Márton Irma tévedése

by András Jolsvai

Márton ​Irma, mióta az eszét tudta, vegyész akart lenni. Nem az lett, hanem szülésznő, nem is akármilyen, a város legjobb szülésznője.
Singer Erzsébet rendes lány volt, nagyon egészséges, kissé ódivatú, külalakilag érdektelen, aki makacsul ellene feszült a kor divatáramlatainak.
Madarász Henrietta életének legsötétebb napja volt, amikor apja halála után, lovas kocsin, vájdlingok és üstök közé préselődve el kellett hagynia gyermekkora birodalmát. Az új ház minden szeglete taszította, félálomban kóvályogva tiltakozott a harsány és durva világ ellen, amely magába szippantva meg akarta őt semmisíteni.
Jolsvai András a párhuzamosan futó, múlt és jelen között vibráló személyes sorsok mellett remekül festi meg a miliőt is: az elhallgatások és színlelések világát, ahol mindenki mindent tudott a másikról, erős atmoszférával hozza testközelbe a talajvesztett kispolgárságot, a hajszálvékony zsúrkenyér, a hígított málnaszörp és a horgolt terítőkkel eltakart szegénység mindent átható szégyenét. Teszi mindezt azzal a finom humorral és együttérző iróniával, amely a Márton Irma tévedése című regénynek utánozhatatlan ízt és hangulatot kölcsönöz.

368 pages, Hardcover

Published January 1, 2021

Reviews

[Kuszma · Rating 4 out of 5]

Budapest, a két világháború között. Horthy már belovagolt a fehér lovon, de még nem dorombolta magát Hitler bokájához. Boldog békeidők, a kávéházakból friss pörkölés illata száll, ami helyenként el is nyomja, hogy azért a nép sorsa jobbára: a córesz, meg a jogfosztottság. Ha pedig az illető még nő is a tetejébe, halmozottan nehezednek rá az elvárások. Jolsvai regénye tulajdonképpen három korabeli nőtörténet, egybefésülve. Itt van nekünk egy Márton Irma, vénkisasszony és kiváló szülésznő, Heni, a művészvilágban forgolódó Múzsa, no és Bözske, az elszegényedett családból származó varróleány, aki nem abba lesz szerelmes, akibe a szülői szándék szerint ildomos lenne beleszeretnie. Valamennyien beleütköznek ilyen-olyan módon azokba a korlátokba, amelyeket a korszak a szebbik nem számára felállított, és valamennyien bátran megkísérelnek átlépni a kereteken.



Jolsvai az a fajta író, akinél a leírtak pontosan azt jelentik, ami oda le van írva. Nincs másodlagos réteg, bújtatott jelentés, nem metaforája semmi semminek, minden pontosan az, aminek látszik: három tanulságos nőtörténet. A szerző rutinos történetmesélő, finoman elkvaterkázik az olvasóval, kibeszél a szövegből, utal a jövőre és múltra, kedves anekdotákkal színez, látszik, nem ma kezdte a szakmát. Nagy hangsúlyt fektet a local colorra, a színtérre, amiben szereplőinek élni adatik (különösen a Heni-szál bohémvilága sikerült remekül - no mondjuk ez hálás téma is), és arra, hogy a szereplőket pár jellegzetes vonásuk kihangsúlyozásával szerethetővé tegye. Kellemes, jól megkonstruált olvasmány, ami helyenként népszínműbe hajlik (még egy álruhás gróf is feltűnik, bezony). Sajna a mélység mellőzése helyenként visszaüt, a Bözske-vonalat például egyes periódusokban határozottan vontatottnak, vagy még inkább sekélyesnek éreztem. Ezzel együtt aranyos kötet, mondom én, de közben arra számítok, hogy ebben az "aranyos" kifejezésben mindenki megérzi azt a cseppnyi vitriolt.

[Kovaxka · Rating 5 out of 5]

Kifejezetten jólesett a könnyedsége, a humora, az iróniája. Pedig nem volt könnyű sorsa a 20-as, 30-as években a női főszereplőknek, de mindegyikük markánsan „kivéste a maga helyét a világban”. Jó volt elmerülni a történetükben, ízlelgetni a korabeli kifejezéseket és a pesti szlenget a szűrt kávé mellé. Imádtam a bohém Henit, drukkoltam Böskének és Márton Irmának, mondjuk a borítón szereplő hölggyel egyiküket sem tudtam azonosítani. Örülök, hogy új szerzőt ismertem meg, akinek remek az írókája, a történelmi tudása és a stílusa, sőt a regény végére még egy slusszpoénnal is megörvendeztetett.