Négy nő és egy kastély sorsa, huszadik század „tudott mondani okosakat, amiből tanultam, nékem ugye szinte semmi iskolám nincs, szóval rám fért, és Gitta méltósága mondta azt is, hogy Iluska, kedves, sose feledje, hogy habár sokan fordítva hiszik, a férfiak fákká válnak lassankint, a nők viszont kövekké, és a fák néha ledőlnek vagy elkorhadnak, de nékünk nőknek mindent ki kell bírnunk” Az Ötvenhét lépés Vámos Miklós legújabb kisregénye. Asszonyok életének végletes összegubancolódása, három nemzedéken át.
Miklós Vámos originally Tibor Vámos, (born 29 January 1950 in Budapest) is a Hungarian writer, novelist, screenwriter, translator and talkshow host, who has published 33 books.
Nincs mentségem, miért olvastam el. Nagyon remélem, Vámos nem ad ki több könyvet idén, mert még azt is elolvasom véletlenül.
Kezd őszintén idegesíteni, hogy egyes írók passziót csinálnak az ún. „rontott nyelv” használatából. Telepakolják a szövegek „vót”-tal, meg „köllött”-tel, sőt, „furtonfurt”-tal, aztán te meg essél hasra, milyen életszagú lett a szöveg – mintha az istenadta nép manifesztálódott volna a szobádba, és közvetlenül hozzád beszélne. De könyörgök, attól még nem lesz egy edényfogó kesztyű bécsi szelet, hogy bepanírozták! Következésképpen egy átgondolatlan, csapongó és elcsépelt sztori se lesz hiteles, csak mert az író úgy csinál, mintha nem ő találta volna ki, hanem egyszerűen dokumentálta, amit a „nép ajkán” talált. Komolyan mondom, olyan ez, mintha Béla, az Avon-szaktanácsadó meginna egy szakét, elolvasná a Hagakurét, és ettől azt hinné, ő már autentikus japán szamuráj. Nem, Béla, nem vagy szamuráj. Hagyjál már ezzel.
Magáról a regényről: anya-lánya kapcsolat szociografikus beütéssel, kastéllyal, cselédséggel, szegénységgel, mellesleg nem túl meggyőzően interpretált megőrüléstörténet. Formailag posztmodern jegyekkel terhelt – értve ezalatt, hogy Vámos indokolatlanul váltogatja az elbeszélőket és az idősíkokat, amitől nem izgalmasabb, hanem zavarosabb lesz az egész. Szerintem bántóan gyenge. Két piros pontot tudok neki jóváírni, az egyik azért jár, mert rövid. A másik azért, mert pár óráig nem Putyinra voltam mérges.
Határozottan nem a legjobb Vámos kőtetek egyike, de el lehet felejteni a valóságot az olvasása közben, beszippant, elvarázsol és sokszor ennél több nem is kell egy könyvtől. Érdekes nyelvezetű, egyedi kis regény.