What do you think?
Rate this book
Tudatosan gyermektelenek - Életutak, döntések - Könyv a tabuk ellen
Rácz Laura Rebecca kíméletlenül őszinte könyve nőkről, férfiakról és párokról szól, akik tudatosan gyermek nélkül szeretnék élni az életüket. Childfree - ahogyan Magyarországon még senki nem mert beszélni róla.
Melyek a tudatosan vállalt gyermektelen életforma valós okai? Milyen út vezet az életre szóló döntéshez? Milyen bántások érik - akár családon belül is - a tudatosan gyermekteleneket? Közel 900 visszajelzésből, 23 mélyinterjúból és szakértői megszólalásokból áll össze a kötet, amelyben az érintettek "nem mondhatták el senkinek, így hát elmondják most mindenkinek" életük legfontosabb döntését. Átfogó és nagyon őszinte képet kapunk a tudatosan vállalt gyermektelenség okairól, hátteréről, a családi viszonyokról, a döntés következményeiről és a nehézségekről, továbbá azokról az előítéletekről és diszkriminációról, amelyekben emiatt részük van a nőknek és férfiaknak - a stigmáról, amit a társadalom sokukra rásüt.
íbr> Ez az írás nem(csak) a gyerekvállalásról szól: rengeteg égető társadalmi kérdés, tabu, egyéni és szociális probléma, transzgenerációs elakadás, közéleti jelenség kerül benne felszínre, ami miatt több jelentésrétege is létezik.
Ez a kötet minden olyan nőnek és férfinak szól:
-aki nem akar gyereket,
-akit ért emiatt bántás, hátrányos megkülönböztetés,
-aki akar(t) gyereket, de mentális vagy egyéb ok miatt tudatosan lemondott a szülővé válásról - a leendő gyermek és saját maga érdekében,
-akinek van gyereke, de valójában sosem akart szülő lenni,
-aki még nem döntötte el, hogy szeretne-e,
-akit érdekel a tudatosan vállalt gyermektelenség lélektani háttere
-aki nagyon szeretne gyereket,
-akinek van gyereke, de kíváncsi a "másik" oldalra is,
-aki szívesen olvas személyes történeteket, a szokásostól eltérő életutakat,
-aki egyszerűen kíváncsi arra, hogy kik és milyenek a tudatosan gyermektelenek...
Ajánlások
"Nagyon erős, nagyon jó, nagyon mély. Alig akad olyan történet, ami valahol nem maszatos, nem mocskos, nincs benne gyomorforgató epizód. És éppen ez a legizgalmasabb ebben a könyvben: egyfelől vonz és tovább akarom olvasni, másfelől azonban sokszor taszít az a sok szenvedés, emberi kegyetlenség, ami a felszínre kerül. És számomra nem is a gyerekvállalásról szól. Amióta az eszemet tudom, szeretném megtapasztalni az anyaságot. A könyvet elolvasva sem változott meg bennem ez a vágy, mégis rengeteg bátor ember nézőpontjával gazdagodtam. Kívánom, hogy olyan társadalomban élhessünk, ahol egyre többen és mélyebben foglalkoznak önismerettel, és stigmák nélkül alakíthatják úgy az életüket, ahogyan az nekik a legjobb. Gyerekkel vagy gyerek nélkül." - Kocsis-M. Brigitta műsorvezető
