"Mire felnövünk, sorsunk forgatókönyvéből már jelentős fejezetek megváltoztathatatlannak tűnnek. Sejtjeinkben hordozzuk felmenőink traumáinak nyomait; szüleink, nagyszüleink ránk örökítették a megdönthetetlennek tűnő életigazságokat; zsigereinkbe égtek a bizalom, a bizalmatlanság, a szeretet és a szeretetlenség tapasztalatai. Már számos saját krízist vagy mélyen ható egyéni traumát is megéltünk, és kialakultak a válaszaink, ismétlődő megoldó-kulcsaink is ezekre a helyzetekre.
Vajon a felmenőinktől kapott lelki sebek, kötődési zavarok, érzelmi és viselkedési mintázatok életünk végéig meghatározzák a sorsunk alakulását? Meddig tart a transzgenerációs örökség hatása, és hol kezdődik a szabad akarat? Mikor és hogyan léphetnek működésbe saját sorsformáló erőink?
Ebben a kötetben életünk legbefolyásolóbb erejű témáinak vizsgálatára hívom az olvasót. Sorra vesszük azokat a tényezőket, amik a párkapcsolataink alakulására hatnak, meghatározzák a pénzhez, sikerhez fűződő viszonyunkat, befolyásolják a testi-lelki egészségünket, és előrevetítik, hogyan reagálunk a nehézségekre. A kérdés mindig az, hogy szabad akarattal mekkora változást érhetünk el, és hogyan teremthetünk magunknak olyan életet, amely a leginkább megfelel az elképzeléseinknek." - Orvos-Tóth Noémi
Számomra kicsit vegyes érzés volt, nagyon fontos téma, gyakorlatias, példákon keresztül mutatja be a helyzeteket és valóban jól használható önismeret fejlesztésére. Viszont helyenként felszínes, nem megy bele igazán a részletekbe. Első, bevezető olvasmánynak a témában szerintem jó, viszont aki már olvasott hasonló könyveket, annak sok újdonságot nem ad.
A kötet esetleírásokból áll, illetve ennek magyarázataiból. Igaz, hogy nem annyira részletesen, de így olvasás után úgy gondolom, hogy nem a személyek a fontosak, hanem amire rá akar vezetni a szerző. Több történet, azonban egy dolog összeköti az összeset: tudattalanul is a gyermekkori, vagy a szüleink, nagyszüleink traumái vannak ránk hatással.
A másik oldalon viszont igen részletes. Ugyanis hosszabban taglalja, hogy a csecsemőkori élményeink mennyire meghatároznak bennünket, majd pedig az utódainkat. Mert az érzelmi elérhetetlenség a szülő részéről is trauma az éppen még csak a világra csöppent baba számára. Ez első olvasatra túl misztikusnak, vagy egyenesen hülyeségnek tűnik? Ezért érdemes elolvasni a könyvet, mert Noémi ezt sokkal szebben vezeti le. A tudományos magyarázatokat érthetően és olvasmányosan adja át most is.
A Szabad akarat nagyon szépen meséli el, hogy minden mindennel összefügg. Vagyis éppen mindenki mindenkivel. Nem csak család szinten, hanem a mikrokörnyezetünkben, a nemzetünkben, és ez a világ alakulására is hatással van. Ahogyan naponta rakódik le Budapest házaira a szmog, és évtizedek alatt festi át más színűre, úgy a társadalmunkban is egyre csak halmozódnak a fel nem dolgozott érzések, problémák, amik hosszú távon hatással vannak a mindennapjainkra is. Mi vagyunk az a generáció, akinek egyszerűen muszáj lépnie, hogy az egyén mellett a közösség is elindulhasson a gyógyulás útján.
Orvos-Tóth Noémi munkásságának hatalmas érdeme, hogy egy nagyon széles közönséghez juttatott el egyébként nagyon alapvető gondolatokat, és sokan neki köszönhetően indultak el az önismeret útján, és kezdték el megpiszkálni a családi múltat. A magyar egy szarrá traumatizált társadalom, szóval nagy szükségünk volt erre, bármit, ami közelebb visz a gyógyuláshoz, nagy szeretettel üdvözlök.
