Árvízi napló

Cholera-napló #2

by Janka Fábián

Alig hét esztendővel a pusztító kolerajárvány után, 1838 tavaszán minden idők legnagyobb árvize öntötte el az ekkor már rohamosan fejlődő, nyüzsgő és prosperáló várost, Pestet. A hónapok óta észlelt baljós előjelek ellenére a lakosok nem törődtek a fenyegető veszéllyel, és csupán a legalapvetőbb intézkedéseket tették meg a közeledő jeges ár feltartóztatására. Ezért március 13-a éjjelén szinte meglepetésszerűen zúdult rájuk a tengerré duzzadt Duna vize.
A Cholera-naplóból megismert Gruber Vilma, aki ekkor már nem kíváncsi kamaszlány, hanem bájos, fiatal nő, a természeti katasztrófa idején Pesten, az idősebbik nővérének a házában tartózkodik. Mivel az otthonuk a megáradt folyótól csak egy utcányira fekszik, kis családjával hamarosan az események középpontjába kerül. Az ő szemével láthatjuk, ahogyan az "árvízi hajós", Wesselényi Miklós a veszéllyel mit sem törődve, fáradhatatlanul segíti csónakján a bajba jutottakat. De mások is kiveszik a részüket a mentésből, például az ismert nyomdász, Landerer Lajos vagy István főherceg, József nádor fia.
A tragédia következtében Pesten a házak fele a földdel vált egyenlővé, vagy lakhatatlanná tette őket a napokig dühöngő árvíz. Vajon hogyan lehetséges egy ilyen mértékű katasztrófa után talpra állni, és újrakezdeni az életet - akár egy fiatal lánynak, akár egy városnak?
Fábián Janka új kisregényében választ kaphatunk ezekre a kérdésekre, és megismerhetjük annak a pár szörnyű napnak a történetét, amely szinte pontosan tíz évvel a forradalom kitörése előtt sokak életét romba döntötte, de egyúttal az újrakezdés reményét is megcsillantotta.

160 pages, Hardcover

Published March 3, 2022

Reviews

[D. Dorka · Rating 4 out of 5]

Beszabadultam a könyvtárba évek óta először, úgyhogy nyilvánvalóan minden jelenlegi olvasásomat (3 könyv) félredobva elolvastam az egyik szerzeményemet.

Olvasmányos kisregény, hozza azt, amiért az ember Fábián Jankát olvas. Az 1838-as nagy pesti árvízről iskolai keretek között alig hall az ember, és én például soha nem gondoltam bele, hogy milyen is lehetett. Kezdve onnan, amit fejjel tudok, mégis minden egyes alkalommal rácsodálkozom, hogy hogyan lehetett egy folyóparti városban élni állandó kő-/vashidak nélkül. Az Árvízi napló pedig a maga habosításával egész jól bemutatja ezt a pár napot. Nincs azzal baj, ha a ma már távolról sem bestseller Kárpáthy Zoltán után megint van egy magyar sikerkönyv, ami kicsit mesél a múltunk szeletkéiről, ebben a konkrét esetben a pesti árvízről.

Amit sajnálok, azok a kicsit szájbarágott tanulságok helyenként, illetve a számomra totálisan hiteltelen szerelmi szál. Nem azt kérdőjelezem meg, hogy 1 hét alatt totál bele lehet habarodni a másikba, egyszerűen nem jött át a lapok soraiból, hogy ez megtörtént, csak közölték. Viszont nagy előnye a kötet kisregény voltának, hogy a százalékos arányok bőven a pozitívumok felé tolódtak el, ezért is kerekítettem kicsit feljebb a csillagok számát, mint „objektíve” akartam eredendően.

Ps.: A Cholera-naplóval van némi átfedés, hiszen ugyanannak a családnak egy másik lánygyermeke írja ezt a naplót, mint a korábbit. Így az első pár oldal spoilerezik a Cholera-napló történéseiből. Engem mondjuk ez nem zavar, de ha valakit igen, az sorrendben olvassa.