What do you think?
Rate this book
Mulat a Manézs
"Bödőcs harmadik könyve a legmagasabb rangú művészet. De nem ám holmi tiritarka férfiszerelem dicsőítése! Nem. Bödőcs vaskosan kemény, fagyott pásztorkutya-dákójú, nőimádó művészetet szállít továbbra is, amely úgy csordul le az olvasónak a zsarnokságot kikiáltó okoskodás és picsogás redvás falatkáit folyton nyelni kényszerülő kiszáradt torkán, mint egy tányér ízletes oroszlánfóka-fitymakrémleves.
Mulat a Manézs! Mulassunk hát mi is, olvasó, hiszen szerencsénkre eme abszurd cirkusz-diktatúra pusztán a szerző jól ismert, élénk fantáziájának szüleménye, amelynek vajmi kevés köze van a valós jövőképünkhöz. Egy a cirkusz, egy a sátor!" Krúbi
Jubileumra készülődik Hettikánia cirkuszbirodalma: Luigi King uralomra jutásának harmincadik évfordulóját ünneplik meg fenségesen.
Van mit ünnepelni! Az egykori cirkuszigazgató az áldott nép szívére hangolódván csodásan fölvirágoztatta Cirkuszhazát: szerte az országban rózsaültetvények virítanak (s így munka is jut mindenkinek), a gáncsoskodók már csak magukban (vagy külföldön) gáncsoskodnak - mert hogyan is lehetne egészséges lélekkel piszkolni azt, ami maga az egészség, őszinteség, szépség, hazaszeretet és férfias erő?
Nehéz nap áll Hettikánia Porondmestere előtt, de ő bírja a gyűrődést ennyi év után is: kufircol (majdnem), frappáns interjút ad, nép közé vegyül, eszik, iszik, bohócorrot tesz fel, főtanácsadójával konzultál, kufircol (tényleg) és így tovább. A végére, mi tagadás, kicsit elfárad. Mert hiszen ő is emberből van, még ha különleges anyagból gyúrta is a hettikán történelem.
Bödőcs Tibor első regénye, a Meg se kínáltak a magyar vidék iránt érzett szeretet (mondhatni realista) műve volt; a Mulat a Manézs a cirkuszi bravúrokra is képes magyar nyelv karneváli dicshimnusza, szertelen, barokkosan burjánzó szatíra egy országról, amelyben a populizmus hamisítatlan zsenije uralkodik a fejszesuhanás egyszerűségével.
Mulat a Manézs! Mulassunk hát mi is, olvasó, hiszen szerencsénkre eme abszurd cirkusz-diktatúra pusztán a szerző jól ismert, élénk fantáziájának szüleménye, amelynek vajmi kevés köze van a valós jövőképünkhöz. Egy a cirkusz, egy a sátor!" Krúbi
Jubileumra készülődik Hettikánia cirkuszbirodalma: Luigi King uralomra jutásának harmincadik évfordulóját ünneplik meg fenségesen.
Van mit ünnepelni! Az egykori cirkuszigazgató az áldott nép szívére hangolódván csodásan fölvirágoztatta Cirkuszhazát: szerte az országban rózsaültetvények virítanak (s így munka is jut mindenkinek), a gáncsoskodók már csak magukban (vagy külföldön) gáncsoskodnak - mert hogyan is lehetne egészséges lélekkel piszkolni azt, ami maga az egészség, őszinteség, szépség, hazaszeretet és férfias erő?
Nehéz nap áll Hettikánia Porondmestere előtt, de ő bírja a gyűrődést ennyi év után is: kufircol (majdnem), frappáns interjút ad, nép közé vegyül, eszik, iszik, bohócorrot tesz fel, főtanácsadójával konzultál, kufircol (tényleg) és így tovább. A végére, mi tagadás, kicsit elfárad. Mert hiszen ő is emberből van, még ha különleges anyagból gyúrta is a hettikán történelem.
Bödőcs Tibor első regénye, a Meg se kínáltak a magyar vidék iránt érzett szeretet (mondhatni realista) műve volt; a Mulat a Manézs a cirkuszi bravúrokra is képes magyar nyelv karneváli dicshimnusza, szertelen, barokkosan burjánzó szatíra egy országról, amelyben a populizmus hamisítatlan zsenije uralkodik a fejszesuhanás egyszerűségével.
