A végéhez közeledik az Iskolák Országos Versenye, a négy kitaszított szirteses diák pedig rendületlenül menetel a döntő felé. Sára, Vivi, Rajmund és Dominik határozott céllal érkeztek a versenyre: meg akarják nyerni a kupát, ezzel bizonyítva, hogy ők többek, mint néhány múltbéli hiba. Napról napra szorosabb barátság fűzi össze a piros csapat tagjait a Hortobágyon, ahol az elszántság, a taktikázás, néha pedig a megérzésük az, ami továbbsegíti őket a következő körbe. Kérdés, hogy ez elegendő-e a végső győzelemre.
Az Iskolák Országos Versenye befejező kötetében kiderül, hogy Kocsis jól döntött-e, amikor Sárát, Vivit, Rajmundot és Dominikot választotta a címvédő csapatba, és lesz-e másodszor is „Nyertes Szirtes”, emellett arra is fény derül, hogyan alakul a még függőben lévő kapcsolat…
Az Állj mellém az Iskolák versenye második trilógia harmadik része.
Én sosem írok értékeléseket. De most úgy érzem, hogy muszáj. Egyszerűen annyira hálás vagyok az IOV trilógiákért. Annyit adtak hozzá minden napomhoz amit azzal töltöttem, hogy olvastam őket. A nyaramat kórházban töltöttem, és vissza gondolva lehetett volna rosszabb is könyvek nélkül. Ezek a könyvek nélkül. Az, hogy hangosan fel tudok kacagni és utána percekig csak folytatni a nevetést, ezeket a könyveket olvasva fantasztikus. Tényleg. Laura könyvei szerintem az egyetlenek amik ezt el tudják érni nálam. Szerintem az egyik legjobbak lettek az IOV könyvek, kicsit sírhatnékom is van, hogy vége, de az biztos, hogy bizonyos időközönként újra fogom olvasni őket. Mert elmondhatatlan jó a történet, a karakterek, a humora a könyvnek, hogy rendesen izgulok részeken miközben olvasom. Szóval csak nagyon köszönöm ezt az élményt amit adsz a könyveiddel!
Nem is tudom mit mondhatnék. Annyira szép volt ez a lezárás az egész IOV számára. Köszönöm, köszönöm és köszönöm Laura, hogy megírtál nekünk egy ilyen sztorit. Ettől a második trilógiától a tv-n ülve néztem a fotelt. Viccet félre téve megvan az egyik kedvenc emojim 🏓>>> A bunyós, a táncos, a ribanc és a zűrös elment a Hortobágyra…(drum roll, please) és nyertek. Befejeztem, hiszem Rajmundék is ezt akarták. Ja és Rajmund: Rajmi Army érkezik 3…2…1 ITT VAGYOK
This entire review has been hidden because of spoilers.
Most, hogy végeztem a könyv olvasásával, kis szomorúságot érzek. Az IOV-os könyvek már évek óta részei voltak az életemnek, és mintha azzal, hogy az Állj mellém végetért, az életemnek ezen szakasza hivatalosam is lezárult volna. Ez a könyvsorozat többek között nagyon sok élményben részesített, az olvasása közben mindig jókat nevettem és iszonyú sokat tanultam az egyes szituációkból, karaktereből. Úgyhogy köszönöm szépen Laura, hogy megírtad mindezt!!
Hát ennek is vége. Továbbra se tudom eldönteni, hogy az első trilógia jobban vagy kevésbé tetszett volna; minkettő épp annyira más volt, hogy nehéz a kettőt összehasonlítani. Még ha a sztori maga szinte teljesen ugyanaz is volt.
