Nádasdy Ádám műhelynaplóit olvasva a műfordítás kulisszatitkaiba nyerhetünk betekintést. Hogyan írható újra egy másik nyelven egy irodalmi mű? Máshogy kell-e fordítani az olvasás és a színpadi előadás számára? A műfordítói gyakorlat hogyan írja felül a fordítás természetéről tanult ismereteinket? Miért és hogyan fordítják máshogyan más korok Shakespeare drámáit? Miért volt épp Dante Isteni Színjátéka az első, mai értelemben vett világirodalmi mű? A kötet fejezeteit az a fajta, Nádasdytól megszokott világos, élvezetes előadás jellemzi, amelyben mindig van egy meglepő, ám megvilágító hasonlat.
Két fontos szerző: Shakespeare és Dante, mai magyar nyelvre adaptálásáról mesél Nádasdy Ádám, a műfordító*. Ebben a két nagyszabású témában beszélgetések és tanulmányok is helyt kaptak, ezzel azonban csak hogy sok "hátteret" kapunk kézhez, egy kétfejű tematikus gyűjteményt. A kötet utólag lett összeszerkesztve több évtized riportázsát és tanulmányait felhasználva, így időnként vannak átfedések a szövegek között. Ugyan sok és jól kontextualizált szakmai fogás és kulisszatitok tárul elénk, amik nyilván önmagukban is érdekesek lehetnek, de talán mégis a legértékesebb az a szemlélet, amivel Nádasdy a fordítást mint következetes módszert érvényesíti. Neki nem csak fordítói szempontjai vannak, hanem egész szempontrendszere - és ez nem csak hasznos, de szinte kikerülhetetlen ilyen kaliberű alkotások fordításához**. Nem csak a mai magyar hangon megszólaltatott klasszikusokhoz értékes kalauz ez a könyv, de a kritikus szemléletű műfordításba általában is izgalmas betekintést ad.
*Most elsősorban a műfordító-sapkájában beszél, bár költő is (ahogy a két szerzője), érzékenységeit és ismereteit tekintve sem utolsósorban pedig nyelvész. ** Ha az ember olvasó, akkor bizony az olvasásához is hozzájárul a fordítás-stratégiák értékelése.