Könnyen Szalma Lajos csapdájába esik az, aki műveltnek akar tűnni, aki elvont akar lenni, művész akar lenni. Nem kell mindig elvontnak, intellektuálisnak, abszurdnak lenni. Ezt magamnak mondom és nem fogom megnézni, hogy jól írtam-e azt, hogy intellektuális. De Jocónak se szabad lenni. Megváltozni azért, hogy hasonlíts egy nyálas kamu költőre? Gyakori hiba, de közben legalább kislányokat ne erőszakolgassunk, ha lehet.
magyar szakos hallgatóként egy gyakran vizsgált kérdéskör volt az idei szemeszterben a Faust intertextus és parafrazáció a kortárs költészetben, és mitadisten erről kellett tartanom referátumot
én látom azt a víziót amit az író próbált lapra vetni és érzékeltetni velünk olvasókkal, hogy óigen, kell egy Faust-sztori egy végzett szegedi jogászról, mertugye doktor voith, tetszhet a szójáték és a v-f labiodentálisság miatt hasonul, (f, mint Faust) viszont számomra már túlzottan sok volt a motívumrendszer rendetlensége, az elénk pakolt, indokolatlan Oidipusz komplexus, az ördög és a szerződéskötés homályossága is. az utolsó 5-10 oldalban talán éreztem, hogy majd összefutnak a szálak, végre kapok egy teljes képet, viszont inkább nagyobb lett a köd bennem, mint volt. a tánciskola kifejezést is lapokon át írja le, ekkor sokalltam be és úgy éreztem magam, mint egy ovis, akinek szájába kell adni a falatot, de azt is megrágják neked előtte.
A Sose halunk meg című film jutott eszembe a könyvről, bár a történet kicsit más, viszont a főszereplő, Voith József felnőtté válását kísérhetjük nyomon. Az egyetem elvégzése után, nagybátyjához, Szalma Lajoshoz kerül, aki bevezeti a nagybetűs életbe...
...hogy' tud ez a pasi írni.... Csak sóhajtozni tudok, tényleg. Félzseni. Kezdő zseni. Növendék zseni.
Maga a történet: nem tudom. Nem rossz, de nem is egetrengető: misztikus, mágikus realista 'coming to age' jellegű regény. De ahogyan ír, jajj, azt nem tudom feledni.... Köszönöm az élményt.