Vypravěče románu, spisovatele a profesora budapešťské univerzity, navštíví starý chasid ze Sighetu přeživší holokaust, který tvrdí, že se setkal s Franzem Kafkou v Osvětimi. Vyprávění akademika zaujme. Začne pátrat po okolnostech kafkovy smrti v sanatoriu a dochází k překvapivým zjištěním. Co když Kafka v roce 1924 opravdu nezemřel? Co když nepodlehl tuberkulóze a dál vedl utajený, spokojený život s Dorou Diamantovou v Berlíně? Vypravěč se vydává pátrat po Kafkových stopách do Prahy, Oxfordu, Berlína a Tel Avivu a příběh se ho postupně zmocňuje jako posedlost, s níž se vyrovnává sepisováním Kafkova posmmrtného života. Vypravěč po Kafkových stopách opravdu dojde k cíli, ale není však jisté, jestli tam nalezl klid, nebo zůstal v zajetí své vlastní kafkovské existence.
Gábor T. Szántó was born in Budapest in 1966. He studied law and political science and graduated from Eötvös Loránd University Budapest. He has been a participant of the Iowa International Writing Program Residency in the United States (2003). Szántó is the editor-in-chief of the Hungarian Jewish monthly Szombat. His additional field of interest is researching and teaching Modern Jewish Literature.
Olmediyse nasil bir hayat yasadi acaba? Macar bir edebiyat profesorunun Kafka'nin izinde yarattigi alternatif bir hayat oykusunu, profesorun kendi hikayesi ile paralel olarak izliyoruz.
Kafka'nin eserlerinin, el yazmalarinin izinde Viyana, Prag, Berlin, Oxford, Tel Aviv ve Kudus'te dolasiyoruz bir dedektif gibi.
Cok keyifli bir hikaye yaratmis yazar. Kafka'nin bilmedigimiz yanlarini, Freud ile baglatisini, Dora'yi bambaska gozlerle goruyoruz.
Hikaye guzel ama uzun uzadiya anlatilan Yahudi bilgileri isi biraz siyonist propagandaya dondurmus. Baska bir nokta ise kitapta cok gereksizce yer verilen profesorun cinsel hayati. Hikaye ile hicbir butunluk icinde olmayan bu bolumler gercekten siritiyor.
Hikayenin en keyifli bolumu ise kitaba ismini veren kediler ile ilgili bolum. Ama bunu ogrenmek icin kitabi sonuna kadar okumaniz gerek! Yoksa butun espri bozulur! :)
Tegyük fel, hogy amikor a hászid zsidó rájön, Kafka nem halt meg 1924-ben, hanem ő még találkozott vele a koncentrációs táborban, akkor beballag egy Philip Marlowe-féle magánnyomozóhoz, és elé tárja kétségeit. Ebben az univerzumban ez az alternatív Philip Marlowe összemelegszik egy tejfölszőke lengyel recepciós hölggyel Auswitzban, majd megszorongatja egy volt SS-tiszt tökét (esetleg a hölgy tökét szorongatja meg, és összemelegszik az SS-tiszttel), végül pedig megtalálja Kafkát egy bázeli szanatóriumban, ahol már csak a gépek tartják életben, de azért még írja a Harry Potter 8. részét. Ám az ominózus hászid nem magánnyomozóhoz fordult, hanem bement az ELTÉ-re, és keresett magának valakit a judaizmus tanszékről – és ez teljesen új intellektuális pályára helyezte a történetet. Az ebben rejlő kockázatot Szántó T. Gábor is érzékelhette, én legalábbis azt hiszem, ennek ellensúlyozására pakolta tele a könyvet indokolatlan szexualitással*, ** és ***. De számomra legalább ilyen indokolatlanok voltak a folyton-folyvást felbukkanó kultúrtörténeti esszébetétek is. Értem én, hogy ez a könyv elsősorban nem Kafkáról, hanem a zsidó identitásválságról szól, de felmerült bennem a kérdés: vajon minden gondolat, ami belefér egy Kafkáról és a zsidóságról szóló tanulmányba, bele kell férjen egy Kafkáról és a zsidóságról szóló regénybe is? Szerintem egyértelműen: nem. Ami nem azt jelenti, hogy ez a könyv rossz vagy unalmas (épp ellenkezőleg, helyenként kifejezetten érdekes és szikrázóan intelligens), csak éppen valahogy mértéktelen.
Pedig irodalomtörténetileg valóban nem kicsi a tét: ha Kafka túlélte a saját halálát, bizonyára a kafkai életmű sokkal tágabb, mint eddig hittük. Szántó szemében azonban ennél fontosabb kérdés, hogy ha Kafka tovább él, módjában állt volna igazából zsidóvá válni (bármit is jelentsen ez) – mindenesetre minden adott egy vérpezsdítő nyomozáshoz. Azonban hősünk hiába utazik el Prágába, Bécsbe, Londonba, Tel-Avivba, ott se csinál mást, mint amit akár a saját szobájában üldögélve is megtehetne: beszélget szövegkorpuszról, hipertextusról, antiszemitizmusról mindenféle okos személyekkel. És nem nagyon látszik, hogy közelebb jutna a megoldáshoz. Egy idő után persze leesik, hogy nem is Kafka, hanem az egyetemes zsidó írói önazonosság után nyomozunk, csak akkor meg mit keres itt Kafka? (Hogy a macskájáról meg ne is beszéljünk, aki szemmel láthatóan nincs.) Amikor pedig az írói avatár a szobájában állva (tehát a „nyomozástól” teljesen függetlenül) megvilágosodik, hogy Freud pszichoanalízissel gyógyította meg Kafka gégetuberkolózisát akkor az igazán ejha és nahát! Ráadásul a kezelés csak úgy hatékony, ha Kafka ezen felül még el is hiteti mindenkivel, hogy valójában meghalt. Ez meg egyenesen ojvé! Nos, számomra ekkor veszíti el végleg ez a regény a kapcsolatot a valósággal. És sajnos visszamenőlegesen picit hitelteleníti azokat az érvényes információkat is, amik addig záporoztak rám – ami nem is lenne baj, ha kárpótolna engem sziporkázó humorral, mit ahogy mondjuk Bukowski teszi a Ponyvában, vagy némi világi öniróniával, ami mondjuk Roth sajátja. (Ez nekem nagyon hiányzott. A humor és az önirónia.) Amúgy, még egyszer mondom, nem rossz könyv: egy rendkívül tehetséges író első könyve lehetne.
* Vagy ha a jelenségek mögött mindenképpen magasabb értelmet akarunk keresni, megkockáztathatjuk a feltevést, hogy a szövegidegen erotika arra a szélsőjobboldalon elterjedt előítéletre reagál, miszerint a zsidók erotikusan túlfűtöttek, és a zsidó közösségek ebből fakadóan a szexuális deviancia ősforrásai. De ezt most nagyon bele kellett magyarázni. ** És be kell vallanom, a bennem élő nő nem igazán érti, mit esznek a hölgyek ezen az elbeszélő-író-főszereplőn. Hiszen ez egy vérbeli ünneprontó, akinek mindenről az jut eszébe (mármint Kafka és a zsidóság), és a legmeghittebb pillanatokat is képes agyonvágni valami humortalan megjegyzéssel az identitás képlékenységéről. *** De most komolyan: tud valaki nekem mondani egy normálisan leírt szexuális aktust a magyar irodalomból? Nekem itt is az volt a benyomásom, hogy mikor az erotika beúszik a szövegbe, Szántó (mintha megnyomnának rajta egy gombot) rögvest modorossá válik. Talán mert úgy akarja megkonstruálni a mondatokat, ahogy szerinte el kell hangozniuk, nem pedig úgy, ahogy a valóságban el szoktak hangozni.
Kitaba heyecanla başladım. Gerçekten ilginç bir konısu var: Yaşlı bir Yahudi, Budapeşte’ye giderken uçakta bir dergide Kafka ile ilgili bir makale okuyor ve makalenin yazarını bulup ona “Ben bu adamı tanıyorum. Bahsedildiği gibi 1924’te ölmedi. Birlikte Auschwitz’de kaldık biz.” diyor. Ve makaleyi yazan baş kahramanımız, modern Yahudi edebiyatı öğreten bir akademisyen, bu kışkırtıcı teorinin ışığında Viyana, Prag, Berlin, Auschwitz ve Tel Aviv’e yolculuklar yapıp Kafka’nın olası alternatif hayatını araştırıyor.
Fakat kitabın ortalarına doğru heyecanımı yitirdim. Güzel başlayan okuma “bunun sonu nereye bağlanacak acaba” durumuna yerini bıraktı.
Bunun bir kaç sebebi var: Öncelikle kitap çok uzun. Fazlasıyla uzun. Baş kahramanımızın her gittiği şehirde yaşadığı cinsel deneyimleri okumak da bir süre sonra insanı sıkıyor. Hele sürekli ondan çocuk yapmak isteyen kadınlarla olan durumu..
Bir yandan da Kafka’nın 1924’te ölmeyip de yaşama devam ettiği kurgu hikaye ilerliyor aynı anda ki bu bana çok da inandırıcı gelmedi açıkçası. Kafka gibi bir Yengeç burcu adamın tüm kimliğini değiştirip başka bir ülkeye taşınıp her şeyden vazgeçerek yaşamaya devam etmesi olayına ikna olamadım bir türlü. Halbuki ikna olmak istemiştim. Olabilirdim.
Kitap sonlara doğru yine bir hareketlendi ama sonunda beni tatmin ettiğini de söyleyemeyeceğim. Yine de, ilginç bir okumaydı.
Kitabın konusu oldukça ilginç. Kafka’yı, bu kitabı okuduktan sonra farklı gözlerle değerlendireceksiniz. Kitap kahramanı, kendi yaşadıklarına paralel olarak Kafka’nın yaşamının içine okuru çekiyor. Roman daha çok Yahudilik ve semitizm üzerinde yoğunlaşıyor.
3,5 hviezdičky. Román má výbornú stavbu, je premyslený a sofistikovaný. Spisovateľ a profesor literatúry na univerzite skúma na základe neurčitého rozprávania jedného z posledných preživších z Osvietimi možnosť, že Franz Kafka nezomrel na tuberkulózu hrtana v roku 1924. Je možné, že svoju smrť iba predstieral, zo svojej choroby sa zotavil a začal druhý život, bez písania a bez časti svojej rodiny, či milovanej Dory?
Spočiatku som bola k obsahu knihy skeptická Nemám rada fabulácie alternatívnych životov osobností, či histórie. Gábor T. Szántó vytvoril zaujímavú paralelu života profesora literatúry v strednom veku a osamelosti spisovateľa, ktorý si neprial, aby sa jeho literárna pozostalosť zverejňovala. Nevytvoril prvoplánovú knihu, ale zaujímavý príbeh, miestami trocha zdĺhavý.
Frustrácie zo spolužitia v partnerskom živote, pochybnosti o zmysle práce ktorej sa venuje, rýchle, neuvážené a nečakané rozhodnutia - to sú styčné a priesečné body oboch protagonistov.
Dobre, asi objektívnejšie by boli 4 hviezdičky. Ale keď v tej knihe bolo všetko, čo mám rada, nemôžem inak :-) Malý spoiler, že mačky sa objavia až na konci.