"Ki számot ad, magának ad számot. Ki sorsot vet, sorsának kovácsa. Ki nyucát lát, kívül reked az értelem határain."
(Oresztész Katszuranisz Breviáriumából)
De mi is az a nyuca? Félig macska, félig nyúl, de egészében csodálatos lény: egyszerre félelmetes és jóindulatú, állat és több mint állat, legendák hőse, ráadásul még finom is. Méltó arra tehát, hogy a róla írott bestiárium mindenki polcán ott legyen, akit érdekelnek a természet vadhajtásai. Egy apró szépséghiba van csupán: hogy a nyuca per def nem létezik. Ezen a ponton joggal merül fel a kérdés, hogy mi értelme van mindent megtudnunk egy nem létező lényről. Nem ugyanaz a szellemi onánia ez, mint amikor komplett keresztény zsinatok évekig vitatkoztak azon, hogy az angyaloknak van-e köldökük, illetve a szárnyuk vajon a lapockájukból nő ki, esetleg a vállizületből? Nos, ha innen nézzük, valóban, ez egy értelmetlen könyv. Nem pusztán azért, mert a benne lévő tudományos igényű tényanyag alapja futóhomok, hanem mert maga a tudományos tényanyag is - bár tartalmaz egyfajta misztikus koherenciát - merő ellentmondás. Igazából nemhogy nem tudunk meg belőle mindent a nyucáról, hanem még abban is elbizonytalanít, amit eddig tudtunk - pedig az egész konkrétan zérus.
Nade! Itt nem is arról van szó, hogy a nyucáról tudunk meg mindent. Hanem hogy a mindent vizsgáljuk meg a nyucaságon keresztül. Egyfajta kacska világmagyarázat ez, ahol mindenről a nyucák tehetnek, Nagy Sándor haláláról éppúgy, mint a The Cure "Lovecats" című számáról, vagy a Rubik-kockáról. A szerzők egyszerűen tobzódnak az univerzum nyucásításában: a bevezetőben eljátszanak a lovecrafti horrortoposzokkal, utána meg aztán van minden az ál-Cholnoky-elbeszéléstől kezdve az ál-nyelvészeti fejtegetésen át egészen az ál-Váncsa István receptig. Csupa "ál-" ez a könyv, csupa nonszensz, a szerzők pedig szemmel láthatóan baromira élvezik. És én is élvezem - részben azért, mert látom, hogy ők is élvezik.
Hisz végtére is ez az egész az írás öröméről szól. Hogy összejön négy alkotó (meg a kiadói szerkesztők és könyvtervezők - őket se felejtsük ki), akiben túlteng a fantázia, és csinálnak egy ilyen félreismerhetetlenül eredeti, szép tárgyat izgalmas illusztrációkkal és hasonlóan izgalmas szövegkorpuszokkal. Hogy az egésznek nincs értelme? Hogy helyenként leolvad az agyunk? Az lehetséges. De olyan játékosság van benne, ami egyszerűen megfizethetetlen.