Sanyikám, én nem politizálok - Az baj, mert akkor más fog helyetted!

by Ésik Sándor

Sanyikám, miről szól ez a könyv?

Ez a könyv a felelősségről szól.

Sokan azt hiszik, hogy a demokrácia olyan csodaszer, amitől hirtelen szabadság, jólét és jó hangulat lesz körülöttünk. A demokráciát azonban nem lehet "csak úgy" élvezni: mindennap csinálni kell. Minél többen csináljuk, annál többen élvezhetjük. De ha nem csináljuk, akkor eljön a pont, amikor már nem lesz demokrácia, és ezzel együtt szabadság, jólét és jó hangulat sem.

Felelősséggel tartozunk a saját életünkért, a hazánk sorsáért és közös ügyeinkért is. A felelősség felvállalásának első lépése pedig a gondolkodás. Gondolkodás mindarról, ami körülvesz bennünket. Gondolkodás arról, mit lehetne másként, jobban csinálni, hogy aztán a gondolatokat tettek is kövessék.

Itthon a "politizálás" szitokszó, pedig politizálni valójában annyit jelent, hogy foglalkozunk a közös ügyeinkkel. Mint ahogy azt ebben a könyvben Ésik Sándor, a Diétás Magyar Múzsa facebook oldal főszerkesztője is teszi: a közélet, az állam, a politika alapfogalmairól gondolkodik, az olvasó pedig egyetértően bólogathat vagy éppen ellenkezőleg: elküldheti őt a fenébe. Mindegy, mert tetszik vagy sem, mindkettő "politizálás". Politizálni pedig igenis fontos, mert ha te nem politizálsz, akkor mások fognak helyetted.

Genres: Nonfiction

248 pages, Paperback

First published January 1, 2021

About the author

Ésik Sándor ügyvéd, a Diétás Magyar Múzsa „vezérfőszerkesztője”.

Reviews

[Kuszma · Rating 4 out of 5]

Mi sem szimbolizálja jobban ezt az országot, mint a Szomszédok utolsó percei. Hisz mit is látunk ott? Kiáll Bőhm úr vagy Sümeghy a maga bugyirothasztó orgánumával, és egy mondatban megragadja a grabancánál az igazságot. Pár másodpercre ő lesz a Nemzet Diagnosztája, aki tudja és mondja, mi a baj: pontosan, karakánul, hogy csak úgy csattan a probléma orcáján. Aztán mi történik? Semmi. "Vége" főcím. Egy ideális demokráciában ez úgy nézne ki, hogy az ELEJÉN rámutatnak a problémára, és csak ezután kezdődik az epizód, amiben aztán tesznek róla, hogy a teleregény következő fejezetében ne kelljen megint ugyanarról morcogni. De itt nem ez megy. Itt mindenki letöltötte magára a Haza Bölcse nevű applikációt, de csak az ingyenes próbaverziót, amivel a problémákra lehet rámutatni (pejoratíve: panaszkodásnak hívják az ilyet), a program cselekvési fázisa már nem kell. Mert drága. Pedig nem drága - legalábbis behozza az árát.

Tudom, tudom, van abban valami mókás, hogy az állampolgári aktivitást ajnározom, majd azzal a lendülettel facebook-oldalakat kezdek promózni, mintha a facebook-posztok lájkolása állampolgári aktivitásnak számítana*. De a Diétás Magyar Múzsát ajánlom figyelmébe mindenkinek. Olyan szeglete az internetnek, ami a klasszikus polgári gondolkodás, sőt, a görög demokráciafelfogás egyik rezervátuma. A görög demokráciafelfogás alatt pedig nem azt értem, hogy nők nem szólhatnak hozzá, és ha valaki nem tetszik, akkor az igya ki a bürökpoharat. Hanem az egésznek az agora-központúságát. Hogy a demokrácia nem egyéb, mint egy tágas tér, ahol közösen dolgozunk a saját közös jövőnkért. Ahol mindenkinek szava van, és kell is, hogy hallassa a szavát, mert ez a közösség érdeke.

Persze az agora kaotikus hely. Van, hogy ordibálnak ott. Van, hogy elküldenek a picsába. Van, hogy hiába mondjuk a magunkét, nem nekünk helyeselnek, hanem a Józsinak, pedig hát a Józsiról mindenki tudja, hogy nem épeszű. Szóval az agora rengeteg energiát éget el (ebben nyilvánul meg a drágasága), érthető, hogy a legtöbb ember elkerüli, inkább hever otthon a kanapén, és nézi a Netfixet. Csak épp az van, hogy ha kivonja magát, akkor az agora azoké lesz, akik szeretik a konfrontációt. Akik nem haboznak helyetted dönteni. És akkor csak a panaszkodás maradt, hogy "ezek" mennyire hülyék meg aljasak. Csakhogy nincs "ezek", hanem csak "mi" vagyunk. A "mi" nevű közösség részei "ezek" is, és hogy az ő hülyeségük és aljasságuk határozza meg a közösséget, mindenkinek a felelőssége, aki távol tartja magát az agorától.

Különben meg ezt csak azért mondtam el, mert - talán ez nem mindenkinek világos - ennek a kötetnek a szerzője Ésik Sándor, aki egyben a Múzsa prominens tagja is. Ebben a minőségében pedig egy olyan közösség formálója, ahol a vitakészség érték, a nézetek ütköztetése pedig norma**. Arra a gondolatra épül, hogy a szuverén polgárok véleménycseréje minden demokrácia felhajtóereje. A Múzsa olyan hely, ahol nem kell mindennel egyetérteni, sőt, nem is tanácsos - de le lehet tisztázni, pontosan miben is nem értünk egyet, a folyamat során pedig mellesleg azt is tudatosítjuk magunkban, hogy az egyet nem értésen túl azért ugyanannak a közösségnek a részei vagyunk.

Nos, ez az Ésik Sándor írt egy könyvet. Amit nevezzünk mondjuk ismeretterjesztőnek. Arról szól, hogy milyen ez az ország. Vagy még inkább: hogy mit is jelent a jól értelmezett politika, meg a jól értelmezett demokrácia. Példásan jól összeszedett, közérthető szöveg, meglátszik, hogy aki írta, facebook-posztok (és az azok nyomán kialakult viták) végtelen során át csiszolgatta magában a konstrukciót. (Erre például remekül alkalmasak a közösségi oldalak: a potenciális olvasóval való előzetes kommunikáció segíti a szöveg kikristályosodását.) A célközönség, azt hiszem, nem annyira én vagyok, aki (legalábbis elméletben) eleve hiszem és vallom a politika kiterjesztett felfogását: hogy a politika közös ügy, és ha kivonjuk magunkat belőle, mások döntenek majd a mi sorsunkról, és az fájni fog. Ez a könyv inkább azoknak íródott, akik ezt az egészet megúsznák. Akik szerint az egész egy mocskos dolog, és ha hozzáérnének, akkor maguk is mocskosak lennének. Akik szeretnék biztonságos távolból nézni ezt az egészet. Nekik üzeni: nincs "biztonságos távol".

Mert a politikát mindannyian csináljuk. Néhányan azzal, hogy nem csinálunk semmit.

* Érdekes filozófiai vitát lehetne lefolytatni arról, hogy a "szó" (és ebbe most értsük bele a facebook-posztokat is) cselekvés-e, vagy a cselekvés hiánya. Akárhogy is, a "szó" láthatóvá tesz minket, a véleményünket, ezzel pedig jelzi az azonos platformon lévőknek, hogy nincsenek egyedül. Ezzel pedig minimum a cselekvés előszobája.
** A véleményütköztetésre való nyitottság nem jelenti azt, hogy bizonyos hozzászólókat az adminok nem hajítanak le a metaforikus Taigetoszról. Az érdemi diskurzus ugyanis nem feltétlenül édestestvére a totális szólásszabadságnak. Ami azt illeti, a totális szólásszabadság hajlamos megölni az érdemi diskurzust, amennyiben irreleváns vagy agresszív elemeivel agyonnyomja annak tartalmi részét. Természetesen vég nélküli vita folytatható arról, kinek van joga eldönteni, mi irreleváns vagy agresszív, de hát azért van az admin, hogy ennek felelősségét magára vállalja. Aztán úgy él vele, amilyen ember.

[Lacii · Rating 5 out of 5]

Tavaly covid alatt találtam rá a Diétás Magyar Múzsa Facebook oldalára és azóta is napi szinten olvasom.

Sokat lehet tanulni ebből a könyvből, hisz sok összefüggésre rávilágít. Van itt minden, ami szembe jött velünk az elmúlt 12 évben: Soros, migráns vagy az Euró bevezetése.
Viszont ugyanaz a baj ezzel a könyvvel, mint a Facebook oldallal: azoknak a munkatársainknak vagy nagybácsikánknak, akiknek legnagyobb szükségük lenne rá, hogy szembejöjjön velük az alkotmánybíróságos, az LMBTQs vagy a börtön-mindent-megold vallás fejezet, ahhoz nem feltétlenül fog eljutni. Persze még egy médium, ahol esély van erre.

Üdítő párt mentesen olvasni politokáról.
Az egyetlen dolog, ami nagyon hiányzik ebből a könyvből, az a komment szekció, ugyanis posztok formájában mindig érdekes látni egy-egy írás utóéletét.

[Aron Kerpel-Fronius · Rating 2 out of 5]

Kifejezetten kedvelem a Múzsát, ahol általában Ésik írja a legjobb posztokat, ezért magasan volt a léc. Valószínűleg nem én vagyok a célközönség, ismeretterjesztő, érdeklődést felkeltő könyvnek pedig nem is rossz kísérlet ez - de kérdés, hogy az olvasók hány százalékának mond majd újat.

Nekem sokszor elnagyoltnak, helyenként összecsapottnak tűnt, összességében sajnos csalódás volt, pedig próbáltam szeretni - pont az az eredetiség hiányzott belőle, ami miatt jó Múzsát olvasni. Azért ezzel együtt remélem, hogy sok emberhez eljut.

[Peter Gyurko · Rating 4 out of 5]

Jogászként elég sok témakör ismert volt számomra a könyvből, laikusként biztosan nagyobb relevációkat tartalmazott volna. De hiánypótló alkotás, nemes céllal és kivitelezéssel. Várom a folytatást (remélem lesz, van még téma bőven, addig is marad a Múzsa!

[Anna · Rating 4 out of 5]

Mindenkinek ajánlom. Persze ahogy mások is írták, lehet, hogy van akinek nem nagyon mond újat, én azért kezdtem olvasni, hogy friss ötleteket kapjak a szokásos családi és egyéb vitákhoz (egy remek ember vagyok, igen), és végül ez nem teljesült, de jól szórakoztam.

“Korok, népek, vándorlások. Sanyikám, ez a migráció, ez nagyon bosszantó. Még szerencse, hogy mi meg tudtuk állítani.”

[Tibor Jánosi-Mózes · Rating 5 out of 5]

Van valami derű abban, ahogy Ésik a bonyolult dolgokat egyszerű levezetésekkel beszéli el és a stílusa javára írandó, hogy akkor is olvasmányos marad, ha minden kifejtendő részletet te magad is tudsz, értesz és régóta ismersz.

[Mons · Rating 3 out of 5]

Kicsit sok a közhely és túl lazára sikeredett a stílus.

[Noemi Vegh · Rating 4 out of 5]

Azokban a témákban, amikben Ésik otthon van érdekes és könnyen olvasható stílusban ír, a tőle távolabb álló témákban (pl. közgazdaságtan) jobban érződik, hogy kevésbé van otthon. Ugyanakkor ha az ember nem jogász, kifejezetten érdekes, hiszen abba a világba könnyen és olvasmányosan tud bevezetni. Nem biztos, hogy minden újdonság, de jó a gondolatmenete és ezáltal egy jó kis gondolatébresztő, vagy érdekes véleménykötet ez a könyv is, pontosan amiért a Diétás Magyar Múzsát is érdemes követni. A gondolkodó, érdeklődő embernek mindenképp ajánlom, és ahogy Ésik Sándor az előszóban is kiemeli: “semmivel, amit itt olvas a kedves olvasó, nem kell egyetérteni”.

[Ádám Gy · Rating 2 out of 5]

A jogi és közigazgatási világgal kapcsolatos történetek talán jobban sikerültek, ott látszik, hogy otthonosan mozog a szerző. A többi sajnos inkább felejthető, sörözéskor megszokott kvázi-értelmiségi vekengés, olyan fun fact-ekre felfűzve amelyek nagyon sokszor bejárták a magyar internet fórumait. Különösen unalmas a pár helyen felbukkanó orbánozás/NER-ezés, érthető, de inkább öncélú és felesleges, mintsem frappáns.

[Peter Marendeak · Rating 4 out of 5]

Egyszerzős véleménykötet.
Ésik Sándor remek stílusérzékkel, közérthetően, humorosan és kellő áttekintéssel adja át a gondolatait, mindannyiunkat érintő témákról.
Az egyetlen problémám, ami ehhez hasonló más köteteket is érint, hogy akikhez minden benne lévő információ fontos lenne, hogy eljusson, nemhogy ezt nem fogják olvasni, de jó eséllyel könyvet sem vesznek a kezükbe, így kissé öncélúvá válik.

[Tamás Szajkó · Rating 3 out of 5]

Hát oké, ezt a könyvet meg lehetett írni, el lehetett olvasni, de a világ bizonyosan nem jutott előre vele. Persze nem is feltétlenül elvárás ez bármilyen könyvnél, csak van valami furcsasága annak, hogy a művelt értelmiségi Fb oldal szerzője egy olyan könyvbe fog bele, ami talán a 12 éveseknek vagy a földönkívülieknek tud újdonságot mondani, saját olvasóinak azonban bizonyosan nem.

[Delibab · Rating 5 out of 5]

Alap állampolgári ismeretek röviden, olvasmányosan. Ideális karácsonyi ajándék (lett volna) annak a minden családban megtalálható nagybácsinak, aki alapvetően értelmes, csak nem szeret gondolkodni, ezért a szájából gyakorta hangzanak el a Sanyikám kezdetű fejezetnyitó mondatok.

[Peter Pusztai · Rating 5 out of 5]

Everyone should read it! The perfect description on the role of politics in society.

[Kinga Farkas · Rating 5 out of 5]

Kötelező olvasmány.

[Pippolina · Rating 5 out of 5]

Gyorsan el lehet olvasni, lényegretörő, könnyedebb hangvételű és okosabb leszel utána.