What do you think?
Rate this book
Glens Falls
Engedj el
James Penningtonnak két kamaszfiát és önmagát is a felszínen kell tartania bántalmazó, alkoholista felesége mellett. James mindent megpróbál megtenni, hogy kikerüljön felesége karmai közül, és megvédje a fiait. Az őrület közepén úgy határoz, hogy naplóban rögzíti a múltat, elmeséli, hogyan is került számító felesége csapdájába. Visszarepül az időben a hetvenes évek New York Cityjébe, ahol az egyetemisták felhőtlen életét élve csak az apja általi elvárásokkal kell megküzdenie. Azonban egy bulizós este során megismerkedik egy gyönyörű tizenhét éves lánnyal, és az egyéjszakás kaland örökre összeköti a sorsukat. Maggie hamarosan visszatér James életébe, és közli, hogy gyereket vár. James úgy dönt, hogy felelősséget vállal, és miután apja kitagadja, az északi Glens Fallsba költözik, és teljesen új életet kezd tinédzser feleségével, ezzel örökre szakítva gazdag városi életével. Azzal csak később szembesül, hogy Maggie súlyos pszichés gondokkal küzd. Vajon Jamesnek hogyan sikerül az őrület közepette felnevelnie fiait, miközben a felesége egyre inkább csúszik le a lejtőn?
464 pages, Paperback
First published September 2, 2021
2 people are currently reading
26 people want to read
About the author
Gabriella Szaszkó
50 books38 followersGabriella Szaszko is a Hungarian author who writes mostly literary fiction novels. Her books explore themes centered around trauma, mental health, and addiction. She has a master’s degree in psychology, hence the interest in healing and mental disorders.
She has published nine novels altogether at Maxim Publishing House since 2016.
She has also worked as a freelance literary translator for several years now. Her translations include authors such as Krystal Sutherland, Marissa Stapley, Stephanie Perkins and Daniel Kraus.
Originally from Hungary, she has lived in three countries. She currently calls Stratford-upon-Avon home in the United Kingdom.
https://www.instagram.com/gabriellasz...
https://www.tiktok.com/@gabriellaszaszko?
https://szaszkogabriella.com/index.ph...
She has published nine novels altogether at Maxim Publishing House since 2016.
She has also worked as a freelance literary translator for several years now. Her translations include authors such as Krystal Sutherland, Marissa Stapley, Stephanie Perkins and Daniel Kraus.
Originally from Hungary, she has lived in three countries. She currently calls Stratford-upon-Avon home in the United Kingdom.
https://www.instagram.com/gabriellasz...
https://www.tiktok.com/@gabriellaszaszko?
https://szaszkogabriella.com/index.ph...
Ratings & Reviews
Friends & Following
Create a free account to discover what your friends think of this book!
Community Reviews
Displaying 1 - 5 of 5 reviews
October 22, 2021
A fene akarta a péntek estét bőgicséléssel tölteni… köszi, Gabi…
Nagyon szerettem ezt a könyvet, azt hiszem, ez a kedvencem az összes Pennington közül, pedig ez sem kevésbé keserédes, mint a többi.
A borító csodaszép és az egész könyv illik az őszi melankóliához.
Nagyon szerettem ezt a könyvet, azt hiszem, ez a kedvencem az összes Pennington közül, pedig ez sem kevésbé keserédes, mint a többi.
A borító csodaszép és az egész könyv illik az őszi melankóliához.
January 8, 2022
A szerző Pennington-testvérek sorozata az egyik legmeghatározóbb családregény volt, amit eddig olvastam. Felkavaró és mély nyomokat hagyó történet, amelyben folyamatosan válaszokat keresünk a felfoghatatlan események és elveszett sorsok sorára. Éppen ezért kíváncsian vártam a sorozat előzményregényét, amelyet Chris és David édesapja, James szemszögéből olvashatunk. Bár sok olyan dolog van a történetben, amire egyszerűen nem léteznek válaszok, számos esemény és annak következményei érthetőbbé válnak a regény által.
A történet két idősíkon játszódik. A múltat James papírra vetett memoárjából ismerhetjük meg, melyben elmesél mindent a kezdetektől, hogy milyen volt az élete Maggie előtt, a vele való megismerkedését, majd a közös évek szenvedéseit. A jelenben a fiúk már tinédzserek, James pedig több mint másfél évtizede éve azon dolgozik, hogy a felszínen próbálja tartani a családot, és hogy megpróbálja kiszabadítani a fiúkat és saját magát Maggie börtönéből.
Nem fogok hazudni, ez a könyv közel sem egy lélekemelő olvasmány, bár erre számítani lehetett. Engem legalább annyira kifacsart lelkileg, mintha egy pszicho-thrillert olvastam volna, amitől talán nem is állt annyira távol. Izgultam a szereplőkért, pedig pontosan tudtam, hogy mi lesz a sorsuk. És talán ez volt a legnehezebb. Mert bármilyen thrillert is olvas az ember, ugyanúgy a boldog befejezésért drukkol, de itt minden ezzel kapcsolatos remény eleve el volt veszve.
