1989 nemcsak azért volt emlékezetes a frissen végzett Ferenczy Tibor nyomozónak, mert akkor dőlt össze a Kádár-rendszer, hanem mert akkor találta magát szándéka ellenére egy édesnek aligha nevezhető hármas kellős közepén. Ahogy az ország támolyog kifelé a szocializmus árnyékából a fényre, úgy halad Ferenczynek, a legjobb barátjának és élete szerelmének a sorsa is az elkerülhetetlen végzet felé. A múlt azonban nemhiába olyan jó kísértet: addig jár vissza, amíg fenekestül fel nem forgat mindent. Az éppen Balatonfüredre száműzött, szenvedélybetegségéből kilábalni próbáló Ferenczynek egy gyilkossági ügy kapcsán nemcsak az ital meg a gyógyszerek hiányával kell megküzdenie, hanem a múltjából előbukkanó szellemekkel is, amelyek nem elég, hogy bosszúszomjasan lihegnek a nyakába, de elfeledni vágyott, veszélyes titkokat hoznak napvilágra.
Az Örvényben Kondor Vilmos tizennegyedik regénye. Könyvei világszerte tizenkét nyelven olvashatók.
Vilmos Kondor is the internationally acclaimed creator of the Budapest Noir series and one of the major voices in contemporary European crime fiction. His debut novel Budapest Noir was first published in Hungary in 2008 and quickly became a landmark work, launching a seven-book cycle that blends hard-boiled storytelling with the turbulent history of mid-20th-century Hungary.
The series has been translated into fourteen languages, published in the United States, and adapted into a feature film. Kondor’s protagonist, crime reporter Zsigmond Gordon, investigates murder and corruption in a city caught between dictatorships, wars, and shifting political shadows — stories where history and noir meet on every page.
Kondor holds a degree from Sorbonne, and he is teaching physics and mathematics in a high school in western Hungary. When he is not working on a new novel, he enjoys long walks and making jams — especially on the days when the plot refuses to cooperate.
Még az első megjelenésekor olvastam Kondortól a Bűnös Budapest-ciklust, amit a mai napig az egyik kedvenc krimisorozatomnak tartok, viszont azóta sem került a kezembe semmi a szerzőtől. Nem vagyok róla meggyőződve, hogy jó könyvet választottam arra, hogy visszatérjek az író műveihez. Vitathatatlan, hogy a rendszerváltás időszaka nagyon jó alapot adott a regénynek, érdekes volt látni, hogy akkoriban milyen gondolatok ébredhettek ezzel kapcsolatban az emberekben és nagyon tetszett, ahogy Kondor a történelmi eseményeket (berlini fal leomlása, Ceaușescu-házaspár kivégzése stb.) szépen belefűzte a könyv cselekményébe. Ezen felül a '89-es balatoni nyár iránt még bennem is sikerült nosztalgiát ébresztenie a szerzőnek, pedig nem is éltem akkor. Ugyan a szleng nekem kicsit erőltetettnek tűnt, de készséggel elhiszem, hogy így beszéltek akkoriban, viszont nekem sok volt. Ettől függetlenül az 1989-ben játszódó részek voltak a kedvenceim (és nagyrészt ez mentette meg nálam a könyvet). A másik, 2020-as szál, már kevésbé sikerült jól. Egy nem igazán érdekes gyilkosság körül bonyolódik a cselekmény. Bár a 'bonyolódik' kifejezés talán túlzás, mivel valószínűleg ez a legkevésbé izgalmas krimi, amit valaha olvastam. Eddigi tapasztalatom alapján a szerzőnek nem szokása vérszegény krimiket írni. Mint ahogy a borzalmas párbeszédek sem jellemzők rá. Nem hiszem, hogy a szerző általam olvasott egyéb regényeiben is ilyen gyenge és és mű párbeszédek lettek volna, én határozottan úgy emlékszem, hogy nem, ezért is lepett meg, amikor itt ezzel szembesültem. Remélem, hogy ez nem egy új szokás Kondortól és csak itt mentek félre a dolgok.
Sajnos van még egy negatívum, amit meg kell említenem: ez a könyv valójában egy sorozat harmadik része (!), amire a könyv fülszövegében sem volt utalás. Az előző két kötet: - A bűntől keletre: https://www.goodreads.com/book/show/2... - Értetek teszem: https://www.goodreads.com/book/show/4... Tekintve, hogy Agatha Christie könyvei is sorozatként vannak kezelve, annak ellenére, hogy csak a nyomozók személye azonos bizonyos kötetekben, szerintem Kondornak a szóban forgó három könyve is lehetne sorozat, főleg, hogy ebben a regényben nem csak a nyomozók voltak ugyanazok, hanem folyamatos utalás történik korábbi eseményekre. Persze ez már nem az írónak felróható hiba.
Maga a krimi története egész szépen kikerekedik, ahogy a végére a különböző nézőpontokból összefutnak a szálak, de irodalmilag elég gyenge. A “szíve olyan színű, mint a Coca-Cola” és “a haja úgy lengedezett, mint a Vileda felmosó” hasonlatok egyenesen botrányosak. A pörgős, egy-két szavas párbeszédek egy idő után követhetetlenek, és túl sokszor el is süti őket. Minden szereplőnek ugyanaz a fanyar humora van, mint Gordon Zsigmondnak (csak itt Ferenczynek hívják), ami szintén zavaró. Van olyan mondat, amiben háromszor vált nézőpontot két sor alatt, ez is elég döbbenetes. Ráadásul a fiatalosnak szánt, 90-es évek eleji szleng ahelyett, hogy úgy hangzana, mint ahogy apukám barátaival folytatott beszélgetései rémlenek abból a korszakból, olyanok, mintha a szerző felcsapott volna egy poros szlengszótárt, és találomra beírogatott volna mindenfélét, teletűzdelve túlzásba vitt káromkodásokkal.
Ehhez a könyvhöz legalább 35 évesnek kell lenni az utalások, emlékek miatt. Egyébként nem éri el Kondor Vilmos többi könyvének színvonalát, de nagyon jó volt visszatérni 1989-be.
elfogult kondor-rajongó vagyok, így természetesen nem tudtam egy csillagot adni és nem is lenne fair azt állítani, hogy semmi értékelhető nincs a könyvben, de ilyen erőltetett párbeszédeket, izzadtságszagú szereplőket és silány krimit tartalmazó kötetet talán még nem is olvastam, és duplán fáj, hogy olyan szerző követte el, akinek ha megtudom, hogy új könyve jelenik meg, elsőként vásárolom meg.