Bármibe is fogtam, nagy port kavart és alighanem a legújabb akcióm is kiüti a biztosítékot: harminc napra a nép szolgálatába álltam, óránként százezer forintért felkínáltam magam a férfiaknak. Jó előre kijelentettem, hogy feljegyzések készülnek a titkos légyottokról, ennek ellenére sorban jöttek a pasik. Család fontosságáról papoló politikus, ismert üzletember, olimpiai bajnok, közkedvelt műsorvezető és bundabotrányba keveredett focista. Meg sok más olyan fickó, aki a testemre vágyott. Az alfahímek nyilván nagyképűen újságolták a köreikben, hogy megfektették Kelemen Annát, fizettek neki, hogy a szolgájuk legyen. Holott ők lettek az én rabjaim. Méregdrága órákkal, autókkal, ruhákkal és ékszerekkel igyekeztek a kedvemben járni. A többségük rendszeresen visszajárt, de aki csak egy újabb trófeaként tekintett rám, most retteghet. Hiszen amivel a barátok előtt dicsekszünk, azt szégyelljük az asszony és a nyilvánosság előtt. Nekem nincs vesztenivalóm!
A könyvre, mint komoly irodalmi műre nem lehet kifejezetten tekinteni, ha nagyon őszinte szeretnék lenni. A szerkesztése kicsit non-sense nekem, sokkal logikusabban is fel lehetett volna építeni, olyan érzésem volt, mintha csak pár nap alatt lett volna megírva az egész és ez lenne az első vázlet. Ami még zavaró volt, hogy több hiba is volt benne, elírások, szóközök rossz helyen, ilyesmik.
Ezeknek a negatívumoknak ellenére is azt kell, hogy mondjam viszont, hogy egy nagyon élvezhető könyv volt. Anna élete semmi, ha nem érdekes, neki tényleg érdemes volt írnia önmagáról, volt mit mondania, nem feltétlen éreztem csak egy 'cash-grabnek' ennek a könyvnek a kiadatását.
Kicsit sajnálom, hogy a címben is megjelenő sztori nem volt a középpontban, de nem az én életem ez, nem igazán zavar ez így végtére is.
Amit úgy érzek, hogy meg kell, hogy említsek, Kelemen Anna egy igazán szimpatikus embernek tűnik, ha a szöveg nem hazudik persze, de ezt nem gondolnám egyébként:)