Szőlőssy Dalma, egy sváb-magyar család ifjú kisasszonya, apja rokoni kapcsolatainak köszönhetően Bécsbe utazik, hogy az osztrák főváros egyik legelegánsabb szállodájában szobalányként próbáljon szerencsét.
Egy félig-meddig véletlen okán azonban néhány hét elteltével a recepción találja magát, ahol kolléganőivel nem csupán a neves hotel mindennapjait forgatják fel, hanem belevetve magukat a pezsgő város forgatagába, a saját életüket is. Hogyan válik egy félénk budapesti lány érett, a nők egyenjogúságáért harcoló fiatalasszonnyá? Mennyit ér a barátság az olykor emberpróbáló időkben? Valóban felment-e bennünket a vétkeink alól a határtalan szerelem?
Palotás Petra legújabb regényében, a Recepciós kisasszonyokban a varázslatos 1920-as évekbe repít vissza bennünket, hogy részesei lehessünk egy korhű pillanatképekkel életre keltett, feledhetetlen történetnek.
A 20-as években játszódó történet az elit nappalok és a bohém éjszakák párhuzamán visz végig...eleinte nem tudtam elvonatkoztatni az írónő személyétől és egyre jobban lehangolt az az erőlködés,amit a sorok között találtam. Az egyik kisasszony karrierista karaktere épp elég érdekes lett volna úgy ahogy van, de minek is kellett belevinni a meleg szálat? Ja! Persze… Mert a 21. században ez a divat! Akkor lett vége az érdeklődésemnek, amikor a főszereplő vidéki- romantikus -naiva a karaktere, egyik pillanatról a másika dörzsölt üzletasszonnyá vált. Az látszik,hogy az “írónő” utánanézett a kor történelmének, divatjának, zeneművészetének és irodalmának, szóval a háttérmunkát értékelem, de a történetben egyre másra előkerülő szappanoperás klisékben semmi izgalmasat nem találtam. A borító viszont nagyon tetszetős🤪
Rég óta szemezgettem már ezzel a könyvvel, ugyanis az 1920-as évek és a szállodák a szívem csücskei. Valamilyen szempontból nagy csalódás volt, valamilyen szempontból azonban kifejezetten hozta az elvárt szintet :)
Kezdeném azzal, ami tetszett: - kifejezetten magával ragadott a könyv hangulata, és a rengeteg "kitöltő", amúgy felesleges jelenet is élvezhető volt számomra a hangulatfestés miatt - az E/3 narráció szintén javított a történeten, ugyanis meghaltam volna, ha Dalma picsogását kellett volna hallgatnom végig első szám első személyben - bár romantikus volt, mégis helyet kapott a többi karakter története is a lapokon, és nem csak Dalma és Oscar körül forogtak a fejezetek - Fábián Nikolett csodálatos felolvasása, minden szó szebben csengett a hangján :) új kedvenc felolvasóm!
Ami viszont nem tetszett: - a magyartalansága! Sajnos "szakmabeli" átok, hogy ennyire szemet szúr, ugyanis jövendőbeli magyartanárként sok-sok mondattan órán részt vettem, ezért nagyon bántotta a fülemet ez a rengeteg felcserélt szórend :( - szintén stilisztikai probléma, hogy a jelzők és a határozói igenevek halmozása zavaró volt már, és sokszor ezek miatt olyan kacifántosak lettek a mondatok, hogy belezavarodtam, miről is van épp szó - néhol furcsának éreztem a szóhasználatot, és kor-hűtlenné tette a szememben a könyvet a túl modern szavak használata - a történet maga nagyon kiszámítható volt szerintem, minden "csavart" előre megtippeltem - indokolatlannak tartottam benne ezt a leszbikus szálat - túlírt volt, ez tény
Dalmát nem szerettem, Berta semmilyen volt, Lotté-t talán még azt mondom, hogy kedveltem. Oscar egy béna faszi, aki idegesített, egyedül Gustav lett kedves a szívemnek ((talán Lotte is csak miatta)). Claráról pedig inkább szót sem ejtek, annyira gyűlöltem a kis esetlennek tűnő idegtépő hülye karakterét. Abszolút nem értem Dalmát, hogy miért jönne össze a csávóval, akit úgy ismer meg, hogy a barátnője szobájában fut össze vele pucéron, like...
Összességében kellemes kikapcsolódást nyújtott, szerencsére több volt a pozitív érzésem hallgatás közben, mint a negatív (minden felsorolt hülyeség ellenére). Bizonyosan folytatni fogom, amikor felkerül a 2. része is a Voizra! ((remélem abban több szó esik majd Gustavról és Liselotte-ról!))