What do you think?
Rate this book
Ólomerdő #1
Ólomerdő
Minden gyerek hisz a tündérekben, a sárkányokban és a lányok segítségére siető lovagokban. Emesének édesanyja mesélt róluk; megígérte, hogy megmutatja neki a másik világot, márpedig az ígéret köti a tündéreket. És Anya tündér volt. Emese nem hitt bennük, amióta Anya eltűnt. De már maga sem tudja, mi is az igazság. Végül mégiscsak eljön érté egy lovag, ám korántsem azért, amiért hitte. A tündérek ólomerdejében rá kell jönnie: az is eladná, aki a legjobban szereti, a hős lovagoknak pedig nincs szívük. És akkor még nem is találkozott a családjával... Bár mese lenne!
365 pages, Paperback
First published May 30, 2007
2 people are currently reading
115 people want to read
About the author
Csilla Kleinheincz
91 books20 followersKleinheincz Csilla (1978. augusztus 26. –) magyar író, szerkesztő, műfordító.
Korábban a Stádium Fiatal Írók Köre és a Cohors Scriptorium tagja, korábban a Delta Vision kiadó és az Ad Astra kiadó szerkesztője volt. Az SFmag alapító szerkesztője, a korábban Delta Műhely-ként létrehozott Írókör és a Magyar Írószövetség tagja, a The Portal angol nyelvű, kisprózával foglalkozó magazin magyar területi koordinátora. Jelenleg a GABO kiadó szerkesztője.
~~
Kleinheincz Csilla is a Hungarian-Vietnamese writer, whose stories and novels mostly fall in the area of slipstream and fantasy. She translates fantasy into Hungarian and works as an editor at the Hungarian SF publisher Gabo.
Korábban a Stádium Fiatal Írók Köre és a Cohors Scriptorium tagja, korábban a Delta Vision kiadó és az Ad Astra kiadó szerkesztője volt. Az SFmag alapító szerkesztője, a korábban Delta Műhely-ként létrehozott Írókör és a Magyar Írószövetség tagja, a The Portal angol nyelvű, kisprózával foglalkozó magazin magyar területi koordinátora. Jelenleg a GABO kiadó szerkesztője.
~~
Kleinheincz Csilla is a Hungarian-Vietnamese writer, whose stories and novels mostly fall in the area of slipstream and fantasy. She translates fantasy into Hungarian and works as an editor at the Hungarian SF publisher Gabo.
Ratings & Reviews
Friends & Following
Create a free account to discover what your friends think of this book!
Community Reviews
Displaying 1 - 23 of 23 reviews
October 25, 2020
Amióta a molyos létezésemet lassan körülszőtték a fantasztikumért rajongó felhasználók, azóta egyre többször botlottam bele ebbe a könyvbe, és nem szalasztottam el az alkalmat, amikor végre a könyvtár polcain is megtaláltam.
Felnőttmese ez, vagy legalábbis felnőttes mese, amelyet azok is bátran a kezükbe vehetnek, akik esetleg nem érdeklődnek a mesék világa iránt. Bár a mostanság született fantasztikus művek szeretnek sok helyszínnel és sok szereplővel dolgozni, az Ólomerdő annak ellenére érdekes világot tárt elém, hogy fél tucatnyi szereplőt és ugyanennyi helyszínt mutatott be, ráadásul a cselekménye sem egy ördöglakat. De valahogy így együtt mégis működött.
Eleinte a remekbe szabott próza szirénéneke vonzott magával, megcsiklandozva az érzékeimet és bevonva a történetbe. A könyv második felében ez a rendkívül fűszeres próza sokkal enyhébb ízeket vett fel, de addigra már a kiélezett konfliktusok benntartják a történetben az embert, még ha a vége talán egy kicsit hirtelen is érkezik meg.
A történetben mindenki cipeli a maga keresztjét, gordiuszinak tűnő csomókba ugrasztva az egyes szereplők viszonyát. A mesés szereplők persze átkokat viselnek, amelyek a maguk vastörvényeivel okoznak súlyos tehertételt minden egyes résztvevőnek. Mindenki megküzd a maga kihívásaival, korlátaival, átkaival, és ez a küzdelem mindenkinek hoz egyfajta győzelmet, vagy éppen ellenkezőleg, bukást. Meglepő módon egyébként azok, akik megbuknak ebben a küzdelemben, többnyire halállal fizetnek, aki pedig mégse, nos, azoknak sem terem sok babér a végén.
Viszont meglepő módon, bár látom, hogy született még folytatás ehhez a könyvhöz, valahogy annyira kereknek érzem, hogy nem érzem magamban a leküzdhetetlen vágyat, hogy most azonnal folytassam.
Felnőttmese ez, vagy legalábbis felnőttes mese, amelyet azok is bátran a kezükbe vehetnek, akik esetleg nem érdeklődnek a mesék világa iránt. Bár a mostanság született fantasztikus művek szeretnek sok helyszínnel és sok szereplővel dolgozni, az Ólomerdő annak ellenére érdekes világot tárt elém, hogy fél tucatnyi szereplőt és ugyanennyi helyszínt mutatott be, ráadásul a cselekménye sem egy ördöglakat. De valahogy így együtt mégis működött.
