Bán Mór nem kisebb célt tűzött ki maga elé nagyszabású történelmi regénysorozatával, mint hogy színes, mozgalmas tablóba foglalja a Hunyadiak dicsőségben és tragédiákban egyaránt bővelkedő korszakát. Az utolsó keresztes hadjárat véres bukásának idején került a világtörténelem színpadára a Hunyadi család. A havasalföldi kun kenézek leszármazottai vérrokonuk, Vlad fejedelem rettenetes bosszúja elől menekülnek Erdélybe, ahol Zsigmond magyar király szolgálatába álltak. A valós történelmi tényeken alapuló, kalandos sorozat első kötete hamisítatlan történelmi olvasmány: romantikus, végig feszültséggel teli. Igazi nagyregény, amilyet a magyar történelem ezen alig ismert korszakáról talán még soha nem olvashattunk.
Bán Mór nagyívű történelmi regényciklusának első kötete a magyar történelem talán legdicsőbb, s mégis legellentmondásosabb korszakának egyik kulcsfigurája, Hunyadi János élettörténetét dolgozza fel havasalföldi születésű édesapja gyermekkorától az ifjú Hunyadi házasságkötéséig. A kiterjedt történelmi kutatómunkán alapuló sorozat feleleveníti Hunyadi János életének és a Magyar Királyság XV. századi történelmének sorsfordító pillanatait, egybeszőve az ismert tényeket a néphagyomány elemeivel és az írói képzelettel. Bán Mór eleven és hiteles képet fest a Zsigmond korabeli Magyarországról. Alakjai nem a történelemkönyvekből előhúzott, idealizált hősök, hanem hús-vér emberek, akik elvitathatatlan erényeik mellett néha a legszörnyűbb bűnök elkövetésétől sem riadtak vissza. A szerző egyedi hangvételű ciklusa egyszerre kíván tisztelegni a magyar történelmiregény-írás múltja előtt, megőrizve-megújítani annak hagyományát.
Erdekes elmeny volt, egy csataleiro csihipuhi konyvbol valtott Zsigmond korabeli Twilightba.
Edward szerepeben Hunyadi Janos, akiert minden no rajong, a legerosebb, legugyesebb, legnagyobb ****u (ez ki van mondva a regenyben) ferfi szerte Magyarorszagon. Bella szerepeben Szilagyi Erzsebet, aki tartozkodo, gyonyoru am sokak altal semmibe vett no, aki csak Jankora vart egesz eleteben. A Volturi termeszetesen Vlad Tepes, aki for some reason itt is foldontuli vampir erokkel bir (????).
Valahogy ugy volt nekem eladva ez a dolog, mint tortenelmi regeny. Nem az, hanem szerelmes-kalandregeny egy-két 15. századi dátum köré lazán illesztve.
Még a prömier előtt pánikszerűen felkaptam a könyvet, hogy kellő fellengzősséggel nézhessem majd a sorozatot a könyv (és a történelem) ismeretében, erre azzal kellett szembesülnöm, hogy az első könyv tartalmát, azaz Hunyadi felmenőinek, illetve ifjúkorának eseményeit egy jelenetben tudja le a sorozat.
Így meg nem nagyon maradt más, mint az irodalmi élmény, amiből túl sokat nem valójában nem tartogat a könyv. Alapvetően érdekes élmény a klasszikus kardozós történetvezetést magyar környezetben végigkövetni, a nevek és események folyamatosan csábítanak a wikipedia-kitekintgetésre, de a fő baj az, hogy a máz mögött én nem igazán leltem fel semmit.
A főszereplő (és apja) karaktere teljesen semmilyen, a misztikum érdektelen, a kegyetlenkedés öncélú, a harcjelenetek brutalisták, és így ömlesztve könnyed olvasmányként működnek, de valahogy mégsem adnak kielégítő olvasmányélményt. Az első kötet végére Hunyadi megkomolyodik, én meg elvonulok, nem érzem magamban az erőt, hogy 14 kötet alatt jussak el Nándorfehérvárig - a tévében már csak 5 rész választ el ettől.
