Mindig ​egyre több

by Zoltán László

MEDDIG ​CIPELED A MÚLTAT, MIUTÁN EGY ÚJ VILÁGBA LÉPTÉL?

Az emberiség túlélői elhagyták a haldokló Földet, hogy az Utu csodálatos bolygórendszerében építsenek új jövőt. Végre mind összefogtak a közös célért – még a saját halottaikkal is. Az egyezség szerint az eltárolt tudatok az új világok között is addig szolgálják tovább leszármazottaikat, amíg közösen meg nem teremtik egy határtalan lehetőségekkel bíró bolygóközi civilizáció alapjait.
Amikor azonban a leszerelésre ítélt Clemenceau rombolóról eltűnik egy milliónyi tudat szellemi erejét egyesítő hajóelme, olyan rejtélyek kerülnek elő, amelyek felboríthatják a kolóniák közti törékeny status quót. A hivatalos nyomozással párhuzamosan pedig személyesebb, erőszakosabb érdekek is színre lépnek, és aki először megtalálja az elmét, hogy felfejtse titkait, az mindent vihet.
A Zsoldos Péter- és Európai Sci-fi díjas László Zoltán új regényében ismét különleges és lényeglátó víziót ábrázol az emberiségről, amely mindig egyre messzebb, mindig egyre többre vágyik.

Genres: Science Fiction

464 pages, Paperback

First published January 1, 2021

Reviews

[Oriente · Rating 3 out of 5]

Az utóbbi időben nagyon jó novellákat olvastam a szerzőtől, de ez a regény csalódást okozott, akárcsak a Távolvíz - igaz, nem ugyanazért. Egyre nehezebben viselem a túlírt, elnyújtott történeteket, bár ezt a "hibát" még megmentheti egy fantáziadús, kidolgozott világépítés. Ötletekben és világépítésben László Zoltán most is remekelt, de a szöveg stílusa alaposan próbára teszi az olvasót. A hosszú, magukba bonyolódó mondatok, a teljesen indokolatlan anglicizmusok (nem fordítás szövegről van, és mégis olyan a hatása!) számomra elég töredezetté tették az élményt és meglehetősen értetlenül állok a jelenség előtt - hiszen egy gyakorlott, sokkönyves szerző és egy szintén jól ismert, profi szerkesztő közös munkájáról beszélünk. Ezen a szövegen szerintem még sokat kellett volna dolgozni.

Kissé visszakanyarodva még a tartalomhoz: Ha ravasz írói fogás eredménye, hogy a mesterséges intelligenciák sorsa nagyságrendekkel jobban érdekelt mindvégig, mint a hús-vér emberi karaktereké, akkor le a kalappal, ez működött. Ha ez csak így jött ki, akkor nem tudom... akkor így jött ki. Mindenesetre szívesen olvastam az összefűzött adiutorok öntudatra ébredésének minden aspektusáról, akár hosszan is, ez egy megunhatatlan téma, ugyanakkor a militáris akciójelenetek és "az emberiség már megint ugyanolyan önző és ostoba, mint régen" summázatok felett csak ásítozni tudok. Túl sok ilyet olvastam már, ez se nem szórakoztat, se nem épületes, ha nem csavar vagy újít valamit a sci-fi toposzokon.

[Àkos Györkei · Rating 4 out of 5]

Nice, magyar scifi for the win!

Nem a vilag legjobb regenye, de egy teljesen elvezheto es izgalmas sztori.

Az emberiseg a Foldet lakhatatlanna tette, es kenytelenek voltak elmenekulni. Az Utu rendszer kis mini, tidally locked bolygoin kenytelenek boldogulni, amiben nagy segitsegukre vannak a halottak feltotott tudatai.

Egy bosszura ehes fiatal lany es egy ilyen halott elme meghibasodasat kutato ENSZ szakerto indul el az esemenyek fonalan, kielegito vegzodessel.

[Bogi Takács]

(Not reviewing it right now because I read it for award jurying)

[Veronika · Rating 5 out of 5]

Lehet érezni ha egy könyvet magyar írt magyarul, és nem egy külföldi munka fordítását tartom a kezemben. Ennek semmi köze a magyar nevekhez, helyszínekhez, kismagyarvalósághoz, egyszerűen ott van a mondatfűzésben, logikában.

Hát ebben nem, és ez üdítően hatott. Mondhatni elvonatkoztatott attól, hogy magyar a szerzője. Javára vált a történetnek, hogy nem a klasszikus nációkat választotta főbb szerepekbe, és hogy mennyire egyedi elképzelést bont ki a feltöltött személyekkel és azok használatával. Van ebben több zaftos téma is felcsillantva a feltöltöttek személyiségi jogaival kapcsolatban - pl. személyek-e egyáltalán? - de külön tetszik, hogy nem ragadunk le ennyinél. Itt nem az MI, vagy a feltöltött emberiségrész a lényeg. Ó dehogy, ezek mind eszközök egy sokkal érdekesebb megértésének próbálkozásához.

A könyv azzal a szent tehénnel is leszámol, hogy az idegenek - mert vannak idegenek! - az emberiségnél nagyszerűbbek. Technikailag talán, esetenként, de más fronton érdemes megkapargatni a felszínt. Ez a könyv így tesz, és ezzel is szinten tartotta a kíváncsiságomat.

[maxwell · Rating 3 out of 5]

Habár a világépítése egyedi és érdekfeszítő, sokszor élvezhetetlenné teszi a nehéz szöveg, és az anglicizmusokkal megszórt, fordításszerű nyelvezet.
A karakterek kidolgozottak és sokrétűek, az ilyet kedvelőknek melegen ajánlom, de akit a bonyolult mondatok, és az önmagukba gabalyodó monológok elrettentenek, nem javasolnám.