Ugyanakkor nekem a Szabad akarat túlságosan egyszerű, "lebutított", populáris. Borzasztóan "sztorizós" - a könyv nagyrészét tulajdonképpen elmesélt történetek adják, közbe-közbeszúrt pszichológiai magyarázatokkal. Amit pedig végképp nehezen fogadtam be, azok a témákat alátámasztó vers-és dalrészletek.
Nem annyira értettem a könyv szerkezetét sem - a három fejezetből az első a pénzről, a pénzhez való viszonyunkról szól. A második, az önfeladás történetei, és a harmadik, a megküzdési technikák már bír létjogosultsággal, de nekem nem egészen világos, hogy az első blokknak miért a épp pénz került a fókuszába.
4.5 csillag, sokkal jobb, mint az Örökölt sors, sikerült (majdnem teljesen) kijavítania annak gyengeségeit. Azonban túl kevés szó esik a megküzdési stratégiákról, úgy éreztem, hogy azt a részt elég “megúszósra” vette a szerző. Értem, hogy nincs egy adott képlet, ami mindenki számára megoldást nyújthat, de a könyvben leírt technikákba jó lett volna mélyebben is belemenni.
Ettől függetlenül a sztorik mellett/között is ír a lelki dinamikák mögött meghúzódó okokról, amivel így kvázi közvetetten még több megküzdési stratégiát kapunk. De ezeket csak akkor “nyerhetjük ki” a könyvből, ha olvasás közben beletesszük az energiát, hogy gondolkozzunk rajtuk és összevessük a saját helyzetünkkel.
Mindenképp ajánlom, nagyon olvasmányos könyv, tele érdekesebbnél érdekesebb sztorikkal.
Amennyire az 'Orokolt sors' - ot taszította a lelkem, a testem, az elmém, a tudatom, a tudatalattim, a mindenem, úgy a 'Szabad akarat' nem épp szabad akaratosan utat tört felém, én pedig engedtem a huszadik jelzés után, hogy akkor most rendben, megveszlek és elolvaslak. Azt hiszem, rajottem a könyv kapcsán, hol akadtam el az írásban. Mert ahogy eddig nyúltam és dolgoztam fel a témákat a cikkeimben, az valahogy elromlott, vagy nem is elromlott, de... elfogyott. És megszuletik/ett bennem az új irány. Ami jó.
A Transzgeneracios kérdéseket olvasva, és válaszolva rájuk, erre is szüksége volt a lelkemnek. Nem is azért, mintha eddig ezekkel nem foglalkoztam volna, mert de. Hanem inkább mindig jó érzés, ha az ember fogékony rá, hogy szembejonnek olyan kérdések, amik nem ismeretlenek, mégis a legegyszerubb módon állítanak meg bennünket.
nem akar semmit, ahogy mi sem akarunk valójában semmit. De vajon a semmi akarás mennyire jön belőlünk?
tényleg jól érzem magam itt és most, vagy valójában csak beteljesitek egy vágyat? tényleg a helyemen vagyok itt és most, vagy valójában csak annyira beleivodott a szervezetembe, a verembe, az ereimbe, hogy már saját magam is elhiszem, hogy ez számomra a legbecsesebb tökéletesség?
Az onismeret nem luxus. a trauma, a múlt nem múlik el csak azért, mert azt hiszük, ha nem foglalkozunk vele, eltunik. 'az, ami megtörtent, nem múlik el már soha.' de attól még lehet úgy élni, ahogy valójában akarunk. ☀️
Értékes, hiánypótló olvasmánynak tartom. Az elején nem igazán értettem a cím miértjét, és egy kicsit úgy tűnt, mintha magyar Yalom lenne. Aztán egy mondattal óriási fordulathoz juttatott és más irányba terelte az olvasási élményemet. Valószínű ez a mondat mindenkinek más. Nagyon örvendek, hogy eljutott eddig egy magyar pszichológus, hogy közkinccsé tegyen ilyen értékes felismeréseket, amelyeket a könyvben is taglal. Bízok abban, hogy az egész mostani magyar generációra hatással van - ahogy az Örökölt sors is -, és tudunk változtatni a szószoros értelmében vett ÖRÖKÖLT merev gondolkodáson, berögződéseken, megfelelési kényszereken, félelmeken és még sorolhatnám. Komoly felismerésekhez juttatott egyénileg - hiszem, hogy társadalmi szinten is megteheti.