212 pages, Hardcover
First published October 8, 2021
14 people are currently reading
135 people want to read
About the author
Tibor Bödőcs
4 books39 followersKarinthy-gyűrűs magyar humorista.
Bödőcs Tibor 1982-ben született Zalaegerszegen. Egy zalai kis faluban, Búcsúszentlászlón töltötte gyermekkorát. Színész szeretett volna lenni, magyartanárnak tanult, de humorista lett.„Szen’lászlót” műsoraiban visszatérő motívumként, újabb és újabb aspektusokból mutatja be. 2004-ben csatlakozott a Dumaszínházhoz, és még abban az évben állandó kerettagja lett a Rádiókabarénak. Az országos ismertséget a 2005-ös Esti Showder szereplés hozta meg számára. Ebben az időszakban, a műsort gyártó Kovács Kristóf tulajdonában álló Primetime egy új esti show-t kívánt indítani, kizárólag stand uposokkal. Ennek a kísérleti rovata volt a már akkor is Showder Klub nevet viselő műsorelem Fábry Sándor műsorában.
Ekkor olyan történetekkel lett országosan ismert, mint a David Attenborough-paródia, a vendégségben lerészegedő ismerős, aki a feleségével vitázik az indulásról és az olyan mondatok, mint:
„A stílfűrész a vidék jedi-kardja.”Az ezt követően indult Showder Klub országos siker lett, az első néhány évben jól tartotta magát a nézettségi versenyben. Miként a Dumaszínház többi humoristája, Bödőcs Tibor is országos népszerűségnek örvendhetett, ezzel pedig a Dumaszínház egyik legtöbb fellépést kapó humoristája lett.
A hazai stand up szcéna egyik meghatározó alakja lett, a szilveszteri Rádiókabarék állandó utolsó fellépője lett, ez korábban Hofi Géza helye volt. Közel öt év után kilépett a Dumaszínház társulatából, és közel egy évig tévés szereplést sem vállalt. Elmondása szerint szüksége volt az önállósodásra ahhoz, hogy továbbra is a minőségi humort tudja képviselni. A szétválás ellenére nem romlott meg a viszony a Dumaszínházzal, vendégművészként gyakran fellép náluk. Visszatért a Showder Klubba is, ahonnan 2012 decemberében bejelentette kilépését.
Országos turnéit önállóan szervezi, önálló estjei az alábbi címeket viselték: Az élet értelme és kertészeti tippek, Cefre Palota, Böllérbalett, Nincs idő gólörömre. Az önálló estjeiből videóváltozatokat készít, melyeket a Comedy Central rendszeresen a műsorára tűz. Meggyőződése, hogy a humorban nincs tabu, szerinte minden és mindenki kritizálható, és aki ezt nem bírja, annak önmagával van gondja. Nehéznek tartja a munkáját, különösen a közéleti témákat illetően: a szinhaz.hu-nak adott interjújában úgy fogalmaz, hogy gyakran találkozik közönyös, tudatlan vagy elfogult közönséggel, akik nem értik. Véleménye szerint hiába mond egy jó poént egy magyar közszereplőről, ha a nézők többsége nem követi annyira a közügyeket, mint régebben.
Szövegeiben a közélet, a történelem, a kultúra és Búcsúszentlászló kocsmájának történéseit is érinti, gyakran említve kedvenc íróját, Hrabalt, illetve filmrendezőit, Tarr Bélától Quentin Tarantinoig. Az alkohol is meghatározó elem Bödőcs Tibor témái között. A pályatársak által „kis-Hofinak” is hívott humorista kétszer nyert Bon-bon díjat, mielőtt 2010-ben megkapta a Karinthy-gyűrűt. Szintén ebben az évben tett szert egy másik gyűrűre is, ugyanis megnősült, azóta pedig három gyermek édesapja lett.
Bödőcs Tibor 1982-ben született Zalaegerszegen. Egy zalai kis faluban, Búcsúszentlászlón töltötte gyermekkorát. Színész szeretett volna lenni, magyartanárnak tanult, de humorista lett.„Szen’lászlót” műsoraiban visszatérő motívumként, újabb és újabb aspektusokból mutatja be. 2004-ben csatlakozott a Dumaszínházhoz, és még abban az évben állandó kerettagja lett a Rádiókabarénak. Az országos ismertséget a 2005-ös Esti Showder szereplés hozta meg számára. Ebben az időszakban, a műsort gyártó Kovács Kristóf tulajdonában álló Primetime egy új esti show-t kívánt indítani, kizárólag stand uposokkal. Ennek a kísérleti rovata volt a már akkor is Showder Klub nevet viselő műsorelem Fábry Sándor műsorában.
