Az előző olvasott könyvem Brit Bennettől A halványuló fél volt, ami sajnos nem volt jól megírva, így miután a kezembe vettem utána ezt, már pár mondat után feltűnt a kiemelkedően jó a szöveg. Gördülékeny, élettel, érzelmekkel teli, pedig pókerről ír és döntéselméletről, megint bebizonyosodott, egy hiteles hang bármilyen témát el tud adni.
Maria Konnikova pszichológiából doktorált, de élete egy olyan pontra jutott, amikor érezte, most jó döntések kellenének, amire most nem képes. Ilyen bölcs az ember, ha a döntéselmélet a kutatási területe🙂 Úgy gondolta, ha Neumannak jó volt a póker a játékelmélet kidolgozásához, akkor neki is megteszi könyv alapanyagnak. A játékelmélet igazából döntéselmélet, Neumann rájött arra, hogy játék közben gazdasági döntéseket hozunk gazdasági következményekkel, és a póker a legjobb modell, mert a játékosok csak a saját lapjaikat, a lenti lapokat, és többiek reakcióit, tétjeit ismerik, ez alapján próbálnak meg jó döntést hozni.
Az írónő felkereste Erik Siedelt, akik annyit tudnak a pókerről, mint én, azoknak elmondom, az egyik legnagyobb pókerjátékos, és megkérte, hogy egy éven tanítsa pókerre, könyvet írna a folyamatról. Maria az elején nem ismeri a lapokat sem, de van egy elég erős döntéselméleti alapja, így nekiállnak a közös munkának, egy teljesen új világot nyitva Maria előtt.
Ez nem egy hogyanpókerezzünk könyv, hanem hogyandöntsünk könyv, az írónő a Harvardon végzett, Columbián Phd fokozatot szerzett pszichológus helyezeteket értékelni, és dönteni tanul Siedeltől. A szabályok bebiflázása után másokat figyel, majd a legenehezebbre vállalkozik: videofelvételről a saját reakcióit elemzi, megtanulja az árulkodó jeleket elfedni, vagyis úgy tanulja meg a többiek reakcióit olvasni, hogy ő a lehető legkevésbé hagyja, hogy másoknak ő legyen nyitott könyv.
A projekt sikerrel jár, az írónő elismert pókerjátékossá válik, és a könyvet is megírja.