Eleinte a remekbe szabott próza szirénéneke vonzott magával, megcsiklandozva az érzékeimet és bevonva a történetbe. A könyv második felében ez a rendkívül fűszeres próza sokkal enyhébb ízeket vett fel, de addigra már a kiélezett konfliktusok benntartják a történetben az embert, még ha a vége talán egy kicsit hirtelen is érkezik meg.
A történetben mindenki cipeli a maga keresztjét, gordiuszinak tűnő csomókba ugrasztva az egyes szereplők viszonyát. A mesés szereplők persze átkokat viselnek, amelyek a maguk vastörvényeivel okoznak súlyos tehertételt minden egyes résztvevőnek. Mindenki megküzd a maga kihívásaival, korlátaival, átkaival, és ez a küzdelem mindenkinek hoz egyfajta győzelmet, vagy éppen ellenkezőleg, bukást. Meglepő módon egyébként azok, akik megbuknak ebben a küzdelemben, többnyire halállal fizetnek, aki pedig mégse, nos, azoknak sem terem sok babér a végén.
Viszont meglepő módon, bár látom, hogy született még folytatás ehhez a könyvhöz, valahogy annyira kereknek érzem, hogy nem érzem magamban a leküzdhetetlen vágyat, hogy most azonnal folytassam.
April 4, 2021
Az írónő nevére a fordításai kapcsán figyeltem fel, ennek ellenére kicsit idegenkedtem ettől a trilógiától, mert YA irodalomnak gondoltam. Az íróval hallgattam egy interjút, amikor egyszer csak azt mondta: felnőtteknek írta, így nekem sem kellett több biztatás. Első blikkre egy portálfantasys coming of age történet, de olvasva kiderü, hogy sokkal több ennél, és nem csak szépirodalmi igényességgel megírt lírai hangvétel teszi azzá.
Emese különleges kiskamasz, az édesanyja, Lóna eltűnt, visszament a többi tündérhez. A féltündér kislányt az ember édesapja neveli tovább, de Lóna hiánya nem összehozza, hanem inkább elválasztja őket. Emesének az emberek között is a tündérek szabályai szerint kell élnie, de kiskamaszként még az emberek működését sem képes átlátni. Tündérországról a tudása minimális, és amint lenyúlja őt egy lovag kiderül, hogy gyermekként a tündérek világáról szóló információk is csak szűrve jutottak el hozzá. A tündéreknél István, az apuka keresi a feleségét és a lányát, Emese keresi az édesanyját és ezzel egyidőben haza akar menni az apukájához, és néha mindkettejüket utálja, közben megismerjük a szülők történetét, és a világot, a szabályaival és az egyes tündéreket is.
Nem olvasnék magamtól népmeséket, de Kleinheincz Csilla csodát tesz velük, összeönti, és valami egészen különleges bölcs és melankólikus történet keveredik ki belőle. Ez a tündérvilág még az emberek világánál jóval könyörtelenebb, még akkor is, ha az emberek között egy különleges féltündér kiskamasz keresi a helyét. A tündéreknél mindent ígéretek, szabályok világos és kőkemény rendszere irányít, ha megszegsz egy igéretet, az mindig büntetéssel, fizikai fájdalommal jár. Történet arról, amikor egy gyermek kiskamasszá válva kibújik a szülők által megteremtett burokból, és néha megfizet ezért.
Külön pluszpont a maximálison túl, hogy nem hibátlanok a szereplők, hoznak hülye döntéseket.
Emese különleges kiskamasz, az édesanyja, Lóna eltűnt, visszament a többi tündérhez. A féltündér kislányt az ember édesapja neveli tovább, de Lóna hiánya nem összehozza, hanem inkább elválasztja őket. Emesének az emberek között is a tündérek szabályai szerint kell élnie, de kiskamaszként még az emberek működését sem képes átlátni. Tündérországról a tudása minimális, és amint lenyúlja őt egy lovag kiderül, hogy gyermekként a tündérek világáról szóló információk is csak szűrve jutottak el hozzá. A tündéreknél István, az apuka keresi a feleségét és a lányát, Emese keresi az édesanyját és ezzel egyidőben haza akar menni az apukájához, és néha mindkettejüket utálja, közben megismerjük a szülők történetét, és a világot, a szabályaival és az egyes tündéreket is.
Nem olvasnék magamtól népmeséket, de Kleinheincz Csilla csodát tesz velük, összeönti, és valami egészen különleges bölcs és melankólikus történet keveredik ki belőle. Ez a tündérvilág még az emberek világánál jóval könyörtelenebb, még akkor is, ha az emberek között egy különleges féltündér kiskamasz keresi a helyét. A tündéreknél mindent ígéretek, szabályok világos és kőkemény rendszere irányít, ha megszegsz egy igéretet, az mindig büntetéssel, fizikai fájdalommal jár. Történet arról, amikor egy gyermek kiskamasszá válva kibújik a szülők által megteremtett burokból, és néha megfizet ezért.
Külön pluszpont a maximálison túl, hogy nem hibátlanok a szereplők, hoznak hülye döntéseket.
