Jézus sosem gördeszkázott volna a kicsinyekkel. Vagy mégis? Istennek annyi dolga van, meghalni sem ér rá. Vagy mégis? És pont énértem? Jézus profilképet váltott: I stand with humanity. És bűnösökkel is barátkozik? Jelentkezzünk azonnal elvonókúrára. Vagy jobb, ha Istentől vagyunk részegek? Akarunk moldvai zenére táncolni a Szentháromsággal? Vagy kitekerni a kegyelmeket Isten kezéből, ahogy az ovis küzd a kismotorért?
Lackfi János „jóéjtpuszijai” tűzzel, szenvedéllyel szólnak a hitről, és szédítő száguldásra invitálnak Isten kalandparkjában.
Hjaj... kellemetlenül érzem magam kicsit jelen vélemény írásakor. Nem azért nem ad(hat)ok ennek a kötetnek jobb osztályzatot, mert úgy gondolnám, hogy hiányzik belőle valami, ne lenne művészi, ne lenne kreatív, ne lenne minőség... hanem mert a verseknek a többsége nem fogott úgy meg, nem találta meg hozzám az utat (valószínűleg azért, mert nem vagyok hívő... jobban utána kellett volna olvasnom a kötetnek, mielőtt a kosaramban landolt a könyvesboltban). Ettől függetlenül nagyon szeretem és nagyon izgalmasnak tartom Lackfi gondolkodását, gondolatmenetét, asszociációit, és azt nem mondanám, hogy nem volt pár vers, ami azért szíven ütött.
Valamikor nagyon szerencsés úgy megvásárolni egy könyvet, hogy nem tudunk róla semmit, mert akkor semmiféle kritika nem tudja befolyásolni a gondolkodásunkat miközben olvasunk, viszont azt hiszem most mellé lőttem ezzel a módszerrel. Lackfi egy tehetséges költő, ez vitathatatlan, de sajnos nem tudtam a versek témáival azonosulni.
Életemben ezt a verseskötetet olvastam először, de ez ösztönöz arra, hogy tovább folytassam :) A vallás a fő témája, szóval ha ez nem érdekel, akkor nem fog tetszeni. De ha igen, akkor nagyon ajánlom!