József Jolán (1899-1950) két nagy sikerű könyvet is írt öccséről: egy tudományosabb jellegű, tárgyszerű életrajzot - József Attila élete (1940) - és a jelen kötetben olvasható életrajzi regényt (1950). Édesanyjuk 1919 decemberében bekövetkezett halála után Jolán veszi magához Attilát és húgát, Etust, s éveken át gondoskodik róluk férjével, Makai Ödönnel együtt, aki egyben Attila hivatalos gyámja is. A város peremén egyfelől az egyik legfontosabb forrás azok számára, akik tanulmányozni szeretnék József Attila életét és költészetét, másfelől pedig egy tehetséges írónő regénye, amely a nagy költő életének gyakran döbbenetes eseményei mellett érzékletes korrajzzal is szolgál. József Jolán maga is megélte a Horthy-korszak proletárjainak ma már szinte hihetetlennek tűnő nyomorát és kiszolgáltatottságát, s könyve ma is szíven üti az olvasót. A mű legnagyobb értéke talán mégis az, hogy bemutatja, micsoda tudásvágy és elhivatottság munkált József Attilában már ifjú korában is, és mennyi áldozatot kellett hoznia azért, hogy azzá a költővé legyen, akit ma is sokan a legnagyobb kedvencükként neveznek meg.
The famous Hungarian poet, Attila József's sister, Áron József and Borbála Pőcze's third child, writer. Her books helped us to know better her brother's life.
A 300 oldalból a harmadik száz echte kommunista propaganda. (Picit fura, hogy 2021-ben újranyomta a Helikon.) Ezt nem tudtam az olvasás előtt. Talán sosem olvastam még ilyesmit. A munkások éheznek, de verseket olvasnak, örömmel járnak a titkos kommunista szövetségesek gyűléseire, képzik magukat Leninből s a többi. Az első 200 oldal Attila gyermek- és ifjúkorát beszéli el kicsit regényesen, kicsit hihetően, kicsit idealizálva. De nem az éhezésüket: az nincs idealizálva, attól igenis el lehet borzadni, meg a folytonos költözködéstől is. S mitől jó akkor mégis? Jolán személyes érintettségétől, mely lehetővé teszi megismerni a fából készült játéklónak, a Mama küzdelmének, Attila tudásvágyának, kicsapatásának történetét is.