"Felkavaró könyv. Mintha a megszólalók személyes ismerőseimmé válnának, mintha nekem mondanák el elképesztő nyíltsággal, zavarba ejtő őszinteséggel, hogy miért nem akarnak gyermeket vállalni, meg azt, hogy mit szól ehhez a külvilág: a családjuk, a szüleik, a kollégák, a barátok. És hogy ezzel egy egész életre szóló stigmát szereznek. A kötet megmutatja, mennyi bátorság, önazonosság és belső hit kell ahhoz, hogy ma Magyarországon valaki egy ilyen döntést meghozzon és azt nyíltan vállalja. Sőt, mennyi bátorság kell ahhoz, hogy úgy éljen, ahogy szeretne." - Urbanovits Krisztina, színész
"Rácz Laura Rebecca kötete tabukat feszeget, amikor a gyereket tudatosan nem vállaló nők és férfiak döntésének kulturális és társadalmi hátterét tárja fel. A szerző interjúi gördülékenyek, mélyek és izgalmasak, lehetőséget teremtenek arra, hogy a sokszor szélsőséges vélemények közeledjenek egymáshoz. Attól félünk, amit nem ismerünk, ám ezzel a kötettel közelebb kerülhetünk a tudatosan gyermektelenek megismeréséhez, megértéséhez és elfogadásához. Hogy ne csak elutasítás övezhesse mindazokat, akik mások, másként gondolkodnak és éreznek." - Vándorboy, azaz Csonka Gábor, világutazó, blogger
Melyek a tudatosan vállalt gyermektelen életforma valós okai? Milyen út vezet az életre szóló döntéshez? Milyen bántások érik - akár családon belül is - a tudatosan gyermekteleneket? Közel 900 visszajelzésből, 23 mélyinterjúból és szakértői megszólalásokból áll össze a kötet, amelyben az érintettek "nem mondhatták el senkinek, így hát elmondják most mindenkinek" életük legfontosabb döntését. Átfogó és nagyon őszinte képet kapunk a tudatosan vállalt gyermektelenség okairól, hátteréről, a családi viszonyokról, a döntés következményeiről és a nehézségekről, továbbá azokról az előítéletekről és diszkriminációról, amelyekben emiatt részük van a nőknek és férfiaknak - a stigmáról, amit a társadalom sokukra rásüt.
íbr> Ez az írás nem(csak) a gyerekvállalásról szól: rengeteg égető társadalmi kérdés, tabu, egyéni és szociális probléma, transzgenerációs elakadás, közéleti jelenség kerül benne felszínre, ami miatt több jelentésrétege is létezik.
Ez a kötet minden olyan nőnek és férfinak szól:
-aki nem akar gyereket,
-akit ért emiatt bántás, hátrányos megkülönböztetés,
-aki akar(t) gyereket, de mentális vagy egyéb ok miatt tudatosan lemondott a szülővé válásról - a leendő gyermek és saját maga érdekében,
-akinek van gyereke, de valójában sosem akart szülő lenni,
-aki még nem döntötte el, hogy szeretne-e,
-akit érdekel a tudatosan vállalt gyermektelenség lélektani háttere
-aki nagyon szeretne gyereket,
-akinek van gyereke, de kíváncsi a "másik" oldalra is,
-aki szívesen olvas személyes történeteket, a szokásostól eltérő életutakat,
-aki egyszerűen kíváncsi arra, hogy kik és milyenek a tudatosan gyermektelenek...
