Lutra, a magányos vidrahím a folyó partján él, egy vén nyárfa gyökerei alatt. A folyó ellátja élelemmel, békéjét semmi sem zavarja meg, bátorsága és gyorsasága megmenti az erdőben rá leselkedő veszélyektől. A legnagyobb veszedelem azonban az erdőn túlról érkezik, az emberek világából. Egy fiatal vadász ugyanis a fejébe veszi, hogy felkutatja a vidravárat, és megszerzi Lutra értékes prémjét... Fekete István klasszikus regénye nemcsak a folyók és nádasok állatait mutatja be, hanem a környéken élő halászok és vadászok életét is. A legfontosabb szereplő - akárcsak a szerző más műveiben - ezúttal is maga a természet, amelyet az író csodálatos megelevenítő erővel varázsol elénk.
ABOUT THE
István Fekete (25 January 1900, Gölle, Austria-Hungary – 23 June 1970, Budapest, Hungary) was a Hungarian writer, author of several youth novels and animal stories.
István Fekete was a Hungarian writer, author of several youth novels and animal stories.
He is perhaps best known for his youth novel Tüskevár ("Thorn Castle", 1957), about two city boys' summer holiday at the corner of Lake Balaton and Zala River, their experiences, adventures, contact with Nature in its genuine form. They are helped by an old man on their gradual journey into manhood. This novel was awarded the Attila József Prize in 1960, was made into a film in 1967 (see its IMDb entry) and was voted to be the 8th most liked novel of Hungary in the Big Read in 2005. Its sequel was Téli berek ("Winter Grove", 1959).
This novel, as well as Vuk: The Little Fox and Thistle, were also in the top 100 of the Big Read.
Eddig is szerettem Fekete István regényeit, de most egészen beleszerelmesedtem.
A Lutrával régi adósságomat pótoltam: egyszer még kb. 10 évesen belekezdtem, mert a Vuk miatt mesének hittem, de néhány oldal után félretettem… Azóta is lelkifurdalással néztem a könyvre. Hát, kár volt eddig halogatni.
Rég élveztem könyv olvasását ennyire. Olyan erővel érezni az író szavain keresztül a természet ismeretét, az állatok szeretetét, hogy legszívesebben kiülnék lesni Miklós, a vadász mellé, hogy élőben is megnézhessem mindezt. Gyönyörű leírásokkal mutatja meg nekünk az élet körforgását, ahogy az őszt szétverik a tél seregei, majd lágyan a tavasz költözik a helyébe, hogy ismét az éltető nyár vehesse át a helyét – és ebben a változó természetben a különféle állatok mindennapjait: Lutrát, Karakot (és feleségét), azt a sok madarat és apró jószágot, amiknek az életéről részletes beszámolót kapunk… És persze mindezek mellett (vagy inkább részeként) ott az ember is.
Smagi knyga, kuri priminė vaikystę. Paskutinį kartą ją ir skaičiau vaikystėje, tačiau skaitant dabar, suaugus, atsirado kitoks, gilesnis knygos supratimas. Nežinau, ar pavadinimas "Lutra" visiškai atitinka knygos temą, nes man pasirodė, kad Lutra yra ne pagrindinis, o tik vienas iš pagrindinių veikėjų, bet čia tik nesvarbi smulkmena. Nuo pirmųjų puslapių knyga kažkuo priminė lietuviškus rašymus apie gamtą ir gyvūnus, todėl nepatiko ir maniau, kad teks skaityt atžagariomis, tačiau kuo toliau, tuo labiau knyga darėsi įdomesnė ir, mano akimis, gilesnė ir prasmingesnė. Todėl ir skaityti tapo lengviau, įdomiau. Knyga ne tik įdomi, bet ir informatyvi, gyvūnų ir gamtos aprašymai niekad neatrodė nuobodūs, žaismingas ir paprastas rašymo stilius leido neskaityti knygos tarsi kokios enciklopedijos, kurioje vien faktai. Ypač patiko vis išlendantis antropomorfizmas - nuolatiniai gyvūnijos ir žmogaus palyginimai, trumpam gyvūnui, paukščiui ar kitam gamtos objektui suteikiamas balsas, emocijos, tarsi žmogui, tačiau čia pat nubraukiamos pabrėžiant, kad tai tėra gyvūnai, ir tokios mintys, emocijos ar žodžiai jų nevargina. Keista, tačiau tai knygai suteikė realistiškumo, dėl to labai rekomenduoju knygą vaikams - manau, kad jiems būtų sveika susipažinti su realistiškai aprašytu, kad ir grožinės literatūros, gamtos pasauliu.
Overall quite nice book with nice descriptions that I actually learned from. But the story was so meandering, that I donŰ't think even papa István knew what he wanted with it.
I think I will never get enough of reading István Fekete's novels. They remind me of my childhood and the stories my grandmother used to tell me about her life in a small village, where people were closely connected to nature. Lutra tells the intertwining tales of otters and humans, while teaching about life and death, the elemental force of nature, and mankind's place in it. Although I liked the novel, I didn't find it as captivating as e.g. Vuk or Hajnal Badányban which are two of my favorite books by the author. Also, I think the novel could've worked better if it was a bit shorter and more focused on the main characters.
Általános iskolás koromban rengeteg Fekete István regényt olvastam, ahogy ezt is. Az író minden egyes könyvét élvezettel lapozgattam. Csak ajánlani tudom mindenkinek. :)