Ennek a versenynek a vége különösen tetszett, nem volt semmi, amit máshogy szerettem volna, hogy történjen.
wow nem tudom tényleg… zseniális befejezése volt egy annál zseniálisabb sorozatnak és amíg az első lesz a szívem legszeretettebb részén, azt hiszem ez is mellé kerül nagyon közel hozzá. de nem is összehasonlítani fogom őket, mert minek?
nagyon élveztem minden pillanatát. 1. csodálatos karakterek: Tahi a kedvenc mellékszereplőm lett ever<3 dominik és rajmund a szerelmeim, nem nagyon tudok köztük választani (talán azért mégis dominik hehe) és zseniális love interestek. viccesek, jól néznek ki és minden negatív gondolat ellenére mégis ott voltak bárhol bármikor. FELCSER VIVI nem jutok szavakhoz. szükségem van rá az életemben imádom. és sára is mint főszereplő szerethető karakter és minden amin túl volt becsülendő. 2. a feladatok: szerintem laura kissé kifogyott, de így sokkal reálisabbá váltak és nagyon tetszettek 3. a humor: egy könyvet tudnék olvasni kommentekből, keriékről, rajmund x tahi kombóról.
mindent összevetve reális és egy sokkal viccesebb irányba elvitt sorozat volt, mindemellett viszont elképesztő tanulságot jelentek meg benne, amiket próbálok majd megfogadni az életem során. a végén kocsis üzenete szívhezszóló és sajnálom, de az előző csapat említése nálam kiverte a biztosítékot. kíváncsi vagyok mi lehetett a levélben. (hehehe szeged…..)
szóval csodálatos és köszönöm szépen laurának, hogy nem hagyott minket cserben és az iov 2 nem hazudtolta meg az első sorozatot!!!
<3
This entire review has been hidden because of spoilers.
Wooooow… imádtam minden oldalát ennek a könyvnek, nagyon örültem, hogy meg lettek említve Hannáék is, igazán hozzájuk illő módon🥺❤️ Köszönjük Laura ezt a két trilógiát, Hannát, Bernadettet, Lórit, Zsombit, Sárát, Vivit, Dominikot, leginkább pedig Kornélt és Rajmundot😂❤️ 🏓❤️🏓
This entire review has been hidden because of spoilers.
Ugyan még nem olvastam, mivel nem is tudom de attól független biztos nagyon jó lesz, szóval nálam egyből 5 csillag ez nem kérdés, főleg a L&L ről van szó 💗📚
Nem kifejezetten gyakori nálam, hogy könyveken sírjak, de ennek a végét akaratlanul is megkönnyeztem. Néhány napba telt összesen, hogy végigolvassam, pedig ez szintén nem kifejezetten jellemző rám. Az első trilógiát is imádtam, ha jól emlékszem, kétszer is elolvastam (a Maradj velem-et talán nem, annak a hollétét sajnos homály fedi jelenleg haha), de ez valahogyan még jobban a szívemhez nőtt. Oda meg vissza voltam a karakterekért (persze vannak kivételek...), az egész történetért, ahogy a négy, egymást csak pletykákból ismerő diákból igazi csapat, barátok (néha annál kicsit több is) lett. Sára is kifejezetten szimpatikussá vált, pláne a végére, döntéseinek többségével egyetértettem (bár én már hamarabb megejtettem volna azt a csókot, de így talán jobb volt), különösen tetszett, hogy nem lett istenkomplexusos a végére a sok like, elismerés stb. miatt. Viviben is nagyon megtetszett a szerénysége, elvégre megmutatkozott a könyv során, hogy intelligensebb, mint azt a legtöbben gondolnák elsőre, de nem "villogott" ezzel, ahogy semmi mással sem tulajdonképpen. Külön kiemelném, ahogy a fent említett két lány másokkal kommunikált (pl. Andira gondolok itt), sose voltak lenézőek, lekezelőek, nem hangoztatták, hogy bármiben is jobbak lennének, mint bárki más. Természetesen Dominikot is bírtam, annak ellenére, hogy ő állt tőlem talán a legmesszebb a négy főszereplő közül. Rendkívül rokonszenves volt, hogy ilyen védelmező volt végig Vivi tekintetében (persze abszolút a normalitás határain belül). És hát Rajmund. Regényeket tudnék róla írni, azt hiszem, de egyszerűen egy szó sem jut eszembe, amivel ki tudnám fejezni a véleményemet róla. Határozottan a kedvenc L&L fiúm lett, pedig ez a "rosszfiú" típus nem a zsánerem. A Sárával való kapcsolatáról szintén csak szuperlatívuszokban tudok beszélni, imádtam, ahogy húzták egymás agyát non-stop (haha oké lehet, hogy ez csak azért tetszett annyira, mert velem is előfordult már nem egyszer), de mégis, minden szavukból, tettükből egyszerűen sütött, hogy mennyire nagyon oda meg vissza vannak egymásért. Nem nagyon tudom, hogy zárjam ezt az egészet le (gondolok itt a véleménynyilvánításomra és a trilógiára is), még mindig sokk alatt vagyok valamilyen szinten. Abban azonban biztos vagyok, hogy nem egyszeri olvasmány volt, rettenetesen beszippantott az egész világa a regénynek és borzasztóan sajnálom, hogy nem lesz már több IOV könyv. (időközben eszembe jutott a tökéletes lezárás, szóval csak ennyit írnék még hozzá: 🏓🏓)
This entire review has been hidden because of spoilers.
