Milyen az, amikor a saját agyad áldozata vagy? Hogyan ver át nap mint nap az agyunk, hogyan befolyásolhatjuk a saját és egymás emlékeit, miért alakulnak ki a fóbiák? Számtalan hasonló kérdéssel foglalkozik ez a könyv, elmesélve mindazt, amit már tudunk az elménk fura működéséről.
Ez a könyv nem a biológiai, neurológiai szempontból mutatja be az agyat, noha a borítón ez (is) szerepel, annál egy sokkal érdekesebb vonalat ragad meg: az agyunk működésének pszichológiai oldalát, a reakcióinkat, összegyűjtve azokat a pontokat, amikor az agyunk átver minket, amikor túlságosan leegyszerűsít és sarkít dolgokat. Erre hatással lehetnek az aktuális érzelmeink is, pl. sokkal nagyobb eséllyel találunk ellenszenvesnek valakit vagy valamit, akivel, amivel előtte nem találkoztunk, ha egyébként feszültek, stresszesek vagyunk valamiért; és fordítva, sokkal nagyobb eséllyel lesz szimpatikus valaki/valami, amikor éppen jó a kedvünk, boldogok és nyugodtak vagyunk. Az első benyomás nagyon fontos, de érdemes a saját lelkiállapotunkat is megvizsgálni "ítélethozatalkor".
A könyv tíz fejezetre tagolódik, ezekből kiderül, hogy hogyan érzékeljük a világot, mennyire fontos az érzékelésben a szemünk, hogyan mesél az agyunk történeteket és hogyan idéz fel emlékeket, miért becsülünk olyan gyakran, vagyis miért gyártunk különféle jövőszimulációkat, és miért vesszük biztosra, hogy igazunk van, amikor nincs. Hogyan befolyásolja a hangulatunk a megfigyeléseinket, mi és hogyan működik a kognitív disszonancia. (Az a helyzet, amikor egy új információ vagy tapasztalat ellentmond az addig vélt dolgoknak. Rendkívül feszült, akár ijesztő helyzet is lehet, az első ilyet, amire élénken emlékszem, 10-11 éves korom körül éltem át. Egészen addig azt hittem, mi több, biztos voltam benne, hogy a vallást és a vallási történeteket az emberek nem hiszik el, csak egyféle közösségi szerepjátékot játszanak, építik a közösségüket. Akkor döbbentem rá, hogy nagyon sokan igenis elhiszik, és a hitükért képesek bármit is megtenni és gyűlölni mindent, ami más. Rendkívül intenzív és ijesztő élmény volt.)
Mesél a tudás illúziójáról, hogy amikor belevágunk valami új dologba, pl. elkezdünk zongorázni, nagyon hamar eljutunk arra a szintre, hogy egyszerűbb dalokat le tudunk játszani. De ahhoz, hogy komolyabb zeneművek is menjenek, ahhoz hosszú hónapok, évek gyakorlása kell, ami során átmegyünk a reménytelenség és az újult erő minden fázisán.
Hogy hogyan kerülhetjük el, hogy a saját elménk csapdáiba essünk? Leginkább sehogyan, de némi tudatosság és öntudatosság, pszichológiai ismeret nem árt. Pl. nem baj, ha fontosnak tartjuk az érzelmeket, tényleg azok, de próbáljuk meg figyelmen kívül hagyni, amikor valamiről, valakiről döntést hozunk. Keressük a tényeket. Ez ma különösen nehéz, amikor ténynek álcázott álinformációk garmadája ömlik ránk mindenhonnan, de ma mégis sokkal inkább megvan a lehetőségünk, hogy tájékozódjunk, legyen szó bármiről. Éljünk vele, okosan.
Nagyon jó élmény volt olvasni a könyvet, nem volt minden újdonság, mert szeretem és keresem a hasonló témájú könyveket, de tartom annyira érdekesnek, különlegesnek és fontosnak a témát, hogy egyáltalán ne zavarjon az "ismétlés". Az elmúlt években egyetlen könyvet olvastam újra, az pedig egy másik, hasonló témákkal is, illetve a jövővel, mesterséges intelligenciákkal, egyebekkel foglalkozó kötet volt, Michio Kakutól Az elme jövője. Ez a könyv is bekerül a témába vágó gyűjteményembe. :) A fejezetek rövidek, sok bekezdésre, alfejezetre tagolódnak, rengeteg példával, kutatási esetekkel és egyebekkel példázza az egyes téziseket, és nagyon fontos, hogy Albert Moukheiber nem csak érdeklődő laikus, hanem maga is szakember, de tud érdekesen, a laikusok számára is érthetően írni.
A szerző 1982-ben született Franciaországban, a kognitív idegtudományok doktora, klinikai pszichológus és előadó a Párizs Egyetemen. Alapító tagja a neurológusok alkotta Chiasma-csoportnak, amely az emberek véleményének kialakulását vizsgálja, és a Conseil supérieur de l'audivisuel (CSA, a francia médiafelügyelet) szakértője az online dezinformációval kapcsolatos ügyekben.