Az írónő nagyon szép stílusban ír, de amit mégis a legkiemelkedőbbnek tartok a könyveiben az az, hogy milyen mélységgel tudja átadni a szereplők érzéseit és fájdalmát. Számtalan alkalommal kaptam magam azon, hogy együtt könnyezek Jamessel a kilátástalansága miatt. A karakterek mind sokrétűek, közülük is Maggie volt talán a legkomplexebb, annak ellenére, hogy minden porcikámmal gyűlöltem őt. Sejthető, hogy ő is fog kapni egy szemszöget egy további regényben, de őszintén szólva nem biztos, hogy szeretnék bepillantást nyerni az ő beteg elméjébe és kifacsart gondolataiba. Kiemelkedőnek tartom, ahogy a szerző rétegről rétegre megmutatja, hogy az elszenvedett (sokszor gyerekkori) traumákat hogyan cipelik magukkal az emberek, és hogy ez hogyan gyűrűzik tovább a generációkban. A történet során különösen Christ szerettem meg. Csodálatos gyerek volt és a szívem szakadt meg minden alkalommal, amikor arra gondoltam, hogy miként ért véget az ő története.
Sokszor haragudtam Jamesre, mert szerintem tudott volna segítséget kérni, ha igazán akar. *SPOILER* {Volt egy pont, amikor az apja nyitott felé, és ha akkor ott félreteszi a korábbi sérelmeit a fiai kedvéért, menő ügyvédként valószínűleg tudott volna segíteni neki. A másik pedig az, hogy a 70-es, 80-as, de 90-es évekre különösen igaz, hogy voltak már mindenki számára hozzáférhető áru kamerák és diktafonok, ha megpróbálta volna, annyi bizonyítékot tudott volna felmutatni Maggie ellen a bíróságon, hogy biztosan kétség sem merült volna fel, hogy igazat mond. Szintén találhatott volna tanúkat, hiszen Maggie folyton bulizni járt, ahonnan részegen jött haza és volt egy rakás szeretője is, amit nehezen tudott volna a tökéletes feleségeként eladni.}
Összességben ez egy nagyon jó stílusban megírt, megrázó és elgondolkoztató történet, ami akár a Pennington-testvérek sorozat ismerete nélkül is olvasható. Bár legközelebb szívesen olvasnék egy kicsit pozitívabb hangvételű történetet is a szerzőtől, nagyon örülök, hogy olvashattam ezt a kötetet is, mert igazán mély nyomot hagyott bennem.
http://veronikasreaderfeeder.com/szas...
A történet két idősíkon játszódik. A múltat James papírra vetett memoárjából ismerhetjük meg, melyben elmesél mindent a kezdetektől, hogy milyen volt az élete Maggie előtt, a vele való megismerkedését, majd a közös évek szenvedéseit. A jelenben a fiúk már tinédzserek, James pedig több mint másfél évtizede éve azon dolgozik, hogy a felszínen próbálja tartani a családot, és hogy megpróbálja kiszabadítani a fiúkat és saját magát Maggie börtönéből.
Nem fogok hazudni, ez a könyv közel sem egy lélekemelő olvasmány, bár erre számítani lehetett. Engem legalább annyira kifacsart lelkileg, mintha egy pszicho-thrillert olvastam volna, amitől talán nem is állt annyira távol. Izgultam a szereplőkért, pedig pontosan tudtam, hogy mi lesz a sorsuk. És talán ez volt a legnehezebb. Mert bármilyen thrillert is olvas az ember, ugyanúgy a boldog befejezésért drukkol, de itt minden ezzel kapcsolatos remény eleve el volt veszve.
Az írónő nagyon szép stílusban ír, de amit mégis a legkiemelkedőbbnek tartok a könyveiben az az, hogy milyen mélységgel tudja átadni a szereplők érzéseit és fájdalmát. Számtalan alkalommal kaptam magam azon, hogy együtt könnyezek Jamessel a kilátástalansága miatt. A karakterek mind sokrétűek, közülük is Maggie volt talán a legkomplexebb, annak ellenére, hogy minden porcikámmal gyűlöltem őt. Sejthető, hogy ő is fog kapni egy szemszöget egy további regényben, de őszintén szólva nem biztos, hogy szeretnék bepillantást nyerni az ő beteg elméjébe és kifacsart gondolataiba. Kiemelkedőnek tartom, ahogy a szerző rétegről rétegre megmutatja, hogy az elszenvedett (sokszor gyerekkori) traumákat hogyan cipelik magukkal az emberek, és hogy ez hogyan gyűrűzik tovább a generációkban. A történet során különösen Christ szerettem meg. Csodálatos gyerek volt és a szívem szakadt meg minden alkalommal, amikor arra gondoltam, hogy miként ért véget az ő története.