November 18, 2020
"A meséket érteni kell; nem megélni." (300)
Nem is tudom, hol kezdjem. Talán ott, hogy 2-3 évvel ezelőtt történt egy Könyvhéten/Könyvfesztiválon, hogy elsodródtam egy sci-fi témájú kerekasztalbeszélgetésre, ahol Kleinheincz Csilla is ott volt, és a nézők közül valaki feltette a bűvös kérdést: hogy áll az Ólomerdő trilógia zárókötete, mikorra várható. Fogalmam sem volt róla, miről van szó, de elraktároztam a kispolcra a fejemben, hogy ha megjönne a kedvem egy kis fantasyhoz, ez is egy opció. Snitt. 2020 – covid19 miatt online könyvbemutatója volt az Ezüstkéznek (a harmadik kötetnek; végül nem néztem meg), de, és ez egy nagyon fontos „de”: kivettem a könyvtárból az első két részt, remélve, hogy majd hamarosan beszerzi az intézmény a harmadikat is. Itt tartunk most. Elolvastam az első kötetet. Abszolút nem vagyok fantasy-rajongó, sőt egészen őszintén a meséket sem igazán szeretem – ez pedig pont mindkettő. Ennek ellenére új kedvencet avattam.
Kezdjük a legfontosabbal talán: Kleinheincz Csilla remekül ír, és pont ennyire csodálatosan mesél. Ez a kötet nagyon egyben volt a maga világával, mágiarendszerével és karaktereivel. Nem mondanám, hogy spanyolviasz, mert gyakorlatilag egyik eleme sem az. De az összkép mégis egy kompakt, nagyon is sok mindenről szóló, sűrű szövet.
Maga a világ (nép)mesei alapokon nyugszik, gyakorlatilag mindegyik része ismerős már valahonnan, de ügyesen van összeállítva. Fizikailag Gödöllőről jutunk át egyszer csak a tündérek és sárkányok világába, ami egy nagyon szép és egyszerű megoldás. Gödöllőnek már csak azért is örültem nagyon, mert pont pár hete voltam ott megnézni a kastélyt, sétálgatni a parkokban, és a friss élmény külön kis fűszert adott az olvasáshoz. Nem beszélve a HÉV-ről, a 7-es buszról mg a Cházár András utcáról – itt van mind a szemem előtt. A mindenféle fémerdők csilingelése is egy annyira szép kép. És ijesztően gyorsan lehet veszélyes, pengeéles hadsereget varázsolni a erdőből, ami meg is történik a könyv során. Az ideológia a világ mögött pedig minden mese és persze az élet alapja is: mindennek ára van, és a bűnhődés is természetes. Meg persze van némi mágia is, abból egyelőre annyira sokat nem kapunk. De ott is tetszik az alapok megosztottsága. Hogy igazából mindegy, verbális alapú vagy rajzalapú, a végeredmény ugyanaz. Ebből már mindent is ki lehet hozni.
Az is nagyon tetszik, hogy igazából nincs sok szereplőnk, könnyű számon tartani őket, és elég tér marad arra, hogy mindenkit megismerjünk. Remekül egyensúlyozik a kötet a cselekmény és a karakterbemutatás között. Valószínűleg ez is hozzájárult ahhoz, hogy ennyire tetszett. Szeretem a kidolgozott karaktereket, a mély, netán sokrétű mondanivalót, és kevéssé szeretem az akciójeleneteket, amivel mostanában mindent (is) teletolnak indokolatlan mennyiségben. De szerencsére nem az Ólomerdőt! Az egész könyv átlagban ólomszínű, a karaktereivel együtt. Néha mintha rájuk esne némi fény, világosabb szürkék, máskor meg kifejezetten a feketéhez közelítenek. Van olyan szereplőnk, akinél ez nagyon explicit (Firtos-Tartód), másoknál csak az események mutatják meg a szürke 50 árnyalatát. És a legszebb, hogy igazából mindenkit megértünk, mire a 300+ oldal végére érünk. Ettől persze nem válnak kevéssé szürkévé.
Egy másik nagy erénye a könyvnek, ami nem független az eddigiektől, hogy érzelmek nagy skáláját tudja bemutatni és egyben kiváltani az olvasóból is. Így történhetett meg például, hogy a végén nem is egyszer pityeredtem el.
Még egy picikét váratom magam a második kötettel, de azért nem 7 évig.
August 9, 2022
Na hát, eljött ez a nap is, végre elolvastam az Ólomerdőt! :D
Nagyon érdekes volt egy olyan fantasy könyvet olvasni, ami ismerős magyar népmesei elemekkel volt tele, az univerzálisabb mese elemek mellett.
Emesét mondjuk én nem bírtam egyszerűen kiskamasznak elképzelni, az én fejemben valahogy mindig 16 éves körülivé vált, aztán ez okozott nálam zavart, amikor folyamat gyermekezték, én meg nem értettem miért. (És az utolsó jelenetet a tényleges kora furává tette.)
Az ígéretek súlya nagyon tetszett. Mi lenne, ha mindenkinek így visszaütne egy be nem tartott ígéret!
Sok karakterrel még hadilábon állok, de gyanítom, a későbbiekben többet megtudunk róluk és a motivációikról. A kedvencem egyébként abszolút Firene, az ő karakterfejlődése csodás a történetben.
Egyébként az kicsit sok volt, hogy Emesének ennyire nem mondott senki semmit, még azután sem, hogy már bent volt az erdőben, mert úgy tűnt, ezzel húzzuk tovább a cselekményt. Összességében viszont ezen túl tudtam lépni.
A regény maga gyorsan olvasható, főleg, ha az ember tényleg leül, és olvassa. Nekem is volt olyan, hogy észre sem vettem, és már 40-50 oldal le is pörgött a történetből.