Ajánlások
"Nagyon erős, nagyon jó, nagyon mély. Alig akad olyan történet, ami valahol nem maszatos, nem mocskos, nincs benne gyomorforgató epizód. És éppen ez a legizgalmasabb ebben a könyvben: egyfelől vonz és tovább akarom olvasni, másfelől azonban sokszor taszít az a sok szenvedés, emberi kegyetlenség, ami a felszínre kerül. És számomra nem is a gyerekvállalásról szól. Amióta az eszemet tudom, szeretném megtapasztalni az anyaságot. A könyvet elolvasva sem változott meg bennem ez a vágy, mégis rengeteg bátor ember nézőpontjával gazdagodtam. Kívánom, hogy olyan társadalomban élhessünk, ahol egyre többen és mélyebben foglalkoznak önismerettel, és stigmák nélkül alakíthatják úgy az életüket, ahogyan az nekik a legjobb. Gyerekkel vagy gyerek nélkül." - Kocsis-M. Brigitta műsorvezető
"Felkavaró könyv. Mintha a megszólalók személyes ismerőseimmé válnának, mintha nekem mondanák el elképesztő nyíltsággal, zavarba ejtő őszinteséggel, hogy miért nem akarnak gyermeket vállalni, meg azt, hogy mit szól ehhez a külvilág: a családjuk, a szüleik, a kollégák, a barátok. És hogy ezzel egy egész életre szóló stigmát szereznek. A kötet megmutatja, mennyi bátorság, önazonosság és belső hit kell ahhoz, hogy ma Magyarországon valaki egy ilyen döntést meghozzon és azt nyíltan vállalja. Sőt, mennyi bátorság kell ahhoz, hogy úgy éljen, ahogy szeretne." - Urbanovits Krisztina, színész
"Rácz Laura Rebecca kötete tabukat feszeget, amikor a gyereket tudatosan nem vállaló nők és férfiak döntésének kulturális és társadalmi hátterét tárja fel. A szerző interjúi gördülékenyek, mélyek és izgalmasak, lehetőséget teremtenek arra, hogy a sokszor szélsőséges vélemények közeledjenek egymáshoz. Attól félünk, amit nem ismerünk, ám ezzel a kötettel közelebb kerülhetünk a tudatosan gyermektelenek megismeréséhez, megértéséhez és elfogadásához. Hogy ne csak elutasítás övezhesse mindazokat, akik mások, másként gondolkodnak és éreznek." - Vándorboy, azaz Csonka Gábor, világutazó, blogger
392 pages, Paperback
First published February 23, 2022
2 people are currently reading
34 people want to read
Ratings & Reviews
Friends & Following
Create a free account to discover what your friends think of this book!
Community Reviews
Displaying 1 - 4 of 4 reviews
May 28, 2022
Erről a könyvről szerintem nem lehet röviden írni vagy beszélgetni. Nemcsak témaindító, hanem tényleg rengeteg tabut képes ledönteni, ha az olvasó csak egy kicsit is empatikusan kezdi el olvasni. A bejegyzésben több, kapcsolódó témát is behoztam, de mindent összevetve úgy gondolom, hogy ha egy elfogadó társadalomban élnénk, akkor a Tudatosan gyermektelen című könyvnek nem kellett volna megszületnie. Biztosan naiv vagyok, hogy úgy gondolom, hogy mindenkinek joga van a saját életével kapcsolatos döntéseket meghozni, és hogy ha ez a “hagyományostól” eltérő, akkor se feszítsék keresztre.
Pontosan emiatt az az érzésem, hogy a Tudatosan gyermektelenek című könyv pont azokhoz nem fog eljutni, akiknek szüksége lenne érzékenyítésre a témával kapcsolatosan. Én elolvastam, mert kíváncsi voltam a témára úgy, hogy egyébként szeretnék majd egyszer gyereke(ke)t. Továbbá hiánypótló kötetnek tartom, mert tökéletesen bemutatja a kis magyar valóságunkat.
Bővebben: https://www.gyorgytekla.hu/2022/05/ra...
Pontosan emiatt az az érzésem, hogy a Tudatosan gyermektelenek című könyv pont azokhoz nem fog eljutni, akiknek szüksége lenne érzékenyítésre a témával kapcsolatosan. Én elolvastam, mert kíváncsi voltam a témára úgy, hogy egyébként szeretnék majd egyszer gyereke(ke)t. Továbbá hiánypótló kötetnek tartom, mert tökéletesen bemutatja a kis magyar valóságunkat.
Bővebben: https://www.gyorgytekla.hu/2022/05/ra...
May 26, 2022
Lényege a könyvnek: a gyermektelenség sok összetevős társadalmi, vallási, kulturális szempontok mentén meghatározott kérdéskör. Oka nincs kizárólagos összefüggésben semmivel. Fixen kijelentett konklúziók a könyvben: a gyermekmentes nők intelligenciája magasabb és valaki minél hamarabb dönti el, hogy nem akar gyereket, annál valószínűbb, hogy élete végéig kitart a döntés mellett.