Nekem személyesen jobban tetszett, mint az Örökölt sors, a felismerések mellett kezünkbe adja a "hogyan tovább"-ot is, segít alkalmazni a tanultakat.
Vegyes érzéseim vannak a könyvvel kapcsolatban. Arra tök jó, hogy felkeltse az érdeklődést, és végignézve a kommenteken, kocsmákon, munkahelyeken, stb. van mit formálni... Szóval minden, ami jó eszközzel, módszerrel népszerűsíti, hogy foglalkozzunk az egészségünkkel, az szuper. Mivel sok a laikus olvasó (pl.: én), ezért ez a módszer szerintem az egyik legkézenfekvőbb, hogy felkeltse az érdeklődést. Tudományos szempontból közelítve találtam pár hiányosságot. Szeretem, ha pontosan megjelölik a forrást és nem tippelgetésekkel, vélekedésekkel van alátámasztva, mert anélkül csak mesebeszéd, pipafüst. A verseket teljesen feleslegesnek éreztem. Az a gondolat szuper, hogy mutat egy teljesen új értelmezést rájuk, amire eddig sosem gondoltam, de nekem ez túl sok volt. Egy-két vers elég lett volna számomra. Nem értem, miért van fejezetekre bontva a könyv mondanivalója, nem látom a köztük levegővételt, a határokat. Mintha minden egyes fejezet ugyanazt mondaná, nincs bennük új elem, nem látható köztük a tartalmi tagolás/elkülönülés. Ha tényleg van benne tudományosan nem helytálló megfogalmazás, vagy rosszul választott példa, akkor az ilyen szitukra egy későbbi könyvben érdemes jobban odafigyelni. Mindezzel együtt jó arra, hogy a lelki egészség fontosságára felhívja a figyelmet, szóval hajrá.
Onsegito konyv a javabol, minden jo es rossz ertelemben veve. Maga a tema nagyon erdekes es aktualis is. Osszessegeben nezve orulok, hogy elolvastam. Ami meglepett, az az, hogy olyan erzesem volt, mintha butitva lett volna minden megfogalmazva a konyvben, hogy minel nagyobb reteg ertse. Egy klinikai szakpszichologustol mast vartam. Ami meg a hitelet vette nekem az az volt, hogy rengeteg megtortent esetet es beszelgetest dolgozott fel az iro, mondvan, hogy ezek mind igaz tortenetek. Olyan sterilek es olyan eletszerutlenul vannak megfogalmazva, hogy sokszor az volt az erzesem mind csak kitalalt tortenetek. A szedese a konyvnek megint csak hagy kivannivalot maga utan, ugy neznek ki az oldalak, mintha gyerekeknek terveztel volna- alig van valami egy oldalon hatalmas sortavolsagokkal. A transzgeneracios problemak nagyon is valosak, de nem ebbol a konyvbol fog az ember melyre merulni a temaban.
I had high hopes for Szabad akarat, expecting a structured, perhaps even Jungian-inspired, iterative deepening of themes. Instead, the book felt repetitive and disorganized, without a clear progression that would justify its circling back to previous points. Much of it reiterates ideas from Örökölt sors, but without adding significant new value.
The examples and stories included are rather shallow—mostly success stories where a psychological problem is neatly resolved, but without deeper exploration or complexity. This made them feel somewhat superficial, lacking the depth that could make them truly thought-provoking. At the beginning, the book introduces money as a focus, but this thread is not meaningfully developed, and by the second and third sections, any overarching theme dissolves entirely.
I enjoyed it as a very light read, but I wouldn’t buy it as a gift. Compared to Örökölt sors, this book feels significantly weaker, lacking both coherence and depth.
Mindenki szenved valamilyen függőségben, vagy traumában. Rajtunk múlik, hogy hogyan kezeljük, hagyjuk eluralkodni rajtunk vagy megpróbálunk meggyógyulni belőle. Segítséget kérni, sosem szégyen és sosem lesz késő, mert azzal csak arról gondoskodunk, hogy megosztjuk ezt a nehéz súlyt olyan emberrel akiben nagyon megbízunk. Sokszor félünk bárkinek is elmondani ezeket, mert nem tudjuk, hogy a másik fél, hogyan fog reagálni rá. Mindig van lehetőségünk dönteni, hogy kezeljük vagy elnyomjuk a helyzetet, csak az utóbbi az esetek többségében negatív következménnyel jár. Orvos Tóth Noémi különböző példákat mutatott ezekre, és arra, hogy függetlenül attól, hogy milyen súlyos a helyzet van lehetőség a megoldásra és a gyógyulásra. Csak azt kell eldöntenünk, hogy melyik utat válasszuk...
Tetszett a konyv esettanulmanyokat bemutato resze, mert ravilagit arra, hogy sokszor egy-egy dolog hattereben olyan terhek lehetnek, amiket valaki - akar akaratlanul - rank rakott, es nem vagyunk tudataban, csak nehezen eljuk meg a kovetkezmenyeit. Jol lehet kapcsolodni a tortenetekhez, mivel hetkoznapi emberek mindennapi problemairol szolnak. Az esetbemutatasok reszletesebbek mint az Orokolt sorsban es erzesem szerint jobb a valogatas is. A konyv veget viszont nagyon osszecsapottnak erzem. Mintha ott mar elfogyott volna a szerzoi ihlet, es egy kis “copy-paste”-tel letudta volna a lezarast. Pedig ott is erdekes dolgokat vet fel.
Orvos-Tóth Noémi könyve tartalmas, tele megható és tanulságos történetekkel, és könnyen érthető szakmai magyarázattal. Olvasás közben egyre jobban kedvet kaptam hogy foglalkozzak az önismerettel. Arra is rávilágít a könyv, mennyi mindenben tud segíteni a terápia, még akkor is, ha alapvetően nem hinnénk, hogy szükségünk van rá.
Fantasztikus utazásra invitál minket a szerző, gyermekkor, család, anyagiak, párkapcsolat, születés és halál kérdéseivel egyaránt szembesít, méghozzá oly módon, hogy abból számtalan Aha! élmény kerekedik. Eseteket mutat be, kategorizál, listáz, osztályoz, és emellett még segítő kérdéssorokkal is igyekszik tenni a mélyebb önismeretért.
Nyögvenyelősen indul, aztán olvasmányos lesz, a vége felé egyre jobb. De nem tetszett közel sem annyira mint az előzménye, az Örökölt sors. Az elején főleg esetek összefoglalása van, azok nekem felszínesnek tűnnek, a könyv közepén és végén vannak érdekes elméleti fejtegetések. De ott meg zavart, hogy az oldalszámok hiányoznak a hivatkozásokból.
Osszeszegeben egy nagyon hasznos es szuper konyv. Az elso harmada a konyvnek nekem annyira nem kototte le a figyelmemet, de szerintem csak azert mert nem tudtam szemelyes parhuzamot vonni a temaval. Ajanlom mindenkinek hogy olvassa, nagyon sokat lehet belole tanulni
Érdekes és átfogó önismereti könyv, transzgenerációs sérülésekről. Persze nem helyettesít egy terápiát, ahogy erre a szerző is felhívja a figyelmet, már a legelején. Ez nagyon szimpatikus volt számomra.
Érdekesebb mint az első rész szerintem, nagyon sokat adott, elgondolkodtatott mások példája. A segítő kérdések megválaszolásába mégsem tudtam még belekezdeni, talán a válaszoktól tartok. De el fog jönni az ideje annak is.
Noémi's second book was quite good, through different cas studies she showned us again that history repeats itself and we need to work with our inherited problems!
A vége, ahol a megtartó közegek megteremtéséről beszél, elképesztően, bántóan naiv. Pontosan ezek hiánya okozza a társadalmi elmagányosodást; az ilyen közegek létrehozása korántsem olyan egyszerű, sőt, bizonyos kultúrákban lehetetlen, és ezt Orvos-Tóth sztem pontosan tudja. Behoz egy problémát, amit megoldásnak álcáz.