Szerelem, kaland, szívhez szóló vágyak. Merülj el a varázsban!
Mit tennél, ha egy zavarba ejtően jóképű, de szemtelen srác miatt az egész iskola hazugnak tartana?
Hogyan lehet helyrehozni egy elrontott szerelmi bűbájt?
Összebarátkozhat-e a focicsapat kapitánya a középiskola legnagyobb kockájával?
Ki lehet az a titokzatos idegen, aki izgalmas üzeneteket hagy a könyvtári könyvekben
Milyen ajándék olvaszthatná meg az osztály jégkirálynőjének fagyos szívét? Tizenhat sziporkázóan eredeti, felejthetetlen történet, ami megnevettet, elgondolkoztat, meghat, de biztosan elrabolja a szívedet!
A pályázat hét nyertes írása mellett a kötetet gazdagítják Tavi Kata, Róbert Katalin, Rácz-Stefán Tibor, Eszes Rita, Novák Vica, Szöllösi Kristóf, Ecsédi Orsolya, Tóth Eszter és Chiara novellái. Találj rá az új kedvenc Vörös Pöttyös történetedre!
Ez a kötet már egy ideje birizgálta a fantáziámat, meg sokan is ajánlották, amikor egyszer aranyos romantikus történetre vágytam, és most végre el is olvastam. A kötet alapvetően magyar szerzők által írt, romantikus novellákat tartalmaz, azonban a cím nem csak romantikus novellákat takar, így voltak benne olyanok, amelyeknek nem feltétlenül a szerelem állt a középpontjukban.
Alapvetően élveztem a kötetet, a legtöbb novella tetszett, és voltak olyanok is, amik kiemelkedően jók voltak. Úgyhogy teljes mértékben hozta azt, amit vártam: aranyos, szívmelengető történeteket.
Az abszolút kedvenc novellám Chiara: Fillérnyi remény címűje volt, ami annyira, de annyira jól esett a kis lelkemnek, hogy valami hihetetlen, és az egyik kedvenc trope-om volt benne, a névtelen levelezőtársak (vagy ez esetben chatelő társak).
Másik két nagy kedvencem Talpas Dorina: A Jégkirálynője volt, illetve Őszi Alíz: Rómeó és Júlia… halál komolyanja volt. Az előbbinél élveztem, ahogyan a két szereplő kapcsolata szép lassan visszafordult, az utóbbi pedig pontosan az a fajta enemies to lovers történet volt, amit szeretek. Így kell enemies to loverst írni!
A többi novella, amit még kiemelnék a kötetből: – Tóth Eszter: Az igazi hangunk (ez egyike volt azoknak, amelyben nem a szerelem volt a központi téma, hanem a testvérek) – Ecsédi Orsolya: Lépésről lépésre (nagyon tetszett benne a könyves „kincskereső” tematika) – Sztrinkó Réka: Kell-e a matek a focihoz (itt sem igazán a romantika állt középpontban, inkább két iskolatárs kialakuló barátsága) – Sereg Gitta: Egyszer majd táncolunk (nagyon szeretem a fokozatosan kialakuló barátság, majd szerelem tematikát is, és rezonáltam azzal, hogy a szalagavatón dögrováson van az ember, mert az enyémnek én is lázasan indultam neki) – Róbert Katalin: Szeretnél egy kiscicát? (kicsit esetlen első szerelem vibe, de ettől volt élethű és aranyos)
Ez a kötet arra is tökéletes, hogy az ember kicsit több magyar szerzővel ismerkedjen meg, hiszen a novellák már adnak valamilyen fajta képet a stílusukról, és arról, kire lehet esetleg érdemes jobban odafigyelni.
Ami kicsit néha furcsa volt, hogy a 15-16 éves karakterek valamiért nekem fejben mindig olyan kis fiatalnak tűntek, hogy ennyire a kapcsolatokon agyaljanak, aztán emlékeztettem magam, hogy bizony, mi is pont ugyanilyenek voltunk ennyi idősen, csak én ezt elnyomtam azzal, hogy kell a fenének pasi, csak a baj van velük. :D Szóval nem a novellák nem voltak realisztikusak, csak én voltam remete gimiben. :D