Számomra feleslegesen hosszú könyv volt. Én sem akarok gyereket, de nem látom értelmét a könyvben említett Facebook csoportoknak. Bántani pedig azt fogják a gyermekmentesség miatt, "aki hagyja", tehát nem asszertív. Ezt a könyvben szereplő egyik pszichológus és több interjú alany is megerősítette.
Számomra feleslegesen hosszú könyv volt. Én sem akarok gyereket, de nem látom értelmét a könyvben említett Facebook csoportoknak. Bántani pedig azt fogják a gyermekmentesség miatt, "aki hagyja", tehát nem asszertív. Ezt a könyvben szereplő egyik pszichológus és több interjú alany is megerősítette.
August 5, 2022
A könyvben szereplő riportalanyok töredékénél éreztem úgy, hogy valóban tudatosan gyermektelenek. A többinél rengeteg az ingadozás, a kényelemből döntéshozás, vágyak eltagadása, letagadása. Alkalmanként pár tahó alany is becsúszott a kötetbe, főleg férfi oldalról. Tanács Eszter szintén témába vágó könyvét sokkal jobb munkának ítélem.
June 20, 2022
Ez az első review, amit az utóbbi két(?) évben az anyanyelvemen írok, és bevallom, kicsit úgy is megy, mint egy olajozatlan taligakerék, amit évek után rozsdásan toltam ki a fészerből. De, here we go.
Olyan személyként, aki beleesik a tudatosan gyermektelenek táborába (ami egy ritkamód hosszú, kényelmetlen kifejezés ugyan, de a “childfree”, röviden CF, szó Magyarországon sajna nem rendelkezik más elterjedt, érthető fordítással), amikor először megláttam ennek a könyvnek a plakátját vidéki nagyvárosom egyik könyvesboltjának kirakatában, azonnal megtorpantam. Meg kellett állnom, vissza kellett fordulnom, és közelről, jó közelről megnéznem, nem káprázik-e a szemem.
De nem. Nem, ez tényleg -átvitt értelmében- rólam szól.
És erre akarva-akaratlan is azonnal elkapott egy olyan, a gyomromat szorongató félelem, amit… nehezen magyarázok meg. Visszagondolva, voltaképpen attól féltem, a könyv maga -jobb kifejezés híján- szülői propaganda lesz, a lényege a közvélemény ellenünk, ellenem történő további szítása (mintha nem kapnék már így is eleget belőle, nő létemre hogy merészelek nem szülni ugyebár, milyen szívtelen, önző hárpia is vagyok), és másra sem fog irányulni, minthogy pellengérre, közszemlére állítsa azokat, akiknek a jövőjében nem szerepel a gyerekvállalás, mint a különösen veszélyes bestiákat egy bizarr, emberi állatkertben. Azt vártam, hogy a szerző a lehető legkellemetlenebb, legdühösebb, leginkább taszító személyeket fogja csak megszólaltatni, akiket csak talált. Ez szerencsére nem így történt- de csak az, hogy fel voltam készülve rá (mint ahogy megmerevedik a bensőm amikor valaki először kezd a jelenlétemben LMBTQ+ témákról beszélni, és még nem tudom, mennyire bigott), sokat jelent.
Már automatikusan, anélkül hogy bármi konkrétat tudtam volna, vártam a támadást, a vitriolt, a haragot. És ez, úgy gondolom, sokat elárul nem csak arról, hogy a magyar társadalomban mi CF mennyire nem örvendünk népszerűségnek, de arról is, hogy mekkora szükség volt és van az ilyen és hasonló, hiánypótló jellegű, feltáró munkákra. (Őszintén, valahol csodálkozom, hogy ezt engedték kiadni- főleg úgy, hogy amennyire én meg tudtam mondani, mégcsak szignifikáns ellenkezésnek sem volt kitéve, és nagy, egész ablakos plakátot is kapott, Budapesten bőven kívül.)