Disclaimer: Tudom, hogy egyáltalán nem én vagyok a célközönség.
Nagyon jó volt a befejező rész. Megnyugtató, különösebb csavaroktól mentes, végig pozitív, amolyan feel-good hangulata volt az egésznek. Az utolsó könyvet olvasva azt is megfigyeltem, hogy sokkal kevesebbszer, sőt, szinte alig éreztem már magam elidegenítve a számomra idegenül ható tini-nyelvezet hatására. Ez vagy azt jelenti, hogy sokkal kevesebb ilyen kifejezés szerepelt, vagy én szoktam meg idő közben. Mindenesetre én nagyon élveztem az utolsó történetet és úgy gondolom méltó módon zárta le ezt a dubla trilógiát. Ajánlanom szerintem nem kell, mert aki az eddigi részeket követte kizárt, hogy ezt ne olvassa el, önmagában itt kezdeni pedig nem hiszem, hogy értelme lenne.
A saját magam által hozott szabályoknak megfelelően, amelyik könyvet a lehető legrövidebb idő alatt, akár alvás helyett időt szakítva olvasom el, annak jár az 5 csillag. Úgyhogy itt jár.
”A rosszakaróiddal egyetlen módon cseszhetsz ki igazán. Ha kivívod az elismerésüket. Azzal valahogy nem tudnak mit kezdeni.”
Az Állj mellém méltó zárása a második trilógiának és az egész sorozatnak, az IOV élménytábor szellemét, hangulatát kiválóan megragadva. Leiner Laura zsenialitása abban rejlik, hogy az olvasó teljesen bele tud helyezkedni a történetbe, szinte úgy érzi, ott van Hortobágyon és részt vesz az Iskolák Országos Versenyén.
A csapatok megmérettetése folytatódik, egyre közeledik a döntő, Sára, Vivi, Rajmund és Dominik pedig a tőlük már megszokott csapat- és küzdőszellemmel vágnak bele a feladatokba. Példaértékűen összetartó négyesük azonban szinte már öttagúvá válik, ugyanis a kísérőtanár, Tahi szerves részévé válik a versenynek, motiválva, egyengetve diákjait. Kocsis élői és a kommentszekció mellett a humorról ezúttal leginkább Tahi és Rajmund szópárbajai gondoskodnak. Ahogy már a második rész vége is sugallta, romantikából ezúttal nincs hiány, az egyik kommentelő viccesen meg is jegyzi, senki nem mondta, hogy ez lesz az iskolák országos Tindere.
Bár nagyon sajnálom, hogy vége az Iskolák-versenye trilógiáknak, megértem, hogy ennek így kell lennie, hiszen ez a csapat és ez a megmérettetés olyan tökéletes volt a maga tökéletlen módján, hogy lehetetlen überelni, vagy más csapatot egyáltalán a Szirtes színeiben elképzelni. Érdekesség, hogy számomra ebből, a még az elsőnél is jobban kedvelt trilógiából a Higgy nekem lett a kedvenc, ami meglepő, hiszen a sorozatokra egyáltalán nem jellemző, hogy a középső vagy a második rész emelkedjen ki. Bár nem én vagyok a célközönség, hihetetlenül jól szórakoztam, csak annyit mondhatok zárszóként: hajrá Szirtes
Jellemző, hogy egész nyáron alig olvastam, mert minden könyv, amihez kedvem lett volna, inkább őszi olvasmánynak tűnt... aztán mire rátaláltam az Iskolák versenye II. trilógiára, ami igazán tipikus nyári olvasmány, beköszöntött az ősz.
