Állattani kuriózum vagy evolúciós hiba? Tündérmese vagy önálló életre kelt, beteges vicc? Totemállat vagy elrontott graffiti? A béke angyala vagy népek nemezise? A legpuhább plüss vagy jószágra leselkedő vad? Isteni teremtmény vagy sátáni kreatúra? Múzsa vagy métely? Idea vagy pörkölthús? Dead or alive?
ÉS EZ A KÖNYV?
A kutatói elszántság diadala vagy megszállott elméket elnyelő örvény? A magyar belletrisztika remeke vagy hatkezes irodalmi öngyilkosság?
Egy biztos, a nyucák sokfélék, akárcsak ez a bestiárium. Szerzői korokon és kultúrákon át, mítoszok és dokumentumok sűrűjében nyomoznak e tájainkon őshonos, titokzatos lény után. Olyan kalandra hívják a fiatal és felnőtt olvasókat, mely során néha azt sem könnyű eldönteni, hol kezdődik a macska és hol ér véget a nyúl. De pont ezért lenne hiba kihagyni!
Szerzőink – Dániel András többszörös Szép Magyar Könyv és Év Gyermekkönyve-díjas grafikusművész, író, Kollár Árpád József Attila-díjas költő, meseíró és Csepregi János Junior Prima-díjas író – ebben a nagy lélegzetű közös műben szórakoztató formában nyúlnak a Kárpát-medence hiedelemvilágát magába sűrítő titokzatos figurához, a nyucához.
A könyvet Nagy Norbert grafikusművész illusztrálta.
"Ki számot ad, magának ad számot. Ki sorsot vet, sorsának kovácsa. Ki nyucát lát, kívül reked az értelem határain." (Oresztész Katszuranisz Breviáriumából)
De mi is az a nyuca? Félig macska, félig nyúl, de egészében csodálatos lény: egyszerre félelmetes és jóindulatú, állat és több mint állat, legendák hőse, ráadásul még finom is. Méltó arra tehát, hogy a róla írott bestiárium mindenki polcán ott legyen, akit érdekelnek a természet vadhajtásai. Egy apró szépséghiba van csupán: hogy a nyuca per def nem létezik. Ezen a ponton joggal merül fel a kérdés, hogy mi értelme van mindent megtudnunk egy nem létező lényről. Nem ugyanaz a szellemi onánia ez, mint amikor komplett keresztény zsinatok évekig vitatkoztak azon, hogy az angyaloknak van-e köldökük, illetve a szárnyuk vajon a lapockájukból nő ki, esetleg a vállizületből? Nos, ha innen nézzük, valóban, ez egy értelmetlen könyv. Nem pusztán azért, mert a benne lévő tudományos igényű tényanyag alapja futóhomok, hanem mert maga a tudományos tényanyag is - bár tartalmaz egyfajta misztikus koherenciát - merő ellentmondás. Igazából nemhogy nem tudunk meg belőle mindent a nyucáról, hanem még abban is elbizonytalanít, amit eddig tudtunk - pedig az egész konkrétan zérus.
Nade! Itt nem is arról van szó, hogy a nyucáról tudunk meg mindent. Hanem hogy a mindent vizsgáljuk meg a nyucaságon keresztül. Egyfajta kacska világmagyarázat ez, ahol mindenről a nyucák tehetnek, Nagy Sándor haláláról éppúgy, mint a The Cure "Lovecats" című számáról, vagy a Rubik-kockáról. A szerzők egyszerűen tobzódnak az univerzum nyucásításában: a bevezetőben eljátszanak a lovecrafti horrortoposzokkal, utána meg aztán van minden az ál-Cholnoky-elbeszéléstől kezdve az ál-nyelvészeti fejtegetésen át egészen az ál-Váncsa István receptig. Csupa "ál-" ez a könyv, csupa nonszensz, a szerzők pedig szemmel láthatóan baromira élvezik. És én is élvezem - részben azért, mert látom, hogy ők is élvezik.
Hisz végtére is ez az egész az írás öröméről szól. Hogy összejön négy alkotó (meg a kiadói szerkesztők és könyvtervezők - őket se felejtsük ki), akiben túlteng a fantázia, és csinálnak egy ilyen félreismerhetetlenül eredeti, szép tárgyat izgalmas illusztrációkkal és hasonlóan izgalmas szövegkorpuszokkal. Hogy az egésznek nincs értelme? Hogy helyenként leolvad az agyunk? Az lehetséges. De olyan játékosság van benne, ami egyszerűen megfizethetetlen.