Ekkor olyan történetekkel lett országosan ismert, mint a David Attenborough-paródia, a vendégségben lerészegedő ismerős, aki a feleségével vitázik az indulásról és az olyan mondatok, mint:
„A stílfűrész a vidék jedi-kardja.”Az ezt követően indult Showder Klub országos siker lett, az első néhány évben jól tartotta magát a nézettségi versenyben. Miként a Dumaszínház többi humoristája, Bödőcs Tibor is országos népszerűségnek örvendhetett, ezzel pedig a Dumaszínház egyik legtöbb fellépést kapó humoristája lett.
A hazai stand up szcéna egyik meghatározó alakja lett, a szilveszteri Rádiókabarék állandó utolsó fellépője lett, ez korábban Hofi Géza helye volt. Közel öt év után kilépett a Dumaszínház társulatából, és közel egy évig tévés szereplést sem vállalt. Elmondása szerint szüksége volt az önállósodásra ahhoz, hogy továbbra is a minőségi humort tudja képviselni. A szétválás ellenére nem romlott meg a viszony a Dumaszínházzal, vendégművészként gyakran fellép náluk. Visszatért a Showder Klubba is, ahonnan 2012 decemberében bejelentette kilépését.
Országos turnéit önállóan szervezi, önálló estjei az alábbi címeket viselték: Az élet értelme és kertészeti tippek, Cefre Palota, Böllérbalett, Nincs idő gólörömre. Az önálló estjeiből videóváltozatokat készít, melyeket a Comedy Central rendszeresen a műsorára tűz. Meggyőződése, hogy a humorban nincs tabu, szerinte minden és mindenki kritizálható, és aki ezt nem bírja, annak önmagával van gondja. Nehéznek tartja a munkáját, különösen a közéleti témákat illetően: a szinhaz.hu-nak adott interjújában úgy fogalmaz, hogy gyakran találkozik közönyös, tudatlan vagy elfogult közönséggel, akik nem értik. Véleménye szerint hiába mond egy jó poént egy magyar közszereplőről, ha a nézők többsége nem követi annyira a közügyeket, mint régebben.
Szövegeiben a közélet, a történelem, a kultúra és Búcsúszentlászló kocsmájának történéseit is érinti, gyakran említve kedvenc íróját, Hrabalt, illetve filmrendezőit, Tarr Bélától Quentin Tarantinoig. Az alkohol is meghatározó elem Bödőcs Tibor témái között. A pályatársak által „kis-Hofinak” is hívott humorista kétszer nyert Bon-bon díjat, mielőtt 2010-ben megkapta a Karinthy-gyűrűt. Szintén ebben az évben tett szert egy másik gyűrűre is, ugyanis megnősült, azóta pedig három gyermek édesapja lett.
Ratings & Reviews
Friends & Following
Create a free account to discover what your friends think of this book!
Community Reviews
Displaying 1 - 20 of 20 reviews
January 17, 2022
Huhh.
*nagy levegő*
Az a helyzet, hogy hazánk stand up comedy-sei pár éve rákaptak a könyvírásra, de akármennyire is kedvelem egyiket-másikat, nem írnak jó könyveket.
Szerintem nem sokon múlt, hogy ne adjam fel a könyv első fejezete közben… ugyanis, ami működik egy 20-30 perces stand up közben, az nem (feltétlen) fog működni 200 oldalon keresztül és ami kis mennyiségben frappáns, virtuóz szócsavarás, az itt már fárasztó és túlírt. Van olyan oldal (!), ami egy mondatból áll és akkor igazából engedékeny voltam a mondat megfogalmazással, mert valójában csak egy felsorolás.
Szerettem a rendszerkritikus, a mai Magyarországgal áthallásos dolgokat, de ezt a könyvet így is végigszenvedtem.
*nagy levegő*
Az a helyzet, hogy hazánk stand up comedy-sei pár éve rákaptak a könyvírásra, de akármennyire is kedvelem egyiket-másikat, nem írnak jó könyveket.