Könnyed és halálian szórakoztató, a már megszokott Leiner Laura stílus.
A kedvenceim mindenképpen Kocsis igazgató és a kommentszekció.
Hűhaaa…❤ Szerintem éreztétek már ti is azt, hogy minél hamarabb el akartok olvasni egy könyvet. S ezért akár 300 oldalt, akár az egész könyvet képesek vagytok kivégezni egyhuzamban. Na igen, most ez történt velem is. Megint.
Letehetetlen volt, bár hajnali fél háromkor kénytelen voltam letenni annak tudatában, hogy „másnap” kelnem kell. Mindegy, nem is ez a lényeg. Miután befejeztem ma, kicsit elfogott az üresség és azt kérdeztem magamtól, hogy „H*lye vagy? Miért olvastad el ilyen hamar? Hisz így már nem olvashatsz többet Rajmundékról…” Nem baj, így jártam, de MEGÉRTE. ❤
Megérte, mert fantasztikus volt és magával ragadott a történet. Megérte, mert így megismerhettem Sára, Rajmund, Vivi és Dominik történét. Megérte, mert Kocsis megint mindent vitt, nagyon nagy forma. Megérte, mert Tahi személyében megismerhettem egy csodálatos tanárt, akinek nagyon jó humora van (főleg ha azt Rajmund ellen kell bevetnie). Megérte, mert méltó befejezése lett az Iskolák Versenye triológiáinak. Megérte, mert most mégjobban megszerettem az írónőnket. Mindent megért. Köszönöm Leiner Laura! ❤
Várnom kellett volna vele? Dehogyis. Elfogom még olvasni többször? Hogy a viharba ne. Hányszor? Majd meglátom.❤
Tetszett a könyv lezárása és ezzel befejezve az egész IOV-versenyt. Hiányozni fognak a nyári megmérettetések és a táborozás hangulatai. A mostani feladatok nem annyira voltak látványosak, mégis tetszett mikor a 'tényleges' döntőbe kerülését egy csapatfeladaton vettek részt. Remek volt hogy mindenki kivehette a részét a feladatból [spoiler]: Vivi-a mangalica ólban, Dominik-a szénabálánál, Sára-a kútnál és végül Rajmund-a patkódobálással [/spoiler]. Ez a húzás, hogy nem a műveltségi volt az igazi döntőbe jutás remek öltet volt [spoiler], mint ahogyan a kvízben lévő utolsó 'ki a tégla a csapatban' joker is remek ötlet volt, ezzel megmentve a pirosokat. [/spoiler] Örültem, hogy a számháborús ( :) ) feladat utáni jutalomként végül Tahi a közös horgászat megszervezését választotta. Az utolsó feladat a szélfoglalós nem volt olyan ötletes mint a tavalyi ki nevet a végén, de azért 'átélni' biztos jobb lett volna ezt. Örültem a befejezésnek [spoiler] és a győzelemnek. Annak is hogy a bézs csapat mellett mennyire sok szerencse halmozódott fel és végül megnyerték az ezüstöt [/spoiler].
Egyszerűen zseniális. Leiner Laura most sem hazudtolta meg magát, a szokásos izgalmas, szórakoztató, de mégis mélyebb témákat is belecsempésző könyvet vehetünk a kezünkbe. A mű maga egy zseniális és igazán megérdemelt lezárása volt a trilógiának. Személy szerint én leginkább arra voltam kíváncsi, hogy mi lesz a végkifejlett, kellemeset csalódtam. Maga a történet igazán kiteljesedett, rengeteg új, egyedi feladat, sok-sok poén, a szereplők fejlődése és rengeteg izgalom kapott helyet a könyvben. Nagyon tetszett a piros csapat háttértörténete, a motivációjuk és a köztük kialakult feltétlen bizalom és mély barátság, meg persze az ötödik taguk. Rajmund és Tahi kapcsolátért élek-halok, legjobb páros. Ezzel a könyvvel is hatalmasat alkotott az írónő, lehetetlen olvasmány!
