"India épp olyan, mint Baráth Viktória regénye: még a fájdalmas része is elvarázsol." - Budai Lotti
"Romantika, izgalmas kalandok mesés környezetben." - Könyvmolyok Szerint A Világ
Elizabeth végre úgy élheti az életét, amire mindig is vágyott: a maga ura lehet, senki nem parancsol neki, és senkitől nem függ. Egészen addig, amíg egy váratlan idegen be nem kopogtat az ajtaján. A lány múltja újra a felszínre kerül, aminek hatására ismét meg kell küzdenie háborgó lelkével. Ám a tettvágya és az újabb kaland ígérete erősebbnek bizonyul még a félelmeinél is.
Elizabeth új kihívásokat keresve Indiába utazik, hogy segítse az ott élő, nehéz sorsú embereket. Csodálatos, ugyanakkor szívfacsaró kalandok várnak rá, amelyek során nemcsak a világról, de az önmagáról alkotott képe is megváltozik. Megtanulja, mennyit ér az igaz barátság, és talán még a rég nem látott szerelem is újra felbukkan az életében. A boldogságát azonban hamarosan sötét felhők árnyékolják be, amitől a lány választás elé kényszerül: önmagát mentse meg, vagy az emberiséget?
Mekkora utat kell bejárnunk ahhoz, hogy végül ráleljünk az igaz valónkra? Elkövethetjük ugyanazt a hibát újra és újra, mielőtt tanulnánk belőle?
Baráth Viktória Szabadon-sorozatának második kötetében a varázslatos Indiába utazunk, ahol nemcsak a gyönyörű tájak, hanem a gyötrelmes emberi sorsok is gondolkodásra késztetnek.
2.5 szerű? Nem igazán éri el a 3 csillagot de a kettő kevés lenne. A történet ötlete még mindig jó mknt az első könyvnél is, viszont nagyon hiányzik nekem belőle a kidolgozás. Lehetne ez 4-500 oldalas is mint az Egy Év Rómában mert így nagyon el lett sietve az egész story. Ezzel pedig a karakter fejlődés erőltetettnek érződik.
Volt az írónőnek egy kommentje, hogy a sok könyv amit egy év alatt meg kell írnia a minőség rovására mehet... És én úgy látom, hogy ez lassan kezd beigazolódni mivel sem ez, sem az első rész nem érződött teljesnek.
Egy kis szeletet kínál Indiából, és egy nő életéből, aki jobbá szeretné tenni a világot. Könnyű olvasmány, mégis mély témákat érint, de nem annyira, hogy az olvasót is magával ragadja a szomorúság, csak elgondolkodtat, kedvet csinálva ahhoz, hogy minden nap nyissunk a világ felé.