Szerintem nem sokon múlt, hogy ne adjam fel a könyv első fejezete közben… ugyanis, ami működik egy 20-30 perces stand up közben, az nem (feltétlen) fog működni 200 oldalon keresztül és ami kis mennyiségben frappáns, virtuóz szócsavarás, az itt már fárasztó és túlírt. Van olyan oldal (!), ami egy mondatból áll és akkor igazából engedékeny voltam a mondat megfogalmazással, mert valójában csak egy felsorolás.
Szerettem a rendszerkritikus, a mai Magyarországgal áthallásos dolgokat, de ezt a könyvet így is végigszenvedtem.
January 29, 2022
Kihelyezett értékelés, szeretettel ajánlom:
https://azonnali.hu/cikk/20220129_nem...
https://azonnali.hu/cikk/20220129_nem...
November 27, 2021
“Mer’ az új Bodőcsöt el kell olvasni.” Én legközelebb inkább nézem vagy hallgatom. Olvasva sok. Ahogy ő írja könyvében: “Ornamens ornamens hátán, cirádás cikornyák, formás faksznik.”
December 29, 2021
Ha már cirkusz, legyen teteje.
"Művészek, ugyan mit várhatunk tőlük? Bájosan kevélyek vagy öntudatosan felfújtak? Ki venné a bátorságot ítélkezni? Ó, művészi gőg, örökkön lelken rágó kukac, micsoda sértettségek, űzöttségek, dölyfök terhét raktad ezen jámborokra? Ó, sérelmek gazos mezeje, művész! Jól mondta Szurkovics, nem a tehetségesek, hanem a sértődött féltehetségek használhatók, akik szervezésbe, hatalomba menekítik gyötrelmeiket. A sértettség folyói beleömlenek a megbántottság tengerébe."
Első Bödőcs-olvasmányom. Fordulatok, de csak a szavaké, azok viszont akkora mennyiségben, hogy ha kirostálnánk őket, huszonpár oldallal maradnánk: egy ünnepnap huszonnégy órájával. De ez nem baj: ha forgatókönyvként fogjuk fel a kötetet, talán minden a helyére kerül. Ha filmre vagy deszkákra (neadjisten, akár porondra!) vinné valaki, lenne dolga bőven, főleg a forrásteremtés terén, ennek az instrukciókban, képekben gazdag világnak a költségeit semmilyen állami támogatás nem fizetné ki.
Fordítható, fordítandó, Hettikánia ponyváit akárhová felhúzhatnák (na jó, tengertelen talán csak Türkmenisztánban lenne), de egy röpke pillanatra elképzeltem, ahogy a fordító arcát kezébe temetve zokog, anyanyelvének szinonima szótárát már kifacsarta, kifogyott már szófordulataiból, és még csak a hetvenedik oldalnál tart.
"Művészek, ugyan mit várhatunk tőlük? Bájosan kevélyek vagy öntudatosan felfújtak? Ki venné a bátorságot ítélkezni? Ó, művészi gőg, örökkön lelken rágó kukac, micsoda sértettségek, űzöttségek, dölyfök terhét raktad ezen jámborokra? Ó, sérelmek gazos mezeje, művész! Jól mondta Szurkovics, nem a tehetségesek, hanem a sértődött féltehetségek használhatók, akik szervezésbe, hatalomba menekítik gyötrelmeiket. A sértettség folyói beleömlenek a megbántottság tengerébe."
Első Bödőcs-olvasmányom. Fordulatok, de csak a szavaké, azok viszont akkora mennyiségben, hogy ha kirostálnánk őket, huszonpár oldallal maradnánk: egy ünnepnap huszonnégy órájával. De ez nem baj: ha forgatókönyvként fogjuk fel a kötetet, talán minden a helyére kerül. Ha filmre vagy deszkákra (neadjisten, akár porondra!) vinné valaki, lenne dolga bőven, főleg a forrásteremtés terén, ennek az instrukciókban, képekben gazdag világnak a költségeit semmilyen állami támogatás nem fizetné ki.
Fordítható, fordítandó, Hettikánia ponyváit akárhová felhúzhatnák (na jó, tengertelen talán csak Türkmenisztánban lenne), de egy röpke pillanatra elképzeltem, ahogy a fordító arcát kezébe temetve zokog, anyanyelvének szinonima szótárát már kifacsarta, kifogyott már szófordulataiból, és még csak a hetvenedik oldalnál tart.
November 30, 2021
Ez a könyv az lehet a NER-nek, ami Chaplin The Great Dictator-e volt Hitlernek. Remélem legalább részletek eljutnak hozzájuk.