Letehetetlen történet, amely egyszerre alkotja újra a Hunyadiakról szóló szerteágazó legendák világát, s közben a másik oldalon mítoszokat rombol. Lebilincselő és közben gyomorforgató életszerűséggel ábrázolódik a műben a barbár, de csodás Magyarország. A szerző - mintha csak előre látta volna "eretnek" történetének fogadtatását - szereplőként is beleírta a regényébe az egyszerre ámuldozó, hitetlenkedő és felháborodott olvasót.
Az első 200-250 oldalt faltam. Szerettem a kerettörténetet, haladós volt az olvasás mindkét történetszálon. Bírtam a csataleírásokat, és, hogy sokkal részletesebben foglalkozott Jankó családjával a könyv, mint a TV sorozat. Később azonban két dolog eléggé megfeküdte a gyomromat: (1) a fekete ember -- pedig amúgy csípem a Drakula körüli legendakört, de ebben a történelmi regényben nem éreztem idevalónak a fantasy-vonalat. Ameddig csak utalgattak rá, és afféle babonaságnak lehetett tekinteni, addig nem zavart, de amikor már explicit megjelentek a furcsaságok (), azzal már nehezen tudtam mit kezdeni. (2) férfi-nő kapcsolat, ill. hogy a vonzalmak kizárólag szexuális síkon jelennek meg. Eleve túlzásnak tűnt, hogy minden nő epekedik Jankóért (a folyóparti meztelenkedős jelenetről nem is beszélve, ahol a bizti kedvéért vokalizálják is a szereplők, hogy Jankót mekkora szerencsével áldotta meg a teremtő), és valahogy zavart, hogy csak a nedves bugyin keresztül lehet érzékeltetni vonzalmat. Amúgy nem zavar, ha intim helyzetekben tűnnek fel a szereplők, de az igen, ha egyenlőségjelet tesznek az őszinte szerelem/bizalom és a szex közé.
Összességében lekötött a könyv, és érdekel a folytatás, de nagyon remélem, hogy mind a fantasyből, mind a felületes szexből kevesebb lesz
Pörgős történelmi regény, ami nem akar többnek tűnni annál, ami: egy szórakoztató történet ami mellesleg megidézi a korszak fontosabb szereplőit. Nem igazán voltak nagy elvárásaim és bár a műfajra jellemző kliséket sorra előveszi a szerző, ez most nem zavart annyira. Hunyadi János dinamikus karakter, van fejlődési íve (a jellegzetes „Hős útja” ), van személyisége és többnyire érthető a motivációja. Sajnos ez a többi szereplőre nem igaz, főleg a női karakterek maradnak meg 'ribanc' és 'szűz' címkével ellátható, kétdimenziós karaktereknek. Úgy éreztem, néhol túlcsordult a tesztoszteron: a főszereplő útját kibomló mellek, szétloccsanó farkaskoponyák és izmokon lecsorgó veríték keresztezi, ahelyett, hogy mondjuk összeesküvés, intrika vagy valami hasonló lenne a középpontban. A történetvezetés izgalmas, pörögnek az események és könnyű pár nap alatt befejezni a könyvet.
Akartam egy esélyt adni a könyv sorozatnak ha már ennyire közéleti témává vált a TV sorozat miatt.
Nekem sajnos túl hatásvadász a sok szex és repetitív véres csatajelenet. A nyelvezet pedig bugyután egyszerűnek hat számomra.
Ugyanakkor lehet, hogy a cél szentesíti az eszközt? Pozitív eredménynek tartom, hogy akármilyen stilusban is de közelebb hozta a magyar történelem egy periòdusát a mai emberekhez.
Mindig is érdekelt ez a korszak, bár sajnos az olvasmánylistám ezt pont nem tükrözi, de a jövőben majd igyekszem többet könyvet is elolvasni, nem csak a Hunyadiakkal, hanem úgy alapból a török időkkel kapcsolatban is. Bán Mór könyve egyébként történelmi tudás felszedésére nem alkalmas, szóval óva intenék mindenkit attól, hogy ilyen célzattal vegye kezébe a Hunyadi-sorozat köteteit.* Ez a fajta olvasói megközelítés szerintem eleve nem túl jó ötlet más történelmi regényeknél sem. Személy szerint én ezért szoktam ritkán történelmi regényeket olvasni, és adott korszakról vagy eseményről szívesebben olvasok nem fikciós könyveket. Visszatérve A Hajnalcsillag fényére, igazából túl sok mondanivalóm nincs is, alapvetően egy kellemes, gyorsan olvasható ponyvának tartom. A csataleírások kifejezetten tetszettek, ebben szerintem elég jó volt, más téren azért van még hova fejlődni, remélhetőleg ez a fejlődés a későbbi kötetek során meg is történik majd. Az enyhe fantasy (vagy inkább természetfeletti) szál engem nem igazán zavart, főleg azért nem, mert ahogy fentebb említettem, a történelem ezen korszakának értelmezésére, egy átfogó kép kialakítására ez a könyv egyébként sem alkalmas, így a természetfeletti szálat szerintem simán elbírta a regény, sőt, még jót is tett neki.
*Ezzel kapcsolatban szeretnék is ajánlani egy cikket, amit Kanyó Ferenc írt még 2017-ben a 444-nek. https://444.hu/2017/06/07/ban-mor-hun... Szerintem érdemes elolvasni.
Régóta terveztem a Hunyadi sorozat olvasását, most jött el az ideje. Összességében tetszett a könyv, tetszett a történet, tetszett, ahogy az írói fikció megtöltötte élettel a régmúlt történelmet. Ami nem tetszett, és ez mindig vesszőparipám, hogy mi fészkes fenének nem lehet a mondatokat rendesen befejezni, rendes, szabályos mondatvégi írásjelekkel? Minden harmadik-ötödik-nemtudomhányadik fejezet ...-tal fejeződik be. Valaki mondja már el a kiadóknak, szerkesztőknek, lektoroknak, szerzőknek, hogy nincs ilyen mondatbefejezés a magyar helyesírás szabályaiban. Értem én, hogy hangulatfokozás, művészi szabadság, túró tudja, még mi, de az ilyen jellegű sz@rság max. a kanapéhuszároknak való, esetleg a szennyirodalomba, ott elmegy. De ez a könyv nem az. Úgyhogy nem való bele. Számomra ez sokat levett az értékéből. Amúgy rendben volt.
Nem volt rossz, bár őszintén nem döntöttem el, szeretném-e folytatni a sorozatot. Tetszett a történet narrációja, a karakterek felépítése és a misztikus behatás. Nagyon remélem a továbbiakban erre jobban kitér a szerző, ugyanis ebben a könyvben inkább csak oda van hányva, amolyan se füle, se farka módon. A cselekményt elég nehéz követni helyenként és úgy éreztem, voltak teljesen lényegtelen dolgok, amikről nagyon részletes képet kaptunk, és fontosabb mozzanatok, amik csak felszínesen lettek említve.
Erősen indul, de aztán a közepe-vége felé brutálisan elveszti a lendületét a regény, tucat oldalakon keresztül olvassuk a búskomor, önsajnáló "Jankó" melodrámáját az Újlaki várban, mielőtt az utolsó nagyjából 40 oldalban végre újra megjelenik az izgalmas, epikus cselekmény.
Egy idős lovag elbeszélésében keresztül megtudjuk Hunyadi János ősei, hogyan kerültek Magyarországra és hogy lett a vadóc fiúból Zsigmond király katonája.
This entire review has been hidden because of spoilers.
Amennyire nehezen indult kettőnk közös története, annyira tetszett amit végül kaptam. Lehet, mégis hamarabb kellett volna kézbe venni :D. Habár kissé lassan halad a két történeti szál, ez engem nem zavart különösebben. Kíváncsian várom, hová fog fejlődni Hunyadi János, és miket tudunk meg a történetet elregélő harcosról. Habár voltak olyan részei, melyek számomra nem egészen illettek bele a történetbe, összességét tekintve pozitív csalódás volt számomra, így aztán biztos, hogy olvasni fogom a folytatást is.