Mi a kapcsolat a költészet és a biciklis futárkodás között? Hogyan változtatta meg a mindennapjainkat és a városhoz fűződő viszonyunkat a vírustól való félelem? Erdős Virág az első karanténidőszakban biciklis futárként dolgozott, verseskötete ennek a tapasztalatnak a megdöbbentően eleven, művészileg érvényes lenyomata. Erdős Virág kiapadhatatlan könnyein keresztül mindennél élesebben mutatkozik meg az egymásra utalt társadalmi rétegek elzárkózása, miközben a versek kísérletet tesznek arra, hogy olyan nyelvet alkossanak meg, amely bár kisajátítja a hatalom, a hivatalosság szavait és kliséit, mégis szuverén marad.
Kiváló indítás volt a kötet elegáns kiállítása: kisméretű, zsebben elférő mű. Viaszkosvászon hatású borítóval. Jellemző ez az Időmérték sorozat köteteire. De a tartalom végső soron csalódást okozott. ( Anthony Burgess egyik utolsó tévéinterjújában üzente nekünk, hogy sosem voltak nagy elvárásai, s szerinte ez bölcs dolog. Mr. Burgess, ezentúl Önre hallgatok, ha kortárs magyar irodalomról van szó.)
Erdős az ebben a kötetében megjelent verseihez sok esetben nagyon jó témát választott. Ezekben az esetekben a forma sokszor egybevág a mindennapok eltakaríthatatlan csúfságait gúnyoló alapbeállítottságommal. Ezek az igazán jó versei életszagúak. Nagyon tetszik a művészetében, hogy sokszor az egyedi élettapasztalatokból állítja össze a jeleneteit, hiszen én is vallom, hogy a művészeteknek a mindennapokból kell táplálkozniuk, s vissza is kell térniük a mindennapi dolgokhoz, ha azoktól eltávolodnak.
Erdős sokszor nagyon rossz témát választ, vagy képletesen szólva túltolja a biciklit. Engem eléggé felpaprikázott a youtube-on is fellelhető beszélgetése a Klub Rádió csatornáján: egyrészt a most tárgyalt kötete tele van a csövesek helyzetével gúnyolódó versekkel. Nincsen ezzel semmi bajom, mert szomjazom a szarkazmust: egy olyan országban élünk, ahol alapvető társadalmi és gazdasági problémákon közember egymaga nem változtathat. Sokszor nem tudjuk, hogy sírjunk, vagy nevessünk inkább. Ezek a versei a legjobbak, mert úgy vezetik le az igazságtalanság miatt érzett haragomat, hogy közben nevethetek. Erre Nyári Júliának oltogatja Háy Jánost, csak mert szerinte a Mamikám című művében olyan beszédstílust választott a cigány karakterének, ami felerősíti a sztereotípiákat. Itt egy szövegközti idézetet betoldok, kedves Erdős!
Ül
Egy kirepedt falú, műanyag felmosóvödörbe gyömöszölt vattakabát tetején székel Olyan, mintha egy nyilvános vécén ülne.
[ Ül, fekszik, marad. p. 20-22. Részlet]
Vajon a fenti idézet nem egy, a sztereotípiát felerősítő jelenet? Kérlek, írj egy új verset az FN-t árusító, jól szituált raszta srácról is. :-D
Ezért az álszent, alakoskodó hozzáállásért levonok egy csillagot.
A verseket nulla csillagtól hat csillagig értékeltem. Egyszerű átlaggal dolgozom, mint a hivatalos statisztika. (Minek az a medián? Pfff…)
Amúgy a kötetben volt néhány gyöngyszem, de nagyrészt csak disznótakarmány, emberi fogyasztásra alkalmatlan pelyva. Hármas fölé az én ízlésemnek.
**Értékelésem utóélete: A költő, Erdős Virág reagált a fenti szövegre. Összességében a stílusomat nehezményezte, az értékelés mondandójával kapcsolatban nem tett megjegyzést. Burkoltan a moly hatalmával fenyegetőzött. Pedig láthatná, nem olyan rossz a kötet, mint amilyen rossznak az értékelésem alapján első olvasatra gondolható... Mindegy, most a goodreads erődjében húzom meg magam, amíg a magyar könyvolvasó közösségi oldal dementorai újabb csapás ponttal fenyegethetnek.