Egy negatívum amit kiemelnék az, hogy mennyire egy specifikus Facebook-csoport tagjaira korlátozódott a kutatás, az interjúztatás. Ne essen félreértés, tudom hogy valahol kezdeni kell (valljuk be, nem sokan sétálgatunk úgy a városban, hogy mindenkivel közöljük, mennyire nem akarunk gyereket), és a viszonylag kis vizsgálati csoport ellenére ez a könyv kimondottan sokszínűre sikerült- vannak benne interjúk művelt, okosan átgondolt válaszokat adó személyekkel, kevésbé artikuláltakkal, megszólalnak küzdő-szenvedők, életet élvezők, döntésüket keservesen, beletörődve meghozók, aktivisták, indignáltak, flegmák, és olyanok, akiknek soha meg sem fordult a fejükben, hogy másképp is dönthettek volna. Akad egy-kettő, akiknek az interjúját szemforgatva (egy esetben viszolyogva) átlapoztam, de talán ez is csak azt mutatja, hogy a CF is csak ember- van köztünk, bennünk, jó és rossz és csúnya, kedves és kevésbé, feltűnni vágyó és rejtőzködő, belefáradt és dühös, mint bármilyen más, emberekből álló csoportban.
Őszintén, mindenkinek ajánlom ezt, aki a téma gondolatára is hátrahőköl. Mindenkinek, aki valaha mondta már másnak, hogy “ó, úgyis meggondolod magad” (vagy “és a párod erről mit gondol??????”, vagy “de hát legalább egy gyerek az kell!!!!”, vagy egyet a nyolcvanmillió más hasonló, gyomorforgatóan tiszteletlen, közhelyes frázisból). Mindenkinek, aki duzzogva morog a gyerekeinek, hogy ő márpedig unokát akar, és mindenkinek, aki még mindig meg van győződve róla, hogy a huszonéves nőket nem érdemes alkalmazni, mert úgy is egy éven belül elmegy GYES-re. (Lehet, hogy ezek az attitűdök Pesten nem annyira prevalensek és páran most megmosolyognak, de vidéken… vidéken sajnos máshogy esszük ezt a tésztát.) Mindenek felett pedig ajánlom azoknak a hasonszőrűeknek, akik nagyon magányosnak érzik magukat ebben a világban, és csak hallani szeretnék, hogy nincsenek egyedül.
Én belső perspektívából úgy gondolom, hogy a pszichiáterekkel folytatott interjúkat sokkal szívesebben olvastam, mint a Facebook-ról történő panaszkodást (nem tudom, a panaszkodók mit várnak a Facebook-tól. A Facebook ilyen. Ezért kerülöm mint a tüzet immár vagy tíz éve.), de kezdetnek…
Kezdetnek egyáltalán nem rossz.
Olyan személyként, aki beleesik a tudatosan gyermektelenek táborába (ami egy ritkamód hosszú, kényelmetlen kifejezés ugyan, de a “childfree”, röviden CF, szó Magyarországon sajna nem rendelkezik más elterjedt, érthető fordítással), amikor először megláttam ennek a könyvnek a plakátját vidéki nagyvárosom egyik könyvesboltjának kirakatában, azonnal megtorpantam. Meg kellett állnom, vissza kellett fordulnom, és közelről, jó közelről megnéznem, nem káprázik-e a szemem.
De nem. Nem, ez tényleg -átvitt értelmében- rólam szól.
És erre akarva-akaratlan is azonnal elkapott egy olyan, a gyomromat szorongató félelem, amit… nehezen magyarázok meg. Visszagondolva, voltaképpen attól féltem, a könyv maga -jobb kifejezés híján- szülői propaganda lesz, a lényege a közvélemény ellenünk, ellenem történő további szítása (mintha nem kapnék már így is eleget belőle, nő létemre hogy merészelek nem szülni ugyebár, milyen szívtelen, önző hárpia is vagyok), és másra sem fog irányulni, minthogy pellengérre, közszemlére állítsa azokat, akiknek a jövőjében nem szerepel a gyerekvállalás, mint a különösen veszélyes bestiákat egy bizarr, emberi állatkertben. Azt vártam, hogy a szerző a lehető legkellemetlenebb, legdühösebb, leginkább taszító személyeket fogja csak megszólaltatni, akiket csak talált. Ez szerencsére nem így történt- de csak az, hogy fel voltam készülve rá (mint ahogy megmerevedik a bensőm amikor valaki először kezd a jelenlétemben LMBTQ+ témákról beszélni, és még nem tudom, mennyire bigott), sokat jelent.