Ha megint elgyengülök, tuti repülnek majd a folytatások a kosárba...
Nagyon érdekes volt egy olyan fantasy könyvet olvasni, ami ismerős magyar népmesei elemekkel volt tele, az univerzálisabb mese elemek mellett.
Emesét mondjuk én nem bírtam egyszerűen kiskamasznak elképzelni, az én fejemben valahogy mindig 16 éves körülivé vált, aztán ez okozott nálam zavart, amikor folyamat gyermekezték, én meg nem értettem miért. (És az utolsó jelenetet a tényleges kora furává tette.)
Az ígéretek súlya nagyon tetszett. Mi lenne, ha mindenkinek így visszaütne egy be nem tartott ígéret!
Sok karakterrel még hadilábon állok, de gyanítom, a későbbiekben többet megtudunk róluk és a motivációikról. A kedvencem egyébként abszolút Firene, az ő karakterfejlődése csodás a történetben.
Egyébként az kicsit sok volt, hogy Emesének ennyire nem mondott senki semmit, még azután sem, hogy már bent volt az erdőben, mert úgy tűnt, ezzel húzzuk tovább a cselekményt. Összességében viszont ezen túl tudtam lépni.
A regény maga gyorsan olvasható, főleg, ha az ember tényleg leül, és olvassa. Nekem is volt olyan, hogy észre sem vettem, és már 40-50 oldal le is pörgött a történetből.
Ha megint elgyengülök, tuti repülnek majd a folytatások a kosárba...
August 1, 2018
The best Hungarian book I've read so far! :3
October 12, 2023
erre 10 csillagot adnék, ha lehetne!
August 31, 2023
DNF around page 200
Disappointing because I was so looking forward to reading a fantasy novel based on Hungarian folklore by an actual Hungarian author :(
The pacing of the book was too slow for me, I stuck with it for so long (I basically read half of the book before I gave up) but nothing was happening. I think the book could be half as long as it is. Most of the writing is just the characters’ internal monologue, and because there’s a lot of POV switching, the author uses that to repeat the same internal monologues when we switch back to the characters. Really tedious to read.
Also meant that I wasn’t particularly attached to Emese or the knight and don’t really feel invested in what happened to them.
I also hated the contemporary setting of the novel, I’ve seen this done well before but not this time.
1.5 stars for effort
Disappointing because I was so looking forward to reading a fantasy novel based on Hungarian folklore by an actual Hungarian author :(
The pacing of the book was too slow for me, I stuck with it for so long (I basically read half of the book before I gave up) but nothing was happening. I think the book could be half as long as it is. Most of the writing is just the characters’ internal monologue, and because there’s a lot of POV switching, the author uses that to repeat the same internal monologues when we switch back to the characters. Really tedious to read.
Also meant that I wasn’t particularly attached to Emese or the knight and don’t really feel invested in what happened to them.
I also hated the contemporary setting of the novel, I’ve seen this done well before but not this time.
1.5 stars for effort
April 30, 2015
Eredetileg: http://olvasonaplo.net/olvasonaplo/20...
A magyar fantasy író pláne nő helyzete nem könnyű. De Kleinheincz Csillának már másodszor sikerült könnyedén, elegánsan venni az akadályt, s nagyon úgy tűnik, hogy lesz ez még jobb is.
Az Ólomerdő főhőse a tizenkét éves Emese, aki alig emlékszik évek óta eltűnt anyjára, de sejthető, hogy valami nincs rendben a házuk táján. A lány persze nem találja helyét az iskolában, tehetségesen rajzol, de nem érti meg a barátnője se, inkább mesékbe menekül és a mintákba, amik szinte állandóan papírra kívánkoznak tolla hegyéről. Hamarosan kiderül, hogy ő tényleg nem mindennapi lány, mert félig tündér, félig ember, apja ugyanis Héterdőből hozta el a feleségét. Akit azóta is próbál visszaszerezni. Csakhogy a mesék világában egészen más törvények uralkodnak, ezért van az is, hogy Emesét kötik az ígéretei, ha nem teljesíti azokat, bármilyen jelentéktelenek is, komoly árat kell fizetnie érte.
De Emesére többen is pályáznak Héterdőben: a lovag, aki nem önzetlen, az özvegy, aki rajta kéri számon az elátkozott lányát. Ott van még a holló meg a hattyú, a mostohatestvérek, akik persze egy férfin különböztek össze és a skizofrén törpe:)
Kleinheincz Csilla regényében az a klassz, hogy teljesen megszabadult a magyar fantasyt sulytó átoktól. Nem majmolja a nyugati tucatfantasykat, hanem valami eredetit hoz. A magyar mese és mondavilágból építkezik, de teljesen politika és giccsmentesen. Természetesen érezhető rajta, hogy kik vannak/voltak hatással munkásságára (elvégre ő Peter S. Beagle fordítója), de ez feltétlenül előny. Az pedig, hogy a regény vége és az érzelmi húrokon való játszást olyan igazul kegyetlenül teszi, felrúgva például a mesék “boldogan éltek amíg meg nem haltak” szabályát merészségre és egészséges önbizalomra utal. Amit csak díjazni lehet.
Ebben a regényben a tündérek közelebb állnak Pratchett Hölgyek és Urak szépjeihez, mint a legtöbbünk elképzelésében élő kedves lényekhez. Érzelmeik, ha vannak egyáltalán nem éppen úgy működnek, mint az embereknek. Vagy a félig ember-félig tündér lányoknak, ahogy azt Emese is megtapasztalja.
