Hogyan nőnek fel gyermekek, akiknek nincsenek szülei? Milyen élet vár azokra, akikről lemondtak? Válhat boldog felnőtt azokból, akiket megkínoztak, bántalmaztak? Létezhet mély, elválaszthatatlan lelki kapcsolódás ott, ahol a vér köteléke semmit sem jelent? Születhetnek őszinte barátságok? Kitarthat testvériség szülői összetartás nélkül? Juthat szeretet azoknak, akiknek sosem mutatták meg, milyen az? Egyszerűen: létezhetnek még csodák?
Marion Leroux mára Párizs legbefolyásosabb madámja. Gyermekkorát szülei halála után árvaházban töltötte, majd onnan kiszabadulva annak szentelte életét, hogy két húgát magához vehesse. Ennek érdekében pedig semmitől nem riadt vissza. Colette nővére befolyásának köszönhetően a gyermekéveiknek helyt adó árvaház intézményvezető apácájává válik. Célja, hogy az egyház sérthetetlenségével visszaélőktől óvja és védje az ott élő kislányokat, még akkor is, ha mindeközben ő maga is megbocsáthatatlan bűnöket követ el.
Léa a legfiatalabb és zabolázhatatlan Leroux lány, Franciaország ünnepelt balerinája. Nővérének köszönhetően kevés időt töltött az árvaház falai között, ma mégis boldogtalan. Kicsapongó, lázadó természete felnőtt korukra, úgy tűnik, éket ver a három nővér közé.
Nagyon erőteljes és érzelmes regényt olvastam, szerettem és teljesen kikapcsoltam az olvasás közben! Az cselekményvezetés rengeteg érzelmet dolgoz fel, Léát néha nagyon szívesen felpofoztam volna a hisztijei miatt, Marionnt azonban sokszor megöleltem volna. Nagyon sokrétű a történet és nagyon gyorsan ragadnak magával az események. Az időbeli ugrások most ebben az esetben egyáltalán nem zavartak és nagyon sokat adott ahhoz, hogy ezáltal jobban megismerjük a szereplőket és a cselekedeteik mögött húzódó okokat és miérteket. Biztos vagyok abban, hogy megismerkedem az írónő többi kötetével is!
Kemény témákat dolgoz fel a könyv, de csak azért 3,5 csillag mert nem ez a kedvenc regényem az írónőtől. Mindenesetre ajánlom mindenkinek, aki szereti Belle könyveit!