"- Legyen a kivételes állapot a normális. A nép csak az állandó készültségtől nyugszik meg. Mindig sóvárog, de szinte soha nem áll a sarkára! Hogy merre haladsz, nem tudhatod, de sulykold, hogy jó irányba! Az értelmetlen beruházások értelme az értelmetlenségük. A nép öröme nem tart tovább, mint egy csillagszóró: találj ki újabb és újabb ügyeket! Üzenj hadat a bajnak, amit te okozol! Ne öld meg őket, de ne hagy őket parttalanul élni! Válogasd meg az ellenségeidet! Mindenki művész? Nem, mindenki néző! Adj nekik műsort! Ez így érthető?”
"- Legyen a kivételes állapot a normális. A nép csak az állandó készültségtől nyugszik meg. Mindig sóvárog, de szinte soha nem áll a sarkára! Hogy merre haladsz, nem tudhatod, de sulykold, hogy jó irányba! Az értelmetlen beruházások értelme az értelmetlenségük. A nép öröme nem tart tovább, mint egy csillagszóró: találj ki újabb és újabb ügyeket! Üzenj hadat a bajnak, amit te okozol! Ne öld meg őket, de ne hagy őket parttalanul élni! Válogasd meg az ellenségeidet! Mindenki művész? Nem, mindenki néző! Adj nekik műsort! Ez így érthető?”
October 27, 2021
Tibike ír valamit, én meg elolvasom. Ez a ki nem mondott megegyezés kettőnk között. És ez egy mesterien megírt könyv. Ráadásul nagyon fontos könyv is. Amiről beszél, arról több mindenkinek beszélnie kellene. Mindezek ellenére nem ez lesz a kedvencem. Nekem továbbra is a "Meg se kínáltak" lesz a Tibike életmű koronája. Viszont ezt a könyvet ajánlom mindenkinek elolvasásra, még ha nehéz is néha. Mert ez egy fontos könyv (ha még nem mondtam volna).
November 18, 2021
Kíváncsi vagyok D.Sz.mikor tartja az első ünnepi könyvégetést a Hősök terén. De az biztos, hogy ez a könyv lesz a gyújtós. Természetesen 5*
September 25, 2022
3.5 csillag.
Na, ez az a könyv, ahol az osztályzat "az én hibám, nem a tiéd" :) - értékelem, amit ezzel a szatírával Bödőcs közvetíteni szeretne, de nehéz olvasmány volt, nehezen rágtam magam át rajta.
Legnagyobb pozitívum: ezzel a kicsit mesei, kicsit abszurd-történelmi-fantázia szatírával úgy tudott utalni a 21. századi politikai-társadalmi életre (nyilván elsősorban a magyarra, de nemcsak arra, hanem úgy en bloc a nyugati és európai tendenciákra is), hogy nem volt nagyon direkt és nagyon szájbarágós. Nekem az a halálom, hogy szinte minden modern, kortárs magyar társadalomkritikus és politizáló / politikus médiumban, művészi szövegben (regényben, színházi drámában / előadásban), amivel mostanában találkoztam, eszméletlenül direkt és szájbarágós politikai utalások vannak, hogy kb. csak a szereplők neve nem egyezik azzal meg, ami hazánkban történik éppen, annyira egyértelművé akarják tenni mindenki számára, hogy "ez most aztán egy kormány/ellenzékkritikus előadás / szöveg"... ez meg nekem nagyon nem szimpatikus, olcsó és művészileg döcögős megoldás (még akkor is, ha az üzenettel egyet is értek). Itt pedig nyilván nyomokban, az egészet nézve találtunk utalásokat a mai magyar politikai helyzetre, a kormány tevékenységére, az ellenzék munkájára is, de nem voltak kínosan egyszerű konkrét megfeleltetések.
