már ebben az időszakban, sokat adott, hogy így, összefoglalva olvashattam róla. Rényi jól ír, olvasmányos, tárgyilagos, nem elfogult.

Nekem is hiányzik a 2010 utáni időszak tárgyalása, szívesen olvastam volna tovább, "vajon mi fog történni".

[Fuloplaszlo · Rating 5 out of 5]

Mennyivel jobb országban élnénk, ha Orbán Viktor kicsit nagyobb csüddel születik (ez a kifogása arra, hogy miért nem lett belőle focista), maga mögött tudott volna 15 évnyi közepesen sikeres magyar focista karriert, ma meg minden évben más NB1-es csapatnál edzősködne...

[Gabor Seprenyi · Rating 5 out of 5]

The best book on Hungarian politics I have come across in a long time. The author tells the long story of the rise of Fidesz and PM Orbán through the lens of what's most important for him: football. Not only informative, but highly entertaining as well.

[Balazskocsis · Rating 5 out of 5]

Tökéletes életrajz Viktátorról. Mégha nem is annak készült.

[Dóra Esze · Rating 5 out of 5]

Nagyon fontos könyv.

[Dániel · Rating 5 out of 5]

Szuper konyv, remek munka.

[Erno Monostori · Rating 4 out of 5]

Nagyon jól bemutatja a foci világán keresztül, mindkét oldal hatalmi játszmáit.

[Peter Fpepimama · Rating 3 out of 5]

Számomra kevés az új információ (bár azok tényleg érdekesek), inkább a könyv régiek újra csoportosítása egy szálra (focimánia) felfűzve, bár ez többször is csak egyoldalúnak tűnik, "valószínűleg" a főszereplő szocializációjára sok más is nagy hatással volt. Aki nem követte az elmúlt kb. 30 év politikai híreit, annak több újat tud mondani. Sajnos bármiféle indoklás nélkül 2010-nél véget ér.

[Adri · Rating 5 out of 5]

Egy újabb hihetetlenül hiánypótló könyv, ami rávilágít mindarra objektíven, hogy miért vagyunk itt.