Termőtestek

by Sepsi László

Höksring városát emberöltők óta az alapító Ergot család tartja kézben, a rendőrség hallgatólagos beleegyezésével irányítja a kizárólag itt honos hallucinogén gomba termesztését és terjesztését.
Miután egy robbanás elpusztítja a békésen vacsorázó Ergot családot és otthonukat, felbolydul a helyi alvilág, és egyre többen sodródnak bele a gombaüzletért és a város irányításáért folyó hatalmi harcokba: Zedmork, a magányos farkasként dolgozó pénzbehajtó, aki szabadidejében apja hatalmas könyvtárát bújja; a város bordélyházát üzemeltető Nesseria, akinek szembe kell néznie kiszámíthatatlan, gombafüggő fivére, Gris tetteinek következményeivel is; valamint a korrupt polgármester és csatlósai, akiknek szintén megvannak a maguk tervei. Az elszabaduló erőszak féktelen áradásában éppen magáról a célról, a gombákról feledkezik meg mindenki - miközben azok rejtélyesen újabb és újabb helyeken bukkannak fel.
Sepsi László nagyszabású regénye mesterien ötvözi a noir és a thriller műfaji elemeit fantasztikummal átszőtt biofilozófiával és metafikciós játékokkal; spiclik, dílerek, örömlányok, kártevőirtók és képregényhősök járják képtelen haláltáncukat a gombák labirintusában.

"Mind másra jó, mind mást ígér, az egyiktől könnyed álmokat látsz, és ha eladod, meggazdagszol belőle, a másiktól bepillanthatsz a múltba és a jövőbe, a harmadiktól beszélhetsz magával Höksringgel, a negyediktől pedig vérrögöket hánysz majd, és hörögve kimúlsz. És van olyan is, amelyiknek egyszerűen fahéjíze van, de ezen kívül semmi különös."

624 pages, Paperback

First published January 1, 2021

Reviews

[Kuszma · Rating 3 out of 5]

Ha az első negyven oldalban az ember premier plánban kap egy öregasszonyt, aki kutyástól beleolvad a betonba egy gigantikus robbanás után, majd egy fojtogatós nemi erőszakot, végezetül egy fagylalttölcsérrel kivájt szemet, akkor azért lehet sejteni, az írónak nem kenyere a finomkodás. Inkább bedobja az olvasót az általa konstruált erőszak kozmoszába, hogy csak úgy nyekken. Ezt Sepsi a jelzőhasználattal is kihangsúlyozná, ami minden, csak nem kifinomult* - szóval bemelegítés nélkül nekiáll letömködni a torkunkon Höksring, a gombaváros vériszamos történetét. Ami, mit mondjak, lehetne vállalható stratégia, még ha nekem nem is tetszik. Ám itt vegyük jegyzőkönyvbe: ez egy 600 oldalas monstrum. Lenne idő tehát építkezni. Viszont ezzel a durrbele módszerrel a szerző feladja a fokozatosság eszközét, azt, hogy lépésről lépésre értesse meg velünk, a történet tere miért maga a merő iszony. Kezdhetné például valami szimpla vészjóslóval, aztán továbbmenne az enyhén hátborzongató felé, és így tovább, téglánként rakná össze a katarzis tornyát, hogy aztán – betetőzésképpen – megmártóztasson minket az igazi, elviselhetetlen borzalomban. De ha már az elején kivájnak egy szemet egy fagylalttölcsérrel – fagylalttölcsérrel? miért pont fagylalttölcsérrel???** -, akkor utána hová lehet továbblépni? Megmondom: sehová.

Hozzáteszem: ez egy jobb sorsra érdemes történet. A városról, ami egy rejtelmes hallucinogén gomba terítésére építette fel az identitását, és amit ősi családok uralnak – hogy aztán az egyik ősi család dicstelen veszte után kitörjön a drogterjesztő hálózatért vívott kíméletlen háború, aminek során – természetesen – hullanak a jók is, meg a rosszak is, halomba. Úgy vélem, ez eleve olyan szinopszis, ami erőt sugároz, tök felesleges hát rápakolni az indokolt brutalitásra még egy csomó indokolatlant is. Olyan benyomásom támad tőle, mintha leplezne a szerző valamit. Például hogy a párbeszédei életszerűtlenek, az akciójelenetei zavarosak, szereplői pedig... hát, tudom, hogy szóismétlés, de: ők is életszerűtlenek. Következésképpen nem érdekel különösebben, hogyan végzik. A történet felszíne alatti réteg pedig (az ún. „mélyebb értelem”) nem több egyszerű analógiánál a romlásról, ami penészként fal fel élőt és élettelent. Igen, mintha a verbális agresszió csak bizonyos alapvető hiányosságokat akarna leplezni. Olyasfajta keménység, ami bizonytalanságot takar.