Kicsit nehezen indul be a regény, Emese iskolai élete valahogy nem tűnik elég életszerűnek, hosszú a felvezetés aztán amikor Héterdőbe kerülnek a szereplők felgyorsulnak az események és lesz izgalom, kaland, varázslat, ahogy azt egy fantasytől vagy tündérmesétől elvárja az ember. Mindezek ellenére valahogy még azt éreztem, nem teljesen forrott ki Csilla stílusa, de várom a következő könyvét, mert hiszem, hogy fejlődni fog.
A magyar fantasy író pláne nő helyzete nem könnyű. De Kleinheincz Csillának már másodszor sikerült könnyedén, elegánsan venni az akadályt, s nagyon úgy tűnik, hogy lesz ez még jobb is.
Az Ólomerdő főhőse a tizenkét éves Emese, aki alig emlékszik évek óta eltűnt anyjára, de sejthető, hogy valami nincs rendben a házuk táján. A lány persze nem találja helyét az iskolában, tehetségesen rajzol, de nem érti meg a barátnője se, inkább mesékbe menekül és a mintákba, amik szinte állandóan papírra kívánkoznak tolla hegyéről. Hamarosan kiderül, hogy ő tényleg nem mindennapi lány, mert félig tündér, félig ember, apja ugyanis Héterdőből hozta el a feleségét. Akit azóta is próbál visszaszerezni. Csakhogy a mesék világában egészen más törvények uralkodnak, ezért van az is, hogy Emesét kötik az ígéretei, ha nem teljesíti azokat, bármilyen jelentéktelenek is, komoly árat kell fizetnie érte.
De Emesére többen is pályáznak Héterdőben: a lovag, aki nem önzetlen, az özvegy, aki rajta kéri számon az elátkozott lányát. Ott van még a holló meg a hattyú, a mostohatestvérek, akik persze egy férfin különböztek össze és a skizofrén törpe:)
Kleinheincz Csilla regényében az a klassz, hogy teljesen megszabadult a magyar fantasyt sulytó átoktól. Nem majmolja a nyugati tucatfantasykat, hanem valami eredetit hoz. A magyar mese és mondavilágból építkezik, de teljesen politika és giccsmentesen. Természetesen érezhető rajta, hogy kik vannak/voltak hatással munkásságára (elvégre ő Peter S. Beagle fordítója), de ez feltétlenül előny. Az pedig, hogy a regény vége és az érzelmi húrokon való játszást olyan igazul kegyetlenül teszi, felrúgva például a mesék “boldogan éltek amíg meg nem haltak” szabályát merészségre és egészséges önbizalomra utal. Amit csak díjazni lehet.
Ebben a regényben a tündérek közelebb állnak Pratchett Hölgyek és Urak szépjeihez, mint a legtöbbünk elképzelésében élő kedves lényekhez. Érzelmeik, ha vannak egyáltalán nem éppen úgy működnek, mint az embereknek. Vagy a félig ember-félig tündér lányoknak, ahogy azt Emese is megtapasztalja.
Kicsit nehezen indul be a regény, Emese iskolai élete valahogy nem tűnik elég életszerűnek, hosszú a felvezetés aztán amikor Héterdőbe kerülnek a szereplők felgyorsulnak az események és lesz izgalom, kaland, varázslat, ahogy azt egy fantasytől vagy tündérmesétől elvárja az ember. Mindezek ellenére valahogy még azt éreztem, nem teljesen forrott ki Csilla stílusa, de várom a következő könyvét, mert hiszem, hogy fejlődni fog.
April 22, 2014
Bár Kleinheincz Csilla könyvét a fantasy kategóriába sorolják, én jobban szeretek úgy gondolni rá, mint egy mesére. Egy olyan mesére, ami az ősi legendákat őrzi, ami megtartotta az eredeti történetek minden kegyetlenségét és nyers erejét, ami igazi és tompítatlanul valós. Nem lágyították, nem igazították hozzá a gyermeki lélek finomságához, megtartották csiszolatlan, hamisítatlan voltában. És mégis – vagy pont ezért – gyönyörű…
September 22, 2019
Szépen megírt, érzékeny felnőttmese. Illetve amolyan felnőttmesének álcázott történet gyerekeknek, azt hiszem.
Az egyenletes, elegáns, gördülékeny stílus ellenére a könyv első fele nehezen csúszott, igaz, a második felét már le se tudtam tenni. Újabb sajátos hangulatú mágikus erdőre bukkantam, ami különbözött az eddig megismertektől. Messze nem olyan rémisztő, mint Naomi Novik Rengetegje, bár a fák itt sem nézik tétlenül a betolakodókat: ütlegelik, cibálják, akkor mérföldeken át dobálják is őket. Máskor a törzsek ijedtükben össze- és elhúzódnak egymástól. A színek, és erdei neszek átitatták a könyvet, kedvencem mégis az átmenet leírása volta, ahogy a Héterdő határa az emberek világával és Gödöllővel átfedett.
A cselekményt magát kicsit szűkre szabottnak éreztem, hiszen egyetlen család feszültségekkel és sértődésekkel teli történetét bontja ki egy kamaszlány felfedezésein keresztül. Csupán azért nem untam bele, mert a szereplők mindvégig érdekesek maradnak, kellőképpen finoman rajzoltak, és távolról sem olyan fekete-fehérek, mint a tündérmesékben: az anyák erősek, de elég félelmetesek, az apák bizonytalanok és néha önzők, aki rossznak indul, jó lesz, aki jónak tűnik, megbotlik. A legkiismerhetetlenebb karakterek lettek a legizgalmasabbak: a kisebbségi komplexusban vergődő mostohatestvér, illetve a disszociatív személyiségzavaros manó.
A kiadásról: Az gyorsan leesett, hogy a második kiadást kell olvasni, mert összehasonlítva a korábbi verzióval, már az elején komoly tartalmi eltérés van a két kötet között. Szép egyébként a felújított verzió, végül azt választottam, de meg kell jegyeznem, hogy amíg a Delta Vision kiadó borítójába valahogy belesűrűsödik az egész könyv hangulata, az új borító kissé értelmezhetetlen - pedig mindkettő Sánta Kira munkája. A belső illusztrációk az árnyjátékot idéző panelekkel kifejezetten illenek a könyvbe, csak valahogy nem értem én az ilyen szerkesztői munkát: kiválogat valaki 4-5 igazán igényes, remek illusztrációt, majd szisztematikusan az ábrázolt jelenetnél hozzávetőleg száz oldallal előbbre fűzi be őket. A képek konkrétan spoilereznek. :(
Az egyenletes, elegáns, gördülékeny stílus ellenére a könyv első fele nehezen csúszott, igaz, a második felét már le se tudtam tenni. Újabb sajátos hangulatú mágikus erdőre bukkantam, ami különbözött az eddig megismertektől. Messze nem olyan rémisztő, mint Naomi Novik Rengetegje, bár a fák itt sem nézik tétlenül a betolakodókat: ütlegelik, cibálják, akkor mérföldeken át dobálják is őket. Máskor a törzsek ijedtükben össze- és elhúzódnak egymástól. A színek, és erdei neszek átitatták a könyvet, kedvencem mégis az átmenet leírása volta, ahogy a Héterdő határa az emberek világával és Gödöllővel átfedett.
A cselekményt magát kicsit szűkre szabottnak éreztem, hiszen egyetlen család feszültségekkel és sértődésekkel teli történetét bontja ki egy kamaszlány felfedezésein keresztül. Csupán azért nem untam bele, mert a szereplők mindvégig érdekesek maradnak, kellőképpen finoman rajzoltak, és távolról sem olyan fekete-fehérek, mint a tündérmesékben: az anyák erősek, de elég félelmetesek, az apák bizonytalanok és néha önzők, aki rossznak indul, jó lesz, aki jónak tűnik, megbotlik. A legkiismerhetetlenebb karakterek lettek a legizgalmasabbak: a kisebbségi komplexusban vergődő mostohatestvér, illetve a disszociatív személyiségzavaros manó.
A kiadásról: Az gyorsan leesett, hogy a második kiadást kell olvasni, mert összehasonlítva a korábbi verzióval, már az elején komoly tartalmi eltérés van a két kötet között. Szép egyébként a felújított verzió, végül azt választottam, de meg kell jegyeznem, hogy amíg a Delta Vision kiadó borítójába valahogy belesűrűsödik az egész könyv hangulata, az új borító kissé értelmezhetetlen - pedig mindkettő Sánta Kira munkája. A belső illusztrációk az árnyjátékot idéző panelekkel kifejezetten illenek a könyvbe, csak valahogy nem értem én az ilyen szerkesztői munkát: kiválogat valaki 4-5 igazán igényes, remek illusztrációt, majd szisztematikusan az ábrázolt jelenetnél hozzávetőleg száz oldallal előbbre fűzi be őket. A képek konkrétan spoilereznek. :(
Read
December 2, 2022Ez a könyv másodszorra is nagyon izgalmas. És bár az első kiadáshoz képest néhol kicsit más – legalábbis ezt mondják –, én semmilyen különbséget nem vettem észre. Alig várom a végét és a második részt.
June 24, 2021
Szerettem ezt a trilógiát, annak ellenére, hogy sokszor az az érzésem volt, az írónő "csakazértsem" felkiáltással húzza át a megszokott mesei fordulatokat, és festi azokat sötétre (főleg a 3.kötetre gondolok itt). Az írás viszont gyönyörű, és a szereplők is velem maradtak, sőt, saját kamaszkoromat juttatta eszembe, és segített azt más színben látni. Köszönöm.
November 30, 2025
Amazing! Ennek a könyvnek angolul kellene megjelennie. Szerintem Naomi Novak vagy Katherine Arden soraiban is sikert arathatna, miközben valami újat és egyedien magyart is hoz. Mondom ezt holland-magyarként, aki elsősorban angol nyelvü fantasyt olvas.
February 21, 2015
Gyerekként úgy gondoltam, a tündérek szépek és kedvesek, segítenek az embereknek, valóra váltják a kéréseket.
Aztán ahogy nagyobb lettem, úgy találkoztam egyre több olyan történettel, ahol már egyáltalán nem voltak kedvesek, csak a maguk haszna érdekelte őket, sőt néhol gonoszak voltak, vagy éppen gyilkos hajlamúak.
Ebben a könyvben sem éppen a legbájosabbak. Mégis, elvarázsoltak, akárcsak a világuk. Az, ahogy a már régen hallott gyermekkori meséimet viszont láttam, még ha kicsit más köntösben is.
Jó volt egy kis időre (ugyanis a könyv túl hamar véget ért) ebbe a másik világba kalandozni, ahol az ígéreteket be kell tartani, mert ellenkező esetben komoly bajt vonzunk a saját fejünkre, és mindennek meg kell adni az árát.
Nem gondoltam volna, hogy ennyire tetszeni fog, de pozitívan csalódtam.
Aztán ahogy nagyobb lettem, úgy találkoztam egyre több olyan történettel, ahol már egyáltalán nem voltak kedvesek, csak a maguk haszna érdekelte őket, sőt néhol gonoszak voltak, vagy éppen gyilkos hajlamúak.
Ebben a könyvben sem éppen a legbájosabbak. Mégis, elvarázsoltak, akárcsak a világuk. Az, ahogy a már régen hallott gyermekkori meséimet viszont láttam, még ha kicsit más köntösben is.
Jó volt egy kis időre (ugyanis a könyv túl hamar véget ért) ebbe a másik világba kalandozni, ahol az ígéreteket be kell tartani, mert ellenkező esetben komoly bajt vonzunk a saját fejünkre, és mindennek meg kell adni az árát.
Nem gondoltam volna, hogy ennyire tetszeni fog, de pozitívan csalódtam.
April 7, 2015
Nos, ha nem utálnám a kötelező olvasmányok kötelező jellegét, azt mondanám, hogy ezt bizony minden gimnáziumban és szakközépiskolában a fiatalok kezébe adnám- a mesevilágra irányuló kapcsolódó feladatokkal.
A nyelvezet csodálatos, a történet pedig elbűvölő.
2015 eddigi legnagyobb kedvence számomra.
Itt van az Üveghegy, most azzal folytatom, de vajon mit teszek, amikor már azt is elolvastam??????
Szeretem Rabonbánt.
Rengeteg kérdésre kaptam választ, de legalább ennyi felmerült, és tudni szeretném, mi történik még, és mi miért történik. Eszembe nem jutott a végére lapozni, így egy olyan csodálatos lezáró jelenetben lehetett részem, ami az én romantikus, függővégimádó lelkemnek manna volt.
Ez a világ nem rabul ejt, hanem azonnal a részévé válik az ember, nem egyszerűen olvasó marad.
Köszönöm az élményt!
CSAK AJÁNLANI TUDOM!
A nyelvezet csodálatos, a történet pedig elbűvölő.
2015 eddigi legnagyobb kedvence számomra.
Itt van az Üveghegy, most azzal folytatom, de vajon mit teszek, amikor már azt is elolvastam??????
Szeretem Rabonbánt.
Rengeteg kérdésre kaptam választ, de legalább ennyi felmerült, és tudni szeretném, mi történik még, és mi miért történik. Eszembe nem jutott a végére lapozni, így egy olyan csodálatos lezáró jelenetben lehetett részem, ami az én romantikus, függővégimádó lelkemnek manna volt.
Ez a világ nem rabul ejt, hanem azonnal a részévé válik az ember, nem egyszerűen olvasó marad.
Köszönöm az élményt!
CSAK AJÁNLANI TUDOM!
April 20, 2015
Ez a könyv megmentett, szószerint. :D
Agyhalált szenvedtem egy másik könyv miatt, és jött az Ólomerdő, felkarolt és újjászülettem tőle.
Most már biztosra tudom, hogy jobb ha a fantasy mellett maradok. Mert ebben a világban a hülye döntésnek is van értelme. Míg amikor a valóvilágban keresünk, egy értelmetlen döntésnek értelmet, gyakran el kell gondolkoznunk azon, hogy van ennek egyáltalán értelme. :D
Jó elég a hülyeségből. Jöjjön a könyv.
Teljesen magával ragadott, a stílus, a világ, eszméletlen jó volt. Imádtam az erdőt, a tündéreket, mindent. Tökéletes könyv, egy agyhalált előidéző könyv után.
Kedveltem Emesét, Rabonbánt, jó párost alkottak együtt. :)
Város a folytatást, hogy újra elmerülhessek ebben a világban.
Agyhalált szenvedtem egy másik könyv miatt, és jött az Ólomerdő, felkarolt és újjászülettem tőle.
Most már biztosra tudom, hogy jobb ha a fantasy mellett maradok. Mert ebben a világban a hülye döntésnek is van értelme. Míg amikor a valóvilágban keresünk, egy értelmetlen döntésnek értelmet, gyakran el kell gondolkoznunk azon, hogy van ennek egyáltalán értelme. :D
Jó elég a hülyeségből. Jöjjön a könyv.
Teljesen magával ragadott, a stílus, a világ, eszméletlen jó volt. Imádtam az erdőt, a tündéreket, mindent. Tökéletes könyv, egy agyhalált előidéző könyv után.
Kedveltem Emesét, Rabonbánt, jó párost alkottak együtt. :)
Város a folytatást, hogy újra elmerülhessek ebben a világban.
March 16, 2016
4,5
Szövevényes, olvasmányos és nagyon izgalmas történet! Jól megírt, kegyetlen mese arról, hogy milyen az, amikor mindenki a „szemet-szemért” elvet vallja… és majd’ mindenki önző, meggondolatlan és nemtörődöm.
Bánom, hogy nem olvastam el hamarabb, mert már nem tombol bennem a tündéres és Tündérvilágos könyvek iránti láz. Furcsa, torz tükre a tüneményes _„Nagy, Gonosz Sárkány elrabol Pici, Védtelen TündérHercegnőt”_ -sztoriknak – biztos, hogy néhány klasszikus tündérmesei vonulatra másképp gondolunk az Ólomerdő után. A legjobban Rabonbán és az ő háttértörténete tetszett, a másik kedvencem Firtód-Tartód és a sztorija(-juk) volt. Szerettem az összetettségüket, jól kitalált karakterek.
Bővebben: http://hagyjatokolvasok.blogspot.hu/2...
Szövevényes, olvasmányos és nagyon izgalmas történet! Jól megírt, kegyetlen mese arról, hogy milyen az, amikor mindenki a „szemet-szemért” elvet vallja… és majd’ mindenki önző, meggondolatlan és nemtörődöm.
Bánom, hogy nem olvastam el hamarabb, mert már nem tombol bennem a tündéres és Tündérvilágos könyvek iránti láz. Furcsa, torz tükre a tüneményes _„Nagy, Gonosz Sárkány elrabol Pici, Védtelen TündérHercegnőt”_ -sztoriknak – biztos, hogy néhány klasszikus tündérmesei vonulatra másképp gondolunk az Ólomerdő után. A legjobban Rabonbán és az ő háttértörténete tetszett, a másik kedvencem Firtód-Tartód és a sztorija(-juk) volt. Szerettem az összetettségüket, jól kitalált karakterek.
Bővebben: http://hagyjatokolvasok.blogspot.hu/2...
November 28, 2015
Hogy kiknek ajánlom? Idézném az írónőt: "A gyerekeknek aki voltunk, a felnőtteknek, akik lettünk"
Mert ez egy csodálatos mese. Mese a felnőtteknek, hogy újra gyerek lehessenek. Mese a felnőtté válásról, a kimondott szó erejéről, a felelősségről, a döntésekről. Egy történet amely példát állít, egyszerre varázsol el, és döbbent meg, miközben magához húz mint egy anyai kar, hogy újból megtanítson hinni a mesékben és a csodákban.
Készen állsz minderre? Lépj be az Ólomerdőbe....és engedd meg, hogy elmondja a maga maga mesésen-valóságos, fájdalmasan-gyönyörű történetét.
Bővebben: http://irasaimtarhaza.blogspot.hu/201...
Mert ez egy csodálatos mese. Mese a felnőtteknek, hogy újra gyerek lehessenek. Mese a felnőtté válásról, a kimondott szó erejéről, a felelősségről, a döntésekről. Egy történet amely példát állít, egyszerre varázsol el, és döbbent meg, miközben magához húz mint egy anyai kar, hogy újból megtanítson hinni a mesékben és a csodákban.
Készen állsz minderre? Lépj be az Ólomerdőbe....és engedd meg, hogy elmondja a maga maga mesésen-valóságos, fájdalmasan-gyönyörű történetét.
Bővebben: http://irasaimtarhaza.blogspot.hu/201...
August 29, 2010
I read this book a few years ago. One of my friends recommended it to me, otherwise I'm not sure I would have have come across to it, because sadly it is not well-known enough.
It's one of the most fascinating fantasy novels I have read so far.
And Csilla just has a way with words. The whole world she has created is so vivid and beautiful, with that typical little dimness which I always associate with Hungarian folk-tales. (Because, yeah, it somehow reminds me of Hungarian folk-tales which I love.)
This book is a total win, in my opinion.
I'm waiting for the sequel.
It's one of the most fascinating fantasy novels I have read so far.
And Csilla just has a way with words. The whole world she has created is so vivid and beautiful, with that typical little dimness which I always associate with Hungarian folk-tales. (Because, yeah, it somehow reminds me of Hungarian folk-tales which I love.)
This book is a total win, in my opinion.
I'm waiting for the sequel.
January 28, 2016
Megosztó könyv. Egyrészt remek volt olvasni a látható igényességgel és körültekintéssel fogalmazott mondatokat, másrészt viszont sokszor úgy éreztem, hogy inkább letenném. Valószínűleg én nem vagyok kompatibilis az efféle felnövéstörténetekkel, de nagyon zavart a főszereplő naivitása (hiába magyarázható az életkorral), és nem túlzottan érdekelt az sem, hogy alakul a sorsa.
A vége viszont remek volt, így vannak reményeim a folytatással kapcsolatban.
A vége viszont remek volt, így vannak reményeim a folytatással kapcsolatban.
March 17, 2014
I so wanted to like this book... and I did to some extent but not as much as I had expect. The language is just breathtakingly beautiful and all compliments for the authors on that. But somehow i couldn't connect to the characters they were too remote and reserved, in the end I didn't really care for them anymore which is sort of sad... but I was amazed by the world anyway
April 29, 2014
A magical fantasy fairy tale, in which promises have a huge weight and happy endings don't exist, and the world of the fey can be dark and dangerous and childhood isn't all innocent.
May 23, 2017
Ez egy mestermű!
Zseniális, ahogy a magyar mondából építkezve egy teljesen "hihető", sötét történet kerekedik.
Zseniális, ahogy a magyar mondából építkezve egy teljesen "hihető", sötét történet kerekedik.
Displaying 1 - 23 of 23 reviews