Először nem gondoltam, hogy egy második trilógiának sok értelme lenne, viszont szerencsére kellemesen csalódtam. A történet egyáltalán nem unalmas, de nem is túlzó annyira, hogy ne legyen valósághű. Viszont a valódi ok arra hogy valaki elolvassa ezt a trilógiát az az, hogy a karakterek nagyon szerethetőek, és az írónőnek köszönhetően könnyedén a bőrükbe képzelhetjük magunkat. A személyiségek fejlődése, és a csapat összeszokása az idő múlásával érzékelhető, ami szerintem eléggé érdekes. Hogy megérte-e ezt a kb. 1000 oldalt? Igen.
Leiner Laura konyvei mindig megnevettetnek es konnyeket csalnak a szemeimbe, annak ellenere, hogy mar regota nem vagyok tinedzser. Nem nottem fel ugy mint egy atlag tini, sajnos sok felelosseg akadt ram csaladi korulmenyek miatt ami miatt nem elvezhettem a gyerekkoromar ugy mint “atlagek” de Laura konyvei mindig olyan erzessel toltenek el mintha tenyleg ott lennek es a karakterek valos szemelyek lennenek, a cselekmenyek a konyvbol velem is megtortentek volna. Olyan halas vagyok ezekert a konyvekert ❤️🏓
Nagyon tetszett es egy pozitiv csalodas volt szamomra. Imadtam a szereploket es hihetlenul sok dolgot tanit a konyv. Szemely szerint nekem a 2. triologia jobban tetszett, mert sokkal jobban tudtam vele azonosulni es szerintem nagyon jo hangulatu konyv. Imadtam olvasni es nem akartam, hogy vege legyen, mert ugy ereztem mikozbe olvastam ennek a vilagnak is a reszese lehetek, amibol nem akartam kiszakadni. Mindenkinek szivbol tudom ajanlani, szerintem rendkivul jo konyv es nagyon sajnalom, hogy vege van💗
Imádtam, talán ez volt az egyik kedvencem Laurától. A könyv olvasás közben nem egyszer fordult elő, hogy percekig nevettem egy-egy poénon mit sem törődve azzal, hogy mindenki hülyének néz, együtt izgultam a versenyzőkkel, és a végén együtt sírtam Kocsissal. Laura könyvei szeretteték meg velem igazán az olvasást, amelyekben olyan barátságos köttettek amilyeneket én is szeretnék.
Iszonyatosan szerettem ezt a sorozatot. Nagyon szerethetőek voltak a karakterek és nagyon tudtam velük azonusulni. Imádtam minden percét, gondolatát. Eddig is szerettem Laurát de ezután a sorozat után újra belém öltötte az olvasás csodálatos világát. ❤🏆🏓 SZIRTES ARMY FOREVER ❤ NYERTES SZIRTES ❤ Ja és a kedvenc jelenetem: Sára:🏓 Rajmund:🏓
Összességében tetszett a trilógia, mindkettő, nem bántam meg, hogy elolvastam őket, mégha nem is teljesen az én világom. Jól szórakoztam rajta, kedves történet volt mindegyik, humoros, fiatalos. Egy dolog ami nem tetszett, a második sorozatban főleg, hogy nagyon hosszúak lettek a kötetek, mintha az írónő az oldalszámra is ment volna, teljesen érdektelen és unalmas dolgokat jártunk sokszor körbe.
Úristen….Nehezen találok szavakat. Minden olyan gyorsan pörgött, Rajmund és Sára története, a verseny. Az egész döntőig végig izgultam magam, hogy tényleg megnyerjék. Amennyit eközben pedig változtak és össze kovácsolódtak. Ajánlom mindenkinek, egyszerűen megunhatatlan és én is biztos még újra fogom olvasni.