Sokszor haragudtam Jamesre, mert szerintem tudott volna segítséget kérni, ha igazán akar. *SPOILER* {Volt egy pont, amikor az apja nyitott felé, és ha akkor ott félreteszi a korábbi sérelmeit a fiai kedvéért, menő ügyvédként valószínűleg tudott volna segíteni neki. A másik pedig az, hogy a 70-es, 80-as, de 90-es évekre különösen igaz, hogy voltak már mindenki számára hozzáférhető áru kamerák és diktafonok, ha megpróbálta volna, annyi bizonyítékot tudott volna felmutatni Maggie ellen a bíróságon, hogy biztosan kétség sem merült volna fel, hogy igazat mond. Szintén találhatott volna tanúkat, hiszen Maggie folyton bulizni járt, ahonnan részegen jött haza és volt egy rakás szeretője is, amit nehezen tudott volna a tökéletes feleségeként eladni.}
Összességben ez egy nagyon jó stílusban megírt, megrázó és elgondolkoztató történet, ami akár a Pennington-testvérek sorozat ismerete nélkül is olvasható. Bár legközelebb szívesen olvasnék egy kicsit pozitívabb hangvételű történetet is a szerzőtől, nagyon örülök, hogy olvashattam ezt a kötetet is, mert igazán mély nyomot hagyott bennem.
http://veronikasreaderfeeder.com/szas...
December 8, 2022
Miután abbahagytam a sírást ezek a sorok jutottak eszembe:
„"Sir, I think he's bleeding out"
And some things you just can't speak about”
Zseniális könyv.
Mindig tudtam, hogy kell egy bizonyos alaphangulat ahhoz, hogy egy Szaszkó Gabi könyvet a kezembe vegyek, és azt is tudtam, hogy fel kell rá készüljek lélekben, hogy ripityára tör. Nem sikerült felkészülnöm, legalább is annyira nem, amennyire szerettem volna. Ugyanakkor azt hiszem, hogy bizonyos pillanatokban egy jó sírás mindenkinek kell.
James története magával ragadott az első pillanattól kezdve. A Pennington-testvérek sorozat olvasása után nagy vonalakban már megvolt az események láncolata a fejemben, mégis egy teljesen más perspektívát nyitott ki az Engedj el számomra.
Maggie iránt enyhülést kezdtem érezni az elején (a végére természetesen visszanyerte a korábban kialakított képemet), de ebből is látszik számomra, hogy valami mennyire nem fekete vagy fehér.
Annyiszor megfordult a fejemben, hogy mi lett volna, ha nem James a fiúk apja, és nem akarnék abban a világban élni, és valószínűleg olvasni sem szeretnék róla, mert a hideg rázna tőle. Akárcsak most, az utolsó előtti fejezettől.
Amit még imádtam az Engedj el-ben, hogy éreztem benne az Írónőt. Valahogy mindig ott lapult a sorok között, akár egy-egy párbeszédben, akár a leírásokban.
Ez a kötet egyszerre volt varázslatos és félelmetes, boldog és szomorú, reményteli és teljesen elveszett.
Alig várom, hogy a kezemben tarthassam a Glens Falls 2. részét🤍🤍
„"Sir, I think he's bleeding out"
And some things you just can't speak about”
Zseniális könyv.
Mindig tudtam, hogy kell egy bizonyos alaphangulat ahhoz, hogy egy Szaszkó Gabi könyvet a kezembe vegyek, és azt is tudtam, hogy fel kell rá készüljek lélekben, hogy ripityára tör. Nem sikerült felkészülnöm, legalább is annyira nem, amennyire szerettem volna. Ugyanakkor azt hiszem, hogy bizonyos pillanatokban egy jó sírás mindenkinek kell.
James története magával ragadott az első pillanattól kezdve. A Pennington-testvérek sorozat olvasása után nagy vonalakban már megvolt az események láncolata a fejemben, mégis egy teljesen más perspektívát nyitott ki az Engedj el számomra.
Maggie iránt enyhülést kezdtem érezni az elején (a végére természetesen visszanyerte a korábban kialakított képemet), de ebből is látszik számomra, hogy valami mennyire nem fekete vagy fehér.
Annyiszor megfordult a fejemben, hogy mi lett volna, ha nem James a fiúk apja, és nem akarnék abban a világban élni, és valószínűleg olvasni sem szeretnék róla, mert a hideg rázna tőle. Akárcsak most, az utolsó előtti fejezettől.
Amit még imádtam az Engedj el-ben, hogy éreztem benne az Írónőt. Valahogy mindig ott lapult a sorok között, akár egy-egy párbeszédben, akár a leírásokban.
Ez a kötet egyszerre volt varázslatos és félelmetes, boldog és szomorú, reményteli és teljesen elveszett.
Alig várom, hogy a kezemben tarthassam a Glens Falls 2. részét🤍🤍
October 1, 2023
Egy folyót sírtam ezen a könyvön, esküszöm megrázóbb volt mint egy CoHo könyv. Ennek ellenére imádtam, Szaszkó Gabriella fantasztikus írónő.
Displaying 1 - 5 of 5 reviews