Recepciós ​kisasszonyok 2.

Recepciós kisasszonyok #2

by Petra Palotás

1925. Bécs
A Recepciós kisasszonyok folytatásában újra az arany húszas években találhatja magát az olvasó, egy korban, ahol a változás szele nem csupán a női lelkeket kuszálja össze, hanem egy identitását vesztett nagyváros minden szegletét is. Miként alakul Dalma, Berta és Liselotte sorsa a neves bécsi hotelben? Létezik-e felhőtlen boldogság? Honnan tudhatjuk, hogy jó úton járunk-e?

Politikai és erkölcsi vívódások, mély érzelmek és a múlt hatalma szövik át Palotás Petra fordulatokkal teli, korhű regényét, a Recepciós kisasszonyok második részét.

320 pages, Hardcover

Published November 15, 2021

Reviews

[Gizella Tóth]

Elég nehezen haladtam vele, talán túl régen olvastam az előzőt, mindenesetre nagyon nehezen lőttem be, ki kicsoda és egyáltalán. Arra emlékeztem, hogy az első rész tetszett, de ez valahogy nem kötött le. Zavart a kisasszonyozás, és törisként nem tűnt korhűnek ez a csuda nagy szabadság. Aktfotók, a leszbikusság felvállalása, sőt, nyilvános helyen csókolózás… no ne már! Ahogy a barátnők leszólják a melegeket, aztán hipp-hopp máris elfogadják, amikor kiderül, hogy a barátnőjük is az, és több ilyen apróság… Ezzel együtt nem volt rossz, a vége szépen felpörgött… és a függő vég miatt nyilván érdekel a befejezés is.

[Tinn.reads]

Felemás érzéseim vannak ezzel a könyvsorozattal kapcsolatban. Egyrészt olyan párbeszédek hangzanak el a szereplők között, amik nekem sokszor túl irodalminak, néha akár természetellenesnek is tűnnek. Másrészt egy nagyon érdekes, és magyar regényekben ritkán bemutatott korba kalauzol - női szemszögből még nem sokszor olvastam a húszas évek világáról és az akkori emberek által megélt nagy változásokról, meg persze kihívásokról. Több érdekes témát boncolgató szál van a történetben, bár amit a főszereplő megfogalmaz magával kapcsolatban, hogy ő túl egyszerű-e... ez bennem is megfordult.
Összességében örülök, hogy valaki fogta ezt a témát+korszakot és regényt írt belőle, de nekem néha egy kicsit túl szappanopera-szerű a tálalás. Mindenesetre érdekes annyira, hogy belenézzek a harmadik kötetbe is.

[Cinti]

4,5 ⭐️

[H]

A három könyv közül a legkönnyebb olvasmány. Vannak benne megdöbbentő részek, főleg a végén, de inkább kikapcsolódásnak jó.