Emellett ez a könyv kész stílusgyakorlat volt arra, hogy hogyan lehet a legegyszerűbb, legbanálisabb dolgokat is eszméletlen terjengősen, túldíszítetten, barokkosan előadni... ahogyan a mindenkori politikai elit csinálja a porhintést / parasztvakítást, eteti a jónéppel a cukrozott semmit. Ezt a fajta csapongó fogalmazást ebből a szempontból baromi izgalmasnak tartottam - de nekem ez a túlburjánzóan ornamentikus fogalmazás, és mellette csapongó struktúra (ugye a cirkuszkirályság egy napját, a nagy nemzeti ünnepet követjük nyomon, de maga a narráció össze-vissza ugrál a tényleges történések, az uralkodó hatalomra kerülésének időszaka, a király és / vagy tanácsadója belső tépelődései meg az ellenzéki megmondóember publicisztikája között) volt az, ami miatt nehezen tudtam ezt az írást megemészteni, illetve a karaktereket sem találtam kellőképpen kidolgozottnak... nyilván nem várok egy ilyen rövid, parodisztikus jellegű írástól nagyon precízen megrajzolt karaktereket, de nekem néhol a skiccek sem voltak meg, hogy egy rajzolós hasonlattal éljek.
Na, ez az a könyv, ahol az osztályzat "az én hibám, nem a tiéd" :) - értékelem, amit ezzel a szatírával Bödőcs közvetíteni szeretne, de nehéz olvasmány volt, nehezen rágtam magam át rajta.
Legnagyobb pozitívum: ezzel a kicsit mesei, kicsit abszurd-történelmi-fantázia szatírával úgy tudott utalni a 21. századi politikai-társadalmi életre (nyilván elsősorban a magyarra, de nemcsak arra, hanem úgy en bloc a nyugati és európai tendenciákra is), hogy nem volt nagyon direkt és nagyon szájbarágós. Nekem az a halálom, hogy szinte minden modern, kortárs magyar társadalomkritikus és politizáló / politikus médiumban, művészi szövegben (regényben, színházi drámában / előadásban), amivel mostanában találkoztam, eszméletlenül direkt és szájbarágós politikai utalások vannak, hogy kb. csak a szereplők neve nem egyezik azzal meg, ami hazánkban történik éppen, annyira egyértelművé akarják tenni mindenki számára, hogy "ez most aztán egy kormány/ellenzékkritikus előadás / szöveg"... ez meg nekem nagyon nem szimpatikus, olcsó és művészileg döcögős megoldás (még akkor is, ha az üzenettel egyet is értek). Itt pedig nyilván nyomokban, az egészet nézve találtunk utalásokat a mai magyar politikai helyzetre, a kormány tevékenységére, az ellenzék munkájára is, de nem voltak kínosan egyszerű konkrét megfeleltetések.
Emellett ez a könyv kész stílusgyakorlat volt arra, hogy hogyan lehet a legegyszerűbb, legbanálisabb dolgokat is eszméletlen terjengősen, túldíszítetten, barokkosan előadni... ahogyan a mindenkori politikai elit csinálja a porhintést / parasztvakítást, eteti a jónéppel a cukrozott semmit. Ezt a fajta csapongó fogalmazást ebből a szempontból baromi izgalmasnak tartottam - de nekem ez a túlburjánzóan ornamentikus fogalmazás, és mellette csapongó struktúra (ugye a cirkuszkirályság egy napját, a nagy nemzeti ünnepet követjük nyomon, de maga a narráció össze-vissza ugrál a tényleges történések, az uralkodó hatalomra kerülésének időszaka, a király és / vagy tanácsadója belső tépelődései meg az ellenzéki megmondóember publicisztikája között) volt az, ami miatt nehezen tudtam ezt az írást megemészteni, illetve a karaktereket sem találtam kellőképpen kidolgozottnak... nyilván nem várok egy ilyen rövid, parodisztikus jellegű írástól nagyon precízen megrajzolt karaktereket, de nekem néhol a skiccek sem voltak meg, hogy egy rajzolós hasonlattal éljek.
December 12, 2021
Ko(ó)rképnek kiváló, olvasmányélménynek sajnos kevésbé. Aki ismeri Bödőcs munkásságát humoristaként, annak nem lehet meglepetés a stílus, ugyanakkor ami megfelelően adagolva jól működik élőszóban, az itt már soknak érződik. Túlírt, az élvezhetőség rovására. Kár érte.
February 10, 2022
Szóvirágdzsungelen kell áttörni itt, ami pár oldal után már inkább kín, mint öröm.
Az olvasást nehezíti, hogy cselekmény egyáltalán nincs. Az áthallások nem áthallások. Nyilvánvaló telibe tolt szatíra oldalanként 200 nyelvi leleménnyel. Kijönne belőle minden napra egy új Bödőcs standup és jobb is lenne úgy.
Az olvasást nehezíti, hogy cselekmény egyáltalán nincs. Az áthallások nem áthallások. Nyilvánvaló telibe tolt szatíra oldalanként 200 nyelvi leleménnyel. Kijönne belőle minden napra egy új Bödőcs standup és jobb is lenne úgy.
December 13, 2021
Mulattató és bátor az alapgondolat, így a könyv első felét élveztem.
A második felében viszont már unatkoztam, mert nem nagyon értek újszerű impulzusok/meglepetések olvasás közben. Talán egy erősebb cselekménnyel vagy komplikációval másképp éreztem volna.
Mindenesetre nem bánom, hogy elolvastam :)
A második felében viszont már unatkoztam, mert nem nagyon értek újszerű impulzusok/meglepetések olvasás közben. Talán egy erősebb cselekménnyel vagy komplikációval másképp éreztem volna.
Mindenesetre nem bánom, hogy elolvastam :)
December 20, 2021
Nem ment. Próbáltam. Öncélú jelzőhalmozás, az elmúlt sok év minden politikai szólamának belezsúfolása. A kevesebb több lett volna.
January 18, 2022
Az ötlet és a nyelvi fordulatok egy iszonyú jó novellához tökéletesek lette volna. De így a végére elfáradt a dolog.
January 28, 2024
Mintha leülnél Bödőccsel boroznj és mesélne. A baj az, hogy hajnal 1-kor, kezdené el, te pedig már 10-re otthon akartál lenni. Páratlan abban, amit csinál, de ez most nem szórakoztatott…
December 9, 2021
Bödőcs Tibor új könyve 200 év múlva akár egy nyelvemlék is lehet, olyan széleskörűen használja a magyar szavakat. A valóságelemek kézzel tapinthatóak a történetben. Néhol el sem tudtam választani, hogy állatok vagy emberek diktatúráját látom-e. Olykor úgy éreztem vannak benne erőltetett részek. Érdekes volt a könyvet a Pan-dji vádirat (Észak-Koreai valós történetek) után olvasni. A hasonlóság néha ijesztő, főleg ha belegondolunk mi ihlette az író történetét.
September 24, 2024
Nehéz értékelést írni erről a könyvnek látszó tárgyról, történet és cselekmény híján. Kicsit olyan mintha Cserna-Szabó András és Bödőcs fogadtak volna (egy alapos beb@szás után) hogy kit tud hosszabb szó listákat elhelyezni egy "könyvben"szégyenérzet nélkül . Egyértelműen Bödőcs nyert, remélem megkapta a jutalmát is.
Borzasztó fárasztó és lusta "mű" .
Ritkán érzek ilyet, de ezt sajnálom hogy elolvastam.
Borzasztó fárasztó és lusta "mű" .
Ritkán érzek ilyet, de ezt sajnálom hogy elolvastam.
October 11, 2024
Hát erre teljesen igaz a több kevesebb lett volna. Egy 10 perces stand-up-ba valószínűleg nagyon ütne, de így csak iszonyúan elnyúltott, unalmas és önismétlő. Igazán nincs cselekménye a könyvnek, csak egy nagy rendszerkritika, hosszú körmondatokkal, és ugyanazt 50X másképp elmondva.
Ha egy rövid novellába sikerült volna belesüríteni az egészet, akkor valószínűleg 4-5 pont körül is lehetne.
Ha egy rövid novellába sikerült volna belesüríteni az egészet, akkor valószínűleg 4-5 pont körül is lehetne.
January 3, 2022
An all too realistic description of the system we live in, but very well written.
January 11, 2022
Too much. De azért jó.
December 3, 2022
A könyv eleje baromi lassan indult be, kissé túl részletesre, hosszúra sikeredett a család leírása, illetve baromi sok felsorolás volt benne, amelyek egy idő után elég zavaróak voltak.
Maga a könyv tetszett, érdekes volt a történet, a párhuzam a valósággal és Bödőcs egészen jól ír, választékosan. De nem egy kiemelkedő könyv, inkább egyszer-olvasós. Ahhoz képest pedig, hogy 200 oldal elég hosszúnak tűnt, kissé vontatottnak.
Maga a könyv tetszett, érdekes volt a történet, a párhuzam a valósággal és Bödőcs egészen jól ír, választékosan. De nem egy kiemelkedő könyv, inkább egyszer-olvasós. Ahhoz képest pedig, hogy 200 oldal elég hosszúnak tűnt, kissé vontatottnak.
Displaying 1 - 20 of 20 reviews