Frida Kahlo alakját, festményei jellegzetes világát mindenki ismeri és felismeri. Erős, meghatározó karakter, művész és ikon, akinek életéről filmek, számos tanulmány és könyv is megjelent. Ezek között kivételes helyen áll az utolsó tíz évében vezetett naplója, amely egy különlegesen személyes dokumentum és egyben művészi alkotás. Frida Kahlo kéziratos műve most először jelenik meg magyarul Szabó T. Anna fordításában, akinek művészi inspirációs forrásai közt szintén fontos szerepet tölt be Frida Kahlo alakja. Szabó T Anna előszavában így érzékelteti a napló jelentőségét: „A naplót végignézve-olvasva, Frida rémséges testi fájdalmakkal és lelki gyötrődésekkel átszőtt, mégis ámulattal és gyönyörűséggel, fel-fellobbanó büszkeséggel és odaadó szakmai-szerelmi alázattal teli napjait követve, és a Diego iránti feltétlen szeretetét rajta keresztül átélve egyre inkább felmerül a kérdés, hogy vajon elválasztható-e a megélt élet személyessége az életműtől, hogy a testiségről és a kapcsolatokról való beszéd elvonja-e a figyelmet a politikai és művészi elkötelezettségéről? A választ maga a napló adja meg: határozottan nem, hiszen Kahlo maga kínál kulcsot a művészetéhez, amikor magán- és családtörténeti emlékei és lételméleti eszmefuttatásai mellett politikai érdeklődésével is folyamatosan szembesít.”
Magdalena Carmen Frida Kahlo Calderón was a Mexican painter, who has achieved great international popularity. She painted using vibrant colors in a style that was influenced by indigenous cultures of México as well as by European influences that include Realism, Symbolism, and Surrealism. Many of her works are self-portraits that symbolically express her own pain and sexuality.
In 1929 Kahlo married the Mexican muralist Diego Rivera. They shared political views, and he encouraged her artistic endeavors. Although she has long been recognized as an important painter, public awareness of her work has become more widespread since the 1970. Her "Blue" house in Coyoacán, México City is a museum, donated by Diego Rivera upon his death in 1957.
Hirtelen felindulásból megvettem egy Poket automatából Frida Kahlo naplóját, és nagyon meglepődtem, hogy a többi Pokethez képest milyen vaskos kiadvány. Nem gondoltam volna, hogy az eredeti napló teljes egészében benne van a könyvben, az összes szöveggel, festménnyel, vázlattal, firkával együtt, mindenestül.
Zavaros, de egyben érdekes élmény is volt olvasni ezt a szürreális, szavakból és képekből álló káoszt. Gyakran csak néhány odavetett félmondat van az oldalakon, egy-egy képpel, egymásra írt dolgok, átsatírozások, javítások, portrék, skiccek, majd ismét hosszú, gyöngybetűs oldalak. Nagyon változatos a kép.
A sorok közt és a rajzokon megjelenik a Diego iránti olthatatlan szerelem, a sok kín, betegség, a műtétek, amiket Frida végigszenvedett, és időről időre politikai nézeteinek is hangot ad.
A szövegrészek közt virágos elválasztó oldalak vannak, ami nagyon hangulatos.
A kötet elején van két bevezető írás, előszó jellegűek, az egyik Szabó T. Annáé, a fordítóé, ami először nagyon tetszett, de aztán kissé túllihegettnek éreztem, túlkomponált mondataival, elemzésével. Vannak benne nagyon eltalált dolgok is, de a fordítás alaposságának önfényező felvezetése után pl. nekem csalódás volt maga a fordítás, mert azt hittem ez a sok munka érzékelhető is lesz a fordításon, extra jelentésrétegek és hömpölygő líraiság tör majd fel, de valahogy... nem. Bizonyára elmélyedt benne a fordító, és Frida életében, művészetében is, de ha nem írja le mennyire, az talán üdvösebb lett volna.
Összességében örülök, hogy elolvastam, és engem arra buzdított, hogy továbbra is írogassam nyugodtan akár a félmondataimat is, ha úgy tetszik, a könyves noteszembe, a határidőnaplómba, bárhová. Mert érdemes, akkor is, ha nem vagyunk Frida Kahlók. Töltsük meg és ne rakjuk félre a szép füzeteinket! Felesleges valami nagyobb, szebb, elképzelt, valójában nem létező feladatra tartogatni őket.
Hamarosan megnézem a Salma Hayek főszereplésével készült filmet is Frida Kahlóról, nekem ez eddig valahogy kimaradt, csak részleteket láttam belőle.
Szerintem ez a POKET eddigi legizgalmasabb vállalkozása. Számomra – mint oly sokaknak itthon – a 2018-as budapesti kiállítás volt a fordulópont, mert bár előtte is olvastam Frida Kahloról, a képei megtekintésére pont egy nagyon inspiráló, életigenlő időszakomban volt lehetőségem és ezt az elgondolkodtató élményt a mai napig őrzöm. Semmi sem állíthatott meg, hogy a poket automatából megszerezzem ezt a kincset és pont olyan érdekes olvasmány volt, mint ahogy azt vártam. Vicces, de elsőként az ugrik be róla, hogy nincs ennél szebb példa, hogy egy naplónak nem kell tökéletesnek lennie, nem gyöngybetűs, javítás nélküli szöveg az élet nagy dolgairól, hanem igenis egy szamárfüles érzelmi vihar. Ezen a Naplón látszik, hogy az elme menstvára volt, hogy Frida bármi kezébe akadóval írt bele, teljesen letaglózott a lírikussága, a fájdalma, ahogy a szavak értelmét bogoztam ki, én magam is belevonódtam mindenbe. "De lesz, aki soha el nem felejt téged! Megragadtam kezük. Itt vagyok hát, élek. Frida."
Ahogy a szavakat a színekhez pározza: művészet. Ahogy mindenét odaadja, ahogy szeret, ahogy küzd, ahogy búcsúzik, ahogy él, amilyen szenvedélyesen él, olyan a művészete.
Színekben látni a szavakat, az érzéseket, színekben és formákban és vonalakban felfogni mindent: művészet.
A rajzok, a szöveg, a káosz, amitől minden egységes, ahogy nem értek semmit, közben mégis mindent, a kavalkád a szavakból, az érzések, a kusza, színes érzések, az íráskép, a zaklatottság, a harmónia. Önszeretet, önutálat. Szárnyak, mert vannak, akik repülésre születtek.
Egy ember emlékezete. Más gondolkodása. Olvasva és látva és befogadva mind csoda és mind kerek. Kíváncsi lennék, vajon az én gondolataim is ennyire teljesek? Vajon én is csak "szétesés" vagyok, vagy vannak határaim? Vajon minden ember naplója művészet? Azt hiszem igen. Mindenki művész és mindenkinek magáért kell művésznek lennie. Éljünk, repüljünk, aztán búcsúzzunk el. A világ eleget volt velünk.
please please please watch a documentary about her life before you read it bc it’s MUCH more interesting this way (i watched ‘Frida Kahlo’ from 2020) loved how i could see her writing only after that the translation i was reading both the journal and translation at the same time !! that’s what i would recommend i’m also convinced that she was a little bit crazy