Már automatikusan, anélkül hogy bármi konkrétat tudtam volna, vártam a támadást, a vitriolt, a haragot. És ez, úgy gondolom, sokat elárul nem csak arról, hogy a magyar társadalomban mi CF mennyire nem örvendünk népszerűségnek, de arról is, hogy mekkora szükség volt és van az ilyen és hasonló, hiánypótló jellegű, feltáró munkákra. (Őszintén, valahol csodálkozom, hogy ezt engedték kiadni- főleg úgy, hogy amennyire én meg tudtam mondani, mégcsak szignifikáns ellenkezésnek sem volt kitéve, és nagy, egész ablakos plakátot is kapott, Budapesten bőven kívül.)
Egy negatívum amit kiemelnék az, hogy mennyire egy specifikus Facebook-csoport tagjaira korlátozódott a kutatás, az interjúztatás. Ne essen félreértés, tudom hogy valahol kezdeni kell (valljuk be, nem sokan sétálgatunk úgy a városban, hogy mindenkivel közöljük, mennyire nem akarunk gyereket), és a viszonylag kis vizsgálati csoport ellenére ez a könyv kimondottan sokszínűre sikerült- vannak benne interjúk művelt, okosan átgondolt válaszokat adó személyekkel, kevésbé artikuláltakkal, megszólalnak küzdő-szenvedők, életet élvezők, döntésüket keservesen, beletörődve meghozók, aktivisták, indignáltak, flegmák, és olyanok, akiknek soha meg sem fordult a fejükben, hogy másképp is dönthettek volna. Akad egy-kettő, akiknek az interjúját szemforgatva (egy esetben viszolyogva) átlapoztam, de talán ez is csak azt mutatja, hogy a CF is csak ember- van köztünk, bennünk, jó és rossz és csúnya, kedves és kevésbé, feltűnni vágyó és rejtőzködő, belefáradt és dühös, mint bármilyen más, emberekből álló csoportban.
Őszintén, mindenkinek ajánlom ezt, aki a téma gondolatára is hátrahőköl. Mindenkinek, aki valaha mondta már másnak, hogy “ó, úgyis meggondolod magad” (vagy “és a párod erről mit gondol??????”, vagy “de hát legalább egy gyerek az kell!!!!”, vagy egyet a nyolcvanmillió más hasonló, gyomorforgatóan tiszteletlen, közhelyes frázisból). Mindenkinek, aki duzzogva morog a gyerekeinek, hogy ő márpedig unokát akar, és mindenkinek, aki még mindig meg van győződve róla, hogy a huszonéves nőket nem érdemes alkalmazni, mert úgy is egy éven belül elmegy GYES-re. (Lehet, hogy ezek az attitűdök Pesten nem annyira prevalensek és páran most megmosolyognak, de vidéken… vidéken sajnos máshogy esszük ezt a tésztát.) Mindenek felett pedig ajánlom azoknak a hasonszőrűeknek, akik nagyon magányosnak érzik magukat ebben a világban, és csak hallani szeretnék, hogy nincsenek egyedül.
Én belső perspektívából úgy gondolom, hogy a pszichiáterekkel folytatott interjúkat sokkal szívesebben olvastam, mint a Facebook-ról történő panaszkodást (nem tudom, a panaszkodók mit várnak a Facebook-tól. A Facebook ilyen. Ezért kerülöm mint a tüzet immár vagy tíz éve.), de kezdetnek…
Kezdetnek egyáltalán nem rossz.
Displaying 1 - 4 of 4 reviews