Szóval lehetett volna ez egy szépirodalmi igénnyel megírt, biohorrorba tartó minőségi bűnregény. Hogy nem lett, az arányérzék hiányának tudható be. Túl harsány ez a világ, a harsányság pedig elemeli a közvetlen tapasztalásból, ezáltal pedig súlyából is veszít. Nem kúszik a bőr alá, éppen csak olyan animális és primer ösztönöket csiklandoz meg, mint az undor meg a düh. Ez pedig kevés ahhoz, hogy hatszáz oldalon keresztül érdekeljen.

* A levegő például olyan pállott, mint "egy Alzheimeres öreg pelenkájába szorult három napos fing". No most az ilyen hasonlat, azt gondolom, kimeríti az indokolatlan olvasóbasztatás fogalmát. Mi értelme van az ilyen hasonlatnak? Azon túl, hogy inkább mégse kenek magamnak egy szelet kenyeret, kösz, már nem vagyok éhes.
** Gondolom, azért fagylalttölcsérrel, mert azzal még nem vájtak ki szemet. Nem állítom ugyanakkor, hogy ez a hiány elkapart pattanásként rútította eddig az irodalom orcáját.

[Veronika Nyerges · Rating 5 out of 5]

Ez a könyv egy bizonyíték arra, hogy igenis létezik szépirodalmi igényességgel megírt zsáner, vagy zsánerelemekkel bátran teleszőtt szépirodalom, ami nem akar egyik jelzőnek sem megfelelni, miközben tocsog mindkettő mocsarában, imádtam. Imádtam a rendkívül gazdagon leírt erőszakot, aljasságot, a földön szétloccsanó koponyát, vagy a fagyitölcsérrel kinyomott szemet… nem szokásos fajta. Kicsit krimi, kicsit thriller, néha noir, és weird, valami atompontos, nagyon könnyen csúszós, de hibátlan szöveggel tálalva. Itt-ott mintha paródia is lenne, vagy Hörsking maga az emberiség paródiája? Több-e az ember, mint a gomba?
Hörsking városában sajátos drog terjed: különböző hatású gombák. A gombapiacot kézben tartó család háza a családdal együtt felrobban a regény elején (nagyon érzékletesen sikerült megjeleníteni az ehhez köthető haláleseteket is, nemcsak színes mozivá varázsolja a könyvet Sepsi, de meg a szagok is átjönnek), vagyis többen is rá akarják vetni magukat a szabaddá vált piacra. Ki is lenne a legmegfelelőbb gombaterjesztő a jövőben, a pézbehajtó, vagy a nyilvánosháztulaj, esetleg a korrupt polgármester?
A gomba holtakkal táplálkozik és terjed, és a gomba itt drog, egy olyan drog, ami csak ebben a városban terem, de ettől még drog, ami teljesen irányítása alá veszi a várost, az embereket. Na a szöveg is alkalmakodik ehhez. Miközben a szöveg burjánzik, a cselekmény dübörög, minden nagyon élénken színes és szagos, pl a hajnalt vesekőtől véres húgyhoz hasonlítja, a sérült fejet frissen megreszelgetett krumplihoz, a fiatal pár azon gondolkozik, hogy a lakásukban lévő hullát a szobában vagy a fürdőben praktikusabb-e feldarabolni, és Amanita egy olyan hölgy neve, aki mondjuk valami csoda folytán életben marad (a gyilkos galóca művészneve pedig az Amanita muscaria).
Biztos sokaknál kicsapja a biztosítékot, de nálam telitalálat.

[gbkMnkii · Rating 5 out of 5]

I really liked this book, my first encounter with the author but hopefully I'll have a chance to read other books from him. I believe the reason why I choose this book at first place because I've got a vibe of Attila Veres's book. (Éjféli iskolák, Odakint sötétebb)
I recommend this book because there are not so many books on the market in this genre.

[HU - Paperback]