☆ Köszönöm a befogadást! Nem olvastam, de nem is lenne szabad ilyen szennyet kiadni. Ez is valami nyugati majmolás, amikor ott van nekünk a csodaszarvas meg a fehérlófia. Minek behozni ezeket a külföldi vackokat, különben is halottak napját ünneplünk november 1-jén, akkor is, ha nem akkor van. Magyarországon nincs nyuca, komondor van meg csodaszarvas! Kovácsné Talp Marika, Alsótüttyős
☆☆☆ Nagyon jó poén, de annak túl hosszú. Zseniálisan vannak megírva az egyes részek, olyannyira, hogy egyre kevésbé vicces. Vagy csak nagyon elfáradtam benne. Végig nagyon díjaztam a stílusgyakorlatokat, de egy idő után megszűnt szórakoztatónak lenni. Az anatómiai rajznál egyébként hiányzik a 40-es szám, cserében két 1-es van, de csak az egyik mutat gyomorszerűre. Még van benne pár apró hiba, de nem vészes. blueisthenewpink
☆☆☆☆☆ Briliáns! Csepregi, Dániel, Kollár sziporkázik. Szinte látom magam előtt, ahogy egy borús kedd délután ülnek a kedvenc kocsmájukban, unicum baristákat csapolt sörrel kísérnek, vagy fordítva, és unalmukban elkezdenek egymásra licitálva teljes irodalom-, művészet-, és eredettörténetet kanyarítani egy kitalált lénynek. Hogy az anatómiáról és a konyhai felhasználás módjairól már ne is beszéljünk. Az ilyet alkalmasint nem jó ötlet könyv formában megjelentetni, de nekik sikerült, ami Lackfinak nem: végig fenn tudták tartani a színvonalat, és bevallom, nagyon jól szórakoztam. Szívesebben olvastam volna Kovácsné Talp Marikával való társalgás helyett is. Összesített pontszám: 4,89 Kuszma
☆ Ez egy horror. Kellemes legendás állatok megfigyelésének indult, aztán egyszer csak váratlanul átment gyomorforgató horrorba. Szó szerint rosszul lettem tőle, ne olvassa senki. ~Abbes~
☆☆☆☆☆ Imádtam, azonnal beszippantott, és oan vicces, hogy +haltam! 💀😘👻 Cylvie xoxo
...hogy micsoda? A cím félrevezető, ugyanis a Nyuca nem annyira Bestiárium, inkább antológia - hiszen nem a nyucák leírásával foglalkozik (természetrajzuk, szokásaik, ökológiai lábnyomuk meg egyáltalán) hanem rengeteg forrásszöveget tett egymás mellé a szerzőtársulat. Igaz, ezek a források egytől-egyik saját(ságos) kreálmányaik, stílusgyakorlatok, hommáge-ok, szatírák, nyúlások (khm). Komolyan ugyan nem kell venni, ám annyira mégsem habkönnyű olvasmány a rejtélyes-misztikus nyúlmacska folklórhagyomáynait vagy gasztro-revivalját olvasgatni. Miért? Egyrészt ez az egész egy csomó messze túlképzett kisiskolás felnőtt-komolykodást utánzó ujjongó tomboló marháskodása, ami szuper, de ebből kicsit sok 220-on oldal, legalábbis egyben. Kézikönyvként, szöveggyűjteményként működik, ott lehet felejteni a dohányzóasztalon, hogy 5-10 perces fellapozásokban apránként kiolvassuk - nálam ez volt. Na és másrészt, szerzőbizottsági szándék ide vagy amoda, mégis valahogy egy sokkal általánosabb szatíra is ez, egy Így írtok ti-be oltott ismertetőirodalom-kritika. Asszem arra gondolok, hogy kiderül belőle, mennyire vicces-bután tudunk tudni dolgokról. Ez mulatságos is, de ahogy a nyuca, ez is "önmaga árnyéka". Viszont azt is észrevettem magamon, hogy a jegyzetfüzetem fölött elmélázva a szokott organo-geometrikus krixkraxlik fölé mint egy talapzatra, apró ám felismerhetően nyúlfülű alakot biggyesztek, majd hosszan meditálok a cirill betűkön, mielőtt leírom csupa óriás nyomtatottal, hogy ЊЮЦА.