Jump to ratings and reviews
Rate this book

Senki háza

Rate this book
"Az ő városa. Ő találta a Duna partján, de az is lehet: ő találta ki, hogy történetekbe foglalhassa, hasonlóképpen, mint Jorge Luis Borges, Umberto Eco és Grendel Lajos a maguk világait.
Bár az is lehet, hogy a város talált magának egy írót, aki történetekbe foglalva valóságossá tette.
Aki történeteket mesél, nem feltétlenül fordít hátat a valóságnak, és nem is mindig könnyed. A történelmi Magyarország szétdarabolásának traumájáról, a máig ható következményekről nem sokan írnak olyan hitelesen, mint Szalay Zoltán. És mert lehet, hogy valakit épp ez a kérdés foglalkoztat: a szerző a pozsonyi csatának sem mulasztott el emléket állítani.
Pozsony jelenvalóvá és egyúttal örökérvényűvé válik e novellaciklus által."
Zoltán Gábor

256 pages, Paperback

First published January 1, 2021

Loading...
Loading...

About the author

Ratings & Reviews

What do you think?
Rate this book

Friends & Following

Create a free account to discover what your friends think of this book!

Community Reviews

5 stars
1 (33%)
4 stars
2 (66%)
3 stars
0 (0%)
2 stars
0 (0%)
1 star
0 (0%)
Displaying 1 - 1 of 1 review
Profile Image for Kuszma.
3,072 reviews334 followers
December 8, 2021
Ha Szalay jó formában van, akkor marha jó formában van. Ha viszont nincs jó formában, nos, még azzal is kiegyezne egynémely novellistánk. Utóbbi eset amúgy (szerintem) többnyire annak tudható be, hogy időnként mintha nem lenne kikristályosodott koncepciója arról, mit is akar elérni egy elbeszéléssel, ilyenkor pedig kicsit szétesik a szöveg, esetlegessé, könnyűvé válik. De mivel - örömmel közlöm - ebben a kötetben a jó formában írt dolgok dominálnak, kritikai énem elrakhatja azt a fránya vitriolos tollat, és lágyabb tintával futhat neki a második bekezdésnek.

Szalay elbeszélései jellemzően lokális írások, ezer szállal kötődnek Pozsonyhoz, illetve a kisebbségi léthez, amit a szerző kifejezetten eredeti módon képes megragadni. A tipikus Szalay-novellahős pedig olyasvalaki, aki inkább elszenvedi a világot, mint alakítja azt - de itt ne tessenek nagy drámai beállásokra gondolni, harsány sorstragédiákra, mert a Szalay-hősök kifejezetten csendes, introvertált figurák. Mindezen túl a legjobb Szalay-novellák mindig ott táncolnak a szürrealitás határán, van bennük valami sejtelmes, mint a Dunáról felszálló köd, amitől azt érezni, hogy elég lenne egy kis lökés, és az egész megbillenne, szereplőstül darabokra hullna. Ez a finom kis billegés, ami mondjuk a "Piramisépítők", "A Mária Terézia kávéház" vagy "A néma szellem" elbeszélésein végighúzódik, egészen magas szférákba emeli Szalay írásait.

Displaying 1 - 1 of 1 review