Dalok a magasföldszintről

by Márton Simon

És állsz és szédülsz és hallgatsz, vagy ülsz 5.43-kor egy kanapén egyedül, egy másik plédbe csavarva, közhelyeken rágódva. Olyan csöndben, mint aki arra ébred, hogy ötvenhét éves, süket, polinéz gyöngyhalász lett, aki egy fotóba szerelmes, és valaki lélegezzen helyette, mert fölötte nyolc méter. Aki Simon Márton verseihez fordul vigasztalásért, nem csalódik. Éppen azt fogja kapni tőlük, amivel át lehet vészelni egy magányt: igen, ez most ilyen. Meghalt egy anya. Elmúlt egy szerelem. Volt, nincs. Igen, most üresség van. De ez az üresség jó, most éppen ez kell, mert e nélkül nincs jövő. Márpedig jövő igenis van. Erőt és tartást kap az olvasó ezekből a versekből. Segítenek élni. - Kemény István

Genres: Poetry, Hungarian Literature, Contemporary

53 pages, ebook

First published January 1, 2010

About the author

"Költő vagyok és slammer. Verseket 2004 óta publikálok, két kötetem jelent meg – 2010-ben a Dalok a magasföldszintről, 2013-ban a Polaroidok.

Sok évvel ezelőtt otthagytam egy majdnem elvégzett, Pázmányos esztétika-kommunikáció szakot, de ha minden jól megy, 2014 tavaszán végzek a Károlin, japánon. Dolgoztam számtalan alkalommal újságíróként, több alkalommal szerkesztőként és újabban rendszeresen fordítóként: angolból fordítok krimit és szépirodalmat egyaránt (és fontolva haladva japánból, csakis verseket és szinte kizárólag magamnak). Egyébként 1984-ben születtem, Kalocsán. A Pápai Református Kollégiumban érettségiztem. Kamasz korom óta írok.

Not just for the record, mert egyébként tényleg hálás vagyok értük: 2004-ben a Mozgó Világ nívódíjasa voltam líra kategóriában (Ijjas Tamással megosztva). Első könyvemmel elnyertem a Makói Medáliák, “első kötetesek” díját. A 2011-es évben Móricz Zsigmond Alkotói Ösztöndíjban részesültem.

A magyaroszági slam poetryvel 2011-ben kerültem kapcsolatba. Jelenleg is a Slam Poetry Budapest “egyesület” aktív tagja és rendezvényeinek rendszeres résztvevője vagyok. Az I. Országos Bajnokságon 2. helyezett lettem, a II. Országos Bajnokság közönségdíjasa voltam. Tagja vagyok a József Attila Körnek. Budapesten élek. Szabadidőmben nagyrészt dolgozom.

A tőlem egyébként meglehetősen távol eső Borges írta egy versében: Vagyok, aki túlélte azt a gyávát és ostobát, ki voltam. Ez rám nyilván jövő időben lehet csak igaz: leszek, aki túléli azt a gyávát és ostobát, aki vagyok.
Asszem ennyi."

Reviews

[Dorottya · Rating 5 out of 5]

2 évvel ezelőtt kb. elolvastam azt a verseskötetet, ami eddigi életemben a legnagyobb hatást tette rám. Ez Simon Márton Polaroidok c. kötete volt. Nem volt kérdéses, hogyha fogok még Simon Mártont olvasni, de azért lélekben fel kellett rá készülnöm - arra, hogy lehet, hogy megint napokig a hatása alatt leszek (közben meg tartottam attól is, hogy ez valahogy nem lesz annyira erős hatással rám, mint a Polaroidok).

És újra. Újra le vagyok taglózva a szó legnemesebb és legjobb értelmében, a szívem ki van tépve a helyéről - még azoknál a verseknél is, amikben olyan élethelyzetek vannak megemlítve, amikben még nem volt részem, azt éreztem, hogy átérzem, hogy ez az, amit én éreznék. Már-már ijesztő (de jó érzés is egyben, egy amolyan jóleső léleknehézség), hogy mennyire kapcsolódva érzem magam ezekhez a versekhez.

[esztereszterdora · Rating 4 out of 5]

A szakításról szóló verseket nagyon éltem volna húszévesen, az első nagy szívfájdalmam idején (valószínűleg katarktikus bőgéssel kísérve - többször) most, nyolc évvel később, gondolatban visszaküldtem a verseket az időben húszéves énemnek, és inkább csak nagyon szomorú lettem az anya elvesztéséről szóló versek miatt - és hálát adtam a sorsnak, hogy az enyém jól van. Aki pedig egyik érzéssel sem tud azonosulni, az átérezheti a szomorkás magányt, ami (gondolom) mindenkit elkap időnként, ha bevallja, ha nem.

[Cecil · Rating 5 out of 5]

"Nem emlékszem pontosan, csak az érzés van meg, hogy eltévedtem, ez maradt abból, hogy akkor, ott, kilencvennégyben vagy kilencvenötben, valószínűleg rövidnadrágban, mert szép idő volt, kezemben egy üres szatyorral járkálok a h.-i kórház hátsó udvarán."
-
Azok a képek, amelyeket ez az ember le tud festeni a szavaikkal néhol borzasztóan vidám, néhol kibaszottul melankólikus, de mindenképpen nosztalgikus hangulatot vált ki az olvasóból. Megörökíti a magyar létet, a fiatalságot, az elmúlást. Azt, amikor a panelben a magasföldszinten állsz cigivel a kezedben, és nézed az utcán a Bözsi cicát, miközben belülről cafatokra tép a fájdalom.

[Boglarka · Rating 5 out of 5]

Cant describe it, just read all off his works.

[flora · Rating 5 out of 5]

beautiful

[Dalma · Rating 5 out of 5]

such a great reread

[Cruel Heaven · Rating 5 out of 5]

Könnyű volt átérezni az egészet, még a sosem átélt pillanatokat is. Vannak imádott köteteim, mégis ritkának, jobban mondva különlegesnek tartom ha egy képes megérinteni.

Ki akartam nevezni ezt mint kedvenc SM kötet, de tudtam, hogy a következők újraolvasása után már nem fogok ezzel egyetérteni.

Kedvencek:
Tévedni legalább, Jó esetben a dél

[Virág · Rating 5 out of 5]

Nagyon tetszett minden vers benne, ahogy le voltak írva. Természetesen kiemelkedően maradtak kedvenceim.
I liked all the poems in it and the way they were written. Of course, a few stood out as my absolute favourites.

[Dóra · Rating 4 out of 5]

Még el kell olvasnom néhányszor. Így nem tudom.

[Fédra · Rating 5 out of 5]

"tél volt, / és azt akartam, hogy mindenről, ami hideg, / én jussak eszedbe."