Kırmızı Perde

Les Diaboliques #1

by Jules Barbey d'Aurevilly

Bei diesem Werk handelt es sich um eine urheberrechtsfreie Ausgabe.Der Kauf dieser Kindle-Edition beinhaltet die kostenlose, drahtlose Lieferung auf Ihren Kindle oder Ihre Kindle-Apps.

Genres: French Literature, France, Classics, Short Stories

61 pages, Paperback

Published March 1, 2021

About the author

Jules-Amédée Barbey d'Aurevilly was a novelist and literary critic at the Bonapartist paper Le Pays who was influential among fin-de-siècle decadents.
He specialised in mystery tales that explored hidden motivation and hinted at evil without being explicitly concerned with anything supernatural. He had a decisive influence on writers such as Auguste Villiers de l'Isle-Adam, Henry James and Marcel Proust.

Reviews

[Jesús De la Jara · Rating 3 out of 5]

LA CORTINA CARMESÍ de Barbey D'Aurevilly

"Me hizo conocer sensaciones que no creo haber experimentado nunca desde entonces con mujeres a las que he amado más que aquella, que quizá no me amaba, y a quien quizá no amaba yo"

Me gustó este relato aunque por momentos me parecía que se alargaba un poco y por eso le pongo tres estrellas. Aparte que el nudo de la historia tampoco me pareció tan sorprendente.
Éste es un cuento que forma parte de la obra "Las diabólicas", en este caso conocemos a Alberte, una muchacha de lo más misteriosa. El protagonista, quien cuenta su historia al autor, es el vizconde de Brassard, un militar retirado, ya entrado en edad en el momento inicial del relato, quien tuvo esta experiencia de muy joven. Habiendo sido un militar presuntuoso, "dandy", extravagante, valiente y un demonio con las mujeres, le llamó la atención al autor que cuente una aventura cuando todavía era un real ignorante en el tema.
Ciertamente Brassard, antes de distinguirse en Waterloo al mando de sus hombres, fue un joven soldado quien tuvo que pernoctar en la casa de una familia de la región aledaña al castillo de Rueil donde su regimiento estaba estacionado. Allí tuvo la "amabilidad" de una pareja de esposos y luego conoció a su hija, Alberte, ella era una mujer hermosa, aunque él conoció luego otras mucho más, pero tenía algo muy especial. Tenía una capacidad enorme para poder "ocultar" sus sentimientos, mientras podía ser atrevida a más no poder. Claro para lo que atrevida significaba para la época.
Empieza a haber una serie de entendimientos y el final de la historia me pareció bueno, aunque creo que recargando las tintas hubiese quedado mucho mejor.
El "contenido" en sí no me pareció tan extraordinario como digo aunque tiene algunas descripciones buenas de la vida militar, los anhelos varoniles y algo de suspenso por lo poco revelado.

"No hay juventud sin belleza, ¡y el ejército es la juventud de Francia!"

[John Dishwasher John Dishwasher · Rating 3 out of 5]

On one side of this story is the ultimate dandy, a personification of vain frivolity. On the other side is the dandy’s love interest -- a young woman of such severe austerity that she expresses no personality at all. D’Aurevilly is showing here, I think, that in both of these types (and in all of us between, too) burns the same deep human passion. Appearances deceive. At root we are motivated by the same quality.

The story itself is prosaic, but still engaging. Its most interesting aspect is the young woman’s total opaqueness. Not only are we explicitly left to deduce her motivations (which is possible), but the reader is not even provided a resolution to her side of the plot. D’Aurevilly makes of her a total blank, except for her passion. I think he treats her this way to portray the opposite extreme of the story’s vain, ostentatious dandy.

The crimson curtain itself represents both our superficial appearances and our human passion.

[Moon Stream · Rating 4 out of 5]

Yazarın qələmi mənə Zweig'i xatırlatdı, hansı ki onun qələmini çox sevirəm. Bu hekayə də, gedişatı və obrazların analizi də mənə onun novellalarını xatırlatdı.

Əslində 64 səhifəlik bir kitab olduğunu nəzərə alsaq, hadisələrə daha tez giriş ediləcəyini gözləyir insan, amma kitabın 20-25 səhifəsi boyunca elə də bir şey olmadı, sadəcə baş qəhrəmanımızı tanıyırıq və onun keçmişdən tanıdığı biri ilə rastlaşmasını oxuyuruq ki, hekayə də bu tanışın dilindən danışılır. Daha sonra onlar arasında söhbət yaranır və bu dəfə də biz baş qəhrəmanımız Brassard vikontunun dilindən onun tanışına bəhs etdiyi hekayəsini oxuyuruq. Hadisələr də bundan sonra olduqca maraqlı bir hal almağa başlayır.

Hekayə boyunca əsgərlik yaşamı, gənclik arzuları və gəncliyin gətirdiyi çılğınca davranışlara və istəklərə dair olduqca gözəl analizlər var idi. Hekayənin sonu məni sarsdı. Lakin mən biraz hekayənin digər qəhrəmanının daxili dünyasına da bələd olmaq istərdim. Hekayədə tək sevmədiyim yön bu oldu. Biraz daha uzun olsa və buna da yer verilsə daha çox sevəcəkdim. Yenə də oxunmağa dəyər qısa klassikdir. Yazarla tanışlıq kitabım idi və mütləq Şeytani öyküler kitabını da oxumalıyam❤️👌🏻


"Ama en sağlam ruhta bile her şey uyuşuyor ve ruh, belki de bu yüzden en sağlam şey... Ben gittikten sonra neler olduğunu öğrenmek için içimi kemiren merak sonunda yakamı bıraktı."

[Kuszma · Rating 4 out of 5]

XIX. századi francia próza, időutazóknak való. Barbey d'Aurevilly történeteire jellemző, hogy az író-elbeszélő mintegy kiemeli magát a cselekményből azzal, hogy az nem vele, hanem valaki mással történt meg: egy ismerőssel, aki egy postakocsiban, vagy egy parkbéli padon ülve meséli el azt. Ez a módszer egyszersmind valamiféle finom időtlenséget is áraszt magából – lám, akkor még volt mód és idő arra, hogy egy barátra órákon át záporoztassuk azt, mi szívünket nyomja. (Franciás szellemességgel, persze.) Manapság az ilyen barátot pszichológusnak hívják, és szemrebbenés nélkül kiszámlázza a vele töltött időt. Ez tehát az, ami ismerős a korszak irodalmából, de akadt olyasmi is, amivel sikerült meglepnie.

Barbey d'Aurevilly irományainak egyik legsajátosabb eleme: a női főszereplő. Ezek a pompás termetű nőstény párducok, akik a magamfajta szende csávókat simán megennék reggelire, fokhagymás tejföllel. (Hogy, hogy nem, de úgy képzelem el őket, mint a női kajakozókat. Nem tudom, valaki látott-e már női kajakozóhoz tartozó hátat.) Írónknak valószínűleg holmi traumatikus élményei lehettek egy hasonló nőszeméllyel (tévedés lenne őt hölgynek nevezni), mert leitmotivként kísérik végig az életművet. Ennél is meglepőbb volt azonban az a nyíltság, mi több, helyenként brutalitás, ahogy Barbey d'Aurevilly a testiséggel, az erőszakkal kapcsolatban megnyilatkozik. (Nem csoda, hogy betiltották anno – inkább az a különös, hogy végül engedélyezték.) Különösen a kötet utolsó elbeszélése (Egy asszony bosszúja) gázol térdig a mocsokban* – és jól áll neki. Több, mint figyelemre méltó író.

* No persze nem mondjuk Irvine Welsh-hez viszonyítva. Hanem csak úgy Daudet-hez.

[Αθανάσιος Πάσχος · Rating 5 out of 5]

Πολύ καλή μετάφραση...

[Eleanora · Rating 5 out of 5]

One of the most intriguing stories I have ever read.

[Cam]

Violent le gars

[Cassiopée · Rating 4 out of 5]

« On meurt, et tout le mal est dans l'âme. »

[Samet Demirel · Rating 3 out of 5]

Güzel betimlemelerle dolu bir hikaye. Fakat olay örgüsü sıradan. Çevirmen ise harika. Ama olay örgüsünün klasikliği nedeniyle ortalama bir eser olmaktan öteye gidemiyor.

Hikayenin konusu ise ölümüne yaklaşmış çapkın bir vikontun askerliğinin ilk yıllarında yaşamış olduğu ve sonu hüzünlü bir şekilde biten aşk hikayesi.

[Bettie · Rating 3 out of 5]

Translated by Frances Frenaye.

An inordinate number of years ago I went duck shooting in the marshlands of western France, and because there were then no railway lines in that part of the country I travelled in the stagecoach, which I boarded at the crossroads near the Chateau de Rueil.

[Ece Naz · Rating 5 out of 5]

Bir hikayeden ziyade sanki daha çok roman okuyormuşum gibi hissettim. Olayların cazibesi ve sürükleyiciliği bir yana adamın sevdiğini kaybettikten sonra yaşadığı hüzüntü ve korkmuş bir Aşık gibi duvarla bakışına hayran kaldım.

[Özge Günaydın · Rating 4 out of 5]

Çok kuvvetli sonu süprizli bir hikaye

[Jagmur · Rating 3 out of 5]

Bir dandy olan Brassard vikontunun Parisli bir beyefendi ile yaptığı araba yolculuğunda rahatsız edici bir gençlik hikayesini anlattığı